Horgászlegenda a zsennyei tónál

Timár Gábornak már az ükszülei is halászattal foglalkoztak, családjában a generációk szinte beleszülettek a vizek és a halak világába. Ő maga fiatalon belekóstolt a versenyzésbe, kijárta a győri versenyhorgász-iskolát, és meg sem állt a felnőtt válogatottságig. 1977-ben került be a világbajnoki keretbe, először Luxemburgban horgászott magyar színekben, utolsó felnőtt világversenyére 2000-ben, Firenzében került sor. Sokak szerint ő rakta le a mai modern versenysport alapjait.

Aktív pályafutása után szövetségi kapitányként az utánpótláskorú versenyzőket segítette, az U23-as válogatottal 2001-ben világbajnokságot is nyert. Keze alól számos eredményes versenyző került ki, két fia – Dániel és Szabolcs – versenyzői karrierjét is egyengeti. Négyszer lett magyar bajnok (1984, 1988, 1993, 1996). 2017-ben a MOHOSZ Magyar Horgászatért Életműdíjjal tüntette ki.  
Napjainkban veterán kategóriában versenyez – 2016-ban Csehországban a csapat bronzot és egyéni ezüstérmet, tavaly Szlovéniában Masters csapat-világbajnoki címet szerzett. Az idei, júniusi veterán vb-n csapatban Jónás Györggyel, Varga Józseffel, Szénási Bélával és Czakó Jánossal együtt, több mint 128 kilogramm összfogással, valamint egyéniben is egyaránt ezüstöt nyert a szegedi Maty-éren. Erről a friss élményéről mesélt nekünk a zsennyei tóparton. 

– A veterán kategóriában 14 csapat vett részt, kétfordulós verseny volt, előtte volt lehetőségünk tréningezni, az itt szerzett tapasztalatok alapján készítettük el a végleges taktikát, amivel horgásztunk. A verseny részemről és a csapat részéről kedvezően alakult, sikerült az első fordulóban szektor 1-est horgászni, ez arra is esélyt adott, hogy egyéniben jól szerepeljünk. Úgy vágtunk neki a második fordulónak, hogy éremesélyesek voltunk, a csapat pedig a dobogó valamely fokára várhatta magát. A második forduló siralmasan indult, nem sikerült olyan jó helyre sorsolni, mint előző nap, keresnem kellett a halakat, és csak a négyórás verseny felénél találtam meg azt a helyet, ahol a pontyok táplálkoztak. Hosszú hajrával egy szektor 3-ast csináltam, ami kevesebb fogott súllyal egyéniben ezüstéremre lett elég. A csapatunk szintén nagyot hajrázott, és ezzel megszereztük az ezüstöt. Mivel egy szerencsefaktort is tartalmazó sportról van szó, azt hiszem, elégedettek lehetünk ezzel az eredménnyel, én nagyon boldog vagyok – mondta el Timár Gábor.

1991 óta az üzleti életben is kamatoztatja évtizedes versenyzői tapasztalatát, családi vállalkozásban etetőanyagokat és csalikat gyártanak. 

– A sikeres versenyzői múlt tesz hitelessé, ez a bizalom kulcsa. A bojlizáson kívül mindenféle horgászmódszerre – úszós, feeder, method feeder technikára is – gyártunk horogcsalikat és etetőanyagokat, bár a zászlóshajónk leginkább a feeder, ami a fenekező módszerből nőtt ki, és egy rendkívül eredményes, kedvelt technika, sok halat lehet vele fogni. Több évig teszteljük az új alapanyagokat, és amikor úgy érezzük, hogy beválik, piacra kerül. Az úszós pecában szinten kell tartani magunkat, mindig szükség van apróbb változtatásokra. Szerencsés vagyok, mert a magam és fiaim versenyzői múltja révén megvannak a nemzetközi kapcsolataink és az innováció iránti fogékonyságunk, így ezekben a nehéz időkben sincs okunk panaszra.

Timár Gábort személyes kapcsolat fűzi Zsennyéhez, a tókomplexum tulajdonosával, Komáromi Leventével jó barátok. A neves versenyző elismerően szólt az itt kialakított, halban gazdag horgászvizekről, ami párját ritkítja. Időként összejönnek barátságos versenyre ismerősökkel, régi horgásztársakkal, és jó hangulatban, pecával töltik az időt, ahol az eredmény kevésbé, inkább az élmény számít. Így volt ez most is, Timár Gábor úszós szakágban indult, ami igazán a sajátja, és a tizedik helyen zárt, több mint 34 kg-os összefogással. A kategóriát Komáromi Levente nyerte, a feedereseknél Vincze Zoltán győzött.

kzs

Fotó: Nagy Jácint