Itt az ideje megtisztulni -- Mikve-premier a WSSZ-ben 

Nyolc nő és egy rituális fürdő (mikve) a főszereplője – látszólag legalábbis – a Weöres Sándor Színház legújabb premierjének a Márkus Emília teremben. Az ortodox zsidó közösségben élő hölgyek időről-időre megtisztulni járnak a mikvébe. Megmerítkeznek, vallási előírások szerint, hogy aztán testben s lélekben felfrissülve, megújulva, energiával feltöltve, „tiszta lappal” teljesíthessék további lét-kötelezettségeiket. Hát, ha ez ennyire egyszerű is volna!
Hadar Galron, izraeli szerzőnő, 2004-ben írta a Mikve című színművét, amit 2019-ben dolgozott át. Ezt a verziót tűzte műsorára a WSSZ. A társulat dramaturgja, Tóth Réka Ágnes és Widder Kristóf – ő a rendező is – fordításában.

Hogy kiben-kiben mi mindent indítanak el a látottak? Nyilván, ahányan vagyunk, annyiféle a felelet. A nagy csendekből, a feszült légkörből azonban annyi bizonyosan sejthető (volt), hogy valamennyiünket megérint(het)ett a rendkívül pontos, feszes ritmusú, nevezhetnénk így is: játék. Jóllehet annál sokkal, de sokkal többről van szó. Nem kevesebbről, mint, hogy miként tartom kézben a saját sorsfonalamat? Merek-e kiállni, kiáltani önmagamért? A másikért? Miután megvezettek, alaposan becsaptam másokat is, merthogy talán(?) kényelmesebb hazug világban lubickolni-lébecolni, képes vagyok-e vezekelni? Fel tudok-e emelkedni önmagamon, a körülményeken? Be merem, be tudom-e vallani mások előtt is: tévedtem. Megbántam. Bocsánat! Hiszünk-e még a közös megtisztulásunkban? Össze tudunk-e kapaszkodni, föl tudunk-e lázadni az ármánykodás, a gonoszság, a kizsigerelés ellen? Alapos, rendszeres „mikvézésre” lenne szükségünk mindahányunknak.

Valamennyi szereplő-színésznő átütő erejű. Elképesztően hitelesen mutatják be, hogy a legkiélezettebb helyzetekben igenis képesek lehetünk a majdnem lehetetlenre! A tisztaság, ha igen mélyen is, de ott van bennünk, legbelül. Közösen igenis képesek vagyunk „kibányászni”. S a bennünket kihasználó, kisemmizni akaró basáskodókat – az élet bármely színterén – száműzni tudjuk a történelem, a lét-történetünk pöcegödrébe!  Szomorú, letaglózó, megbocsáthatatlan, hogy mindeközben ártatlanok vál/hat/nak áldozatokká. Óriási a tét. 
Csonka Szilvia, Herman Flóra, Bálint Éva, Németh Judit, Nagy Cili, Mari Dorottya, Nagy-Bakonyi Boglárka, Gálhidy Gizella (egyetemi hallgató) külön-külön és együtt is megindító. Lélekemelő. Csoda! Pető Kata jelmezei mindenkit precízen „tükröznek”. A látszólag egyszerű fürdő/mikve kifogástalanul „működik”; Kupás Anna díszlettervező érdeme. Widder Kristóf és csapata közönyünket igyekszik hatástalanítani. Megtisztulásunkért fáradozik. Ránk fér.  

Szenkovits Péter 

Fotó: WSSZ/Mészáros Zsolt