Beszélő trófeák: Illés László thrillert forgat a kőszegi hegyekben

„A történet fordulatos, csavaros thriller. Egy turistáról szól, aki gyilkosság színhelyére bukkan, s részesévé válik egy izgalmas, kalandos, fordulatos nyomozásnak, amelyben a rendőrség is nagy erőkkel vesz részt”, árulja el a rendező.  Illés László első filmje horror volt, A Pince (The Basement – angol nyelvű független nagyjátékfilm, 2017). Hivatalosan harminckét országban forgalmazták, köztük az Egyesült Államokban. Második nagyjátékfilmjét, A Pásztort 2019-ben mutatták be. Harmincnál is több nemzetközi fesztiválon nyert díjat.

„Balogh János a főszereplő, ő formálja meg Ádám karakterét. A másik fontos szereplő – mondhatjuk ellenlábasnak, ámbár mégsem az – Horváth Ákos, aki nyomozóként tűnik fel. Ádám talál egy holttestet, s ezt követően indul el a nyomozás. De nemcsak a jelenben, hanem a múltban meg a jövőben is futnak a szálak, és ez mindig mindent fölülír. Ha valamihez hasonlítani kellene, akkor kicsit olyan, mint Christopher Nolen Mementója (2000) vagy a Dark (Sötétség) netflixes sorozat. Nagyrészt erdőben játszódik, fönt a kőszegi hegyen, illetve kórházban, víz alatt is forgatunk jeleneteket. Ez utóbbiakat remélhetőleg az etyeki Korda Stúdióban meg a szombathelyi uszodában, és valószínűleg Hévízen vesszük fel. S van egy-két rész, amik miatt barlangbelsőkre is szükségünk lesz. Legfőbb helyi közreműködők: a Szombathelyi Erdészeti Zrt., a Vas Megyei Kormányhivatal, az Őrségi Nemzeti Park. Segítőkészek. Nem pénzt adnak, hanem megengedték, hogy az erdőkben ’rakoncátlankodjunk’. Köszönet illeti a Weöres Sándor Színházat is. Harminc napot szánunk a forgatásra, eddig tíz nap telt el. Bár a járványhelyzet nem igazán könnyíti meg a munkánkat, ám a terveink szerint a felvételek több mint felét az év végéig felvesszük. A többit január végéig. Őszre tervezzük a mozis bemutatóját. Remélhetőleg fölkerül a Netflixre, akárcsak az első két filmem. Balogh János és Horváth Ákos mellett a harmadik főszereplő szintén a Weöres Sándor Színház kiválósága, Nagy-Bakonyi Boglárka. Feltűnik még benne Némedi Árpád, Szabó Róbert Endre, Szabó Tibor. Sikerült megnyerni Éva szerepére – aki a főszereplő volt barátnője, menyasszonya, felesége – Kiss Diána Magdolnát, aki Székesfehérváron társulati tag. Az operatőr most is Tóth Gergely. A többi stábtag is az eddigi kis közösségünkhöz tartozik. Amikor különleges igények merülnek fel, Budapestről érkezik például maszkmester, pirotechnikus vagy egyéb filmes szakember. A Pincének meg A Pásztornak köszönhetően technikailag már eljutottunk oda, hogy nem kell különféle eszközöket bérelni, hanem sok mindent meg tudunk oldani mi magunk. Ám már olyan határokat feszegetünk, miután az első két filmmel magasra tettük a mércét, amikhez már tényleg pénz kellene. És ezért harcolunk meg küzdünk…”

Hogy mi inspirálja újra meg újra a rendezőt (aki a forgatókönyvet is írta, s ő maga a film vágója)? Illés László ekként fogalmaz: „Mihelyt befejezek egy nagyobb munkát, máris azon agyalok, hogy nekiálljak a következő feladatnak. Rosszul vagyok a semmittevéstől. Az ember mindig többre, még jobbra vágyik, törekszik. Tizenhat-tizenhét évesen már olyan történetek jártak a fejemben, amiket lehet, hogy csak hetven- vagy nyolcvanévesen tudok filmre vinni, vagy esetleg nem is férnek már bele ebbe az életbe… Vannak lépcsőfokok, amiken fölfelé szeretnék menni, semmiképpen sem szeretnék egy helyben dekkolni. Feszegetem a határaimat. Ki akarom próbálni magam a legkülönfélébb műfajokban. Hogy aztán megtaláljam a saját hangomat. A Pásztor nem közönség-, hanem inkább fesztiválfilm. Ez a nagyközönséget célozza meg. 

Nyilvánvaló, hogy az alkotó embernek van társadalmi szerepvállalása, aminek eleget kell tennie. A következő film megint olyan lesz, ami a világ problémáira reflektál. Igen foglalkoztat, és szeretném mielőbb filmre vinni egy migráns kisfiúnak a történetét. A gyerekek semmiről nem tehetnek. Vannak olyan sorsok vagyis inkább áldozatok, akikről szeretnék beszélni. Van ilyen történetem. Sokszor azt veszem észre magamon, hogy többet gondolkodok ezen, mint a mostani filmen. De előtte nagyon szeretném ezt még elkészíteni.” 

Szenkovits Péter