Horváth Balázs: az Iránytű Díj visszajelzés, hogy a helyes utat választottam

Horváth Balázst valószínűleg nagyon sokan ismerik Szombathelyen, hiszen kezdetektől részt vesz a Segítés Városa Programban. A 2011-ben indult mintaprojektben nemcsak oktatóként kapott szerepet, hanem a Jordán Tamás rendezésében a Weöres Sándor Színház színészeinek közreműködésével a Szombathelyi Televízió által készített, az újraélesztés fontosságát bemutató kisfilmek segítő angyala volt. Ma már ő maga csinálja az oktatóvideókat, amelyek a város közösségi oldalán is láthatók. Ebben az évben pedig a mentőtiszti hivatást népszerűsítő országos kampányfilm főszereplője is volt egy szintén szombathelyi kollégájával együtt.

Az Iránytű Díjjal elismerték, hogy példát mutatsz sokaknak a munkáddal, de neked mi mutatta meg a helyes irányt?

Óvodásként sokszor majszoltam kakaóscsigát a Markusovszky kórház általános sebészetén, érsebészeti szakrendelésén, édesanyám ma is ott dolgozik. Ez édes és maradandó emlék: láttam édesanyám munkáját, ami nagyon tetszett. Aztán később a Szent Györgyi Albert Gimnázium egészségügyi fakultációs osztályába jártam, ahol rendszeresen jelentkeztem elsősegélynyújtó versenyekre. A felkészítést mindig a Szombathelyi Mentőállomás munkatársaitól kaptam. Jó csapat volt, élveztem ezeket a képzéseket és a társaságukat is. Többükkel ma együtt dolgozhatom, és erre büszke vagyok. A középiskola után a Pécsi Tudományegyetem orvosi karára jelentkeztem, de két év után másként alakult az életem. Átjelentkeztem az Egészségtudományi Kar mentőtiszt szakirányára. Közben 2004-től szakképzetlen mentőápolóként részfoglalkoztatásban kezdtem dolgozni a mentőknél. Két évvel később már főállású munkatársuk lehettem.

A Szombathelyi Televízió korábban készített egy filmet a mentők mindennapjairól, aminek az volt a címe, Mentés az életük. Úgy érzem, ez rád is igaz.

Örülök, ha így látod. Igen. Ez az életem. Igyekszem a legtöbbet segíteni akár mentőtisztként, akár pedig a Segítés Városa Program oktatójaként. Ebben családom maximálisan támogat, párom is az egészségügyben dolgozik.

Az utóbbi időben a gyermekelsősegély is kiemelt szerepet kapott nálad.

Ennek nemcsak az az oka, hogy engem és a bajtársakat is az érint meg a legjobban, ha kisgyermeket kell újraéleszteni, ellátni, hanem az is, hogy én magam is apa vagyok. Máté 2,5, Izabella 6 éves. Elgondolkodtam azon, hogy szülőként milyen érzés lenne az, ha a gyermekem akár csak egy torkán akadt almadarab miatt fuldokolna, és én nem tudnám, mit kell tennem. Szerettem volna használható, gyakorlati tudást adni a családok számára, ezért indítottuk el az Egészségfejlesztési Irodával ezt a képzést, amely nagyon népszerű.

Van olyan eset a munkádból, amire mindennél jobban emlékszel?

Nagyon sok ilyen van, de nem emelnék ki egyet sem, hiszen ezek az én emlékkupacom építőkövei. Minden eset előbbre viszi az embert. Éppen ezért tanulok folyamatosan, hogy még többet és jobban tudjak segíteni az embereknek. Oktatóként rájöttem, hogy hatékonyabb lehet a tudás átadása, ha pedagógusi ismeretekkel is rendelkezem, így most az egészségügyi tanár végzettség megszerzésének kapujában állok.

Miközben beszélgetünk, kisfiad épp egy apró mentőautóval játszik.

Igen, a gyermekeim rendszeres látogatói a mentőállomásnak, ahogy a többi bajtárs gyermekei is. Ismerik a szülők munkahelyét, és jól is érzik ott magukat. Talán ők is segítők lesznek majd. Az Iránytű Díj nagyon jóleső visszajelzése annak, hogy a helyes utat választottam. Örülök a szakmai elismerésnek, de számomra az a legfontosabb, hogy a gyerekeim példaképe lehessek.
 

Fotó: Nagy Jácint