Ki kell másznunk e pokolból: Gyabronka József a Weöres Sándor Színházban

Az alvilágban tévelygőkkel – embertársainkat kifosztókkal, megtiprókkal, kollaborálókkal – randevúztatta közönségét. Olyanokkal, akik meggyalázták az ember(i)ség fogalmát. Olykor Isten nevében. Hogy e tapasztaláshoz nem is igazán szükségeltetik tűz-tavi „turistaprogram”? Csupán csak körbe kellene nézünk, hogy az e világi vétkezők sorát lajstromba vehessük. Persze a revíziót kinek-kinek önmagával, a saját ténykedésével, a mulasztásaival, a tévelygéseivel kellene kezdenie. Elodázhatatlan feladat.    

Dante Alighieri (1265, Firenze – 1321, Ravenna) Isteni színjátékának első harmada a Pokol. Ennek esszenciáját (velejét), eszenciáját (sűrítményét) nyújtotta át a fajsúlyos művésszé érett Gyabronka József. Nádasdy Ádám (nyelvész, költő, esszéista) mesteri fordításában, Török Tamara (dramaturg), Kocsis Gergely (író, rendező, színész) kifogástalan közreműködésével. 
Dantét a költő Vergilius (Kr.e. 70-19) kalauzolja a pokolban.

A monodrámának néhány vendéganyag is a része. Primo Levi (1919-1987; partizán, kémikus, holokauszt-túlélő) Ember ez? című alkotása fel nem dolgozható traumákkal szembesít. Karl Bruckner (1906-1982; gyermekíró) A bomba napjában 1945 augusztusával „indít”. Sadanó, a hiroshimai kislány (1943-1955) sugárterhelés utóhatására elhatalmasodó nyirokmirigy-leukémiában hal meg. Marco Martinelli (1962-2023; szaktanácsadó, író) A vizek hangjai című művében gumicsónakkal a Földközi-tengeren átkelni kényszerülők tragédiáját rögzíti.

Pokoli e – XXI. századi – lét. Gyabronka József majdhogynem a lehetetlenre inspirál: „célozzuk meg” a földi Paradicsomot.  

Szenkovits Péter 

Fotó: Weöres Sándor Színház/Mészáros Zsolt