Kedvelt „kamasszá érett” a WSSZ!

Teátristák, színházrajongók, szimpatizánsok a Főtéri szökőkúttól vonultak vidám seregletként a Király utcai jegyirodához Horváth Soma kultúráért is felelős alpolgármesterrel és Szabó Tibor színi direktorral az élen. 
A két prominens vezető az irodában nagyméretű Emléklapot írt alá, melyen Weöres Sándor-idézet szerepel: „Hosszú a virágfüzér, / kéztől kézig ér, / valamennyi kézen át / kezdettől végig ér. / Átléptünk a hegyen, / fogjátok a füzért / mindkét hegyoldalon.  / Lejtünk a tengeren, / fogjátok a füzért / mindkét partoldalon. / Szállunk az égen át, / a csillagok között, / hosszú a virágfüzér / kéztől kézig ér, / valamennyi kézen át / kezdettől végig ér.”
Az ünneplők ismét nekilódultak, s a belvároson keresztül elballagtak egészen a teátrumig. Szabó Tibor köszöntötte az érkezőket, Szerémi Zoltán Osztálytalálkozó című versét/dalát adta elő. Kihirdettetett, hogy az eddigi produkciók közül az Anconai szerelmesek és a még most is műsoron lévő A Pál utcai fiúk a közönség legnagyobb kedvencei. Utóbbiból fölcsendült az egyik legfontosabb/legnépszerűbb dal, néhány szereplő jóvoltából: Mi vagyunk a Grund! Együtt énekeltük: „Miért félnénk, miért élnénk, / Ha nem egy álomért?”
A színházszeretők üzenhettek a jövőnek, merthogy néhány észrevételüket leírhatták: mit is jelent(ett) számukra a WSSZ? Az összecsavart papírtekercset időkapszulába helyezték, amit az utókor számára a WSSZ falában helyezett el Csonka Szilvia. 

SZP

Fotó Mészáros Zsolt