Hegedűs: hamis hangok nélkül - a Weöres Sándor Színház előadásáról

Először 1964-ben mutatták be New Yorkban Joseph Stein (szövegkönyv), Jerry Bock (zene), Sheldon Harnick (dalszövegek) – Sólem Álechen novellafüzére alapján született – remekét. Bitangerős alapanyag. Nem véletlen, hogy az ősbemutató után Amszterdamban, Londonban, Tokióban s másutt is rajongtak érte.

Nálunk először fél évszázada (1973-ban) az Operett Színház tűzte műsorára. Ki ne emlékezne Bessenyi Ferenc Tevjéjére (akár a televízióban vagy az interneten látta is). Azóta többen belebújtak a sokgyermekes zsidó édesapa, tejesember bőrébe: Gregor József, Dunai Tamás, Hegedűs D. Géza...

A WSSZ-ben Szabó Tibor direktoré e (fő)szerep, aki színi csapatával múlhatatlan élménnyel ajándékoz meg bennünket. Az élő kísérőmuzsikával még beljebb hatolnak a lelkünkben; hála a Savaria Szimfonikus Zenekar együttműködő partnerségének. Komplex az élmény. Ilyenért érdemes színházat csinálni, teátrumba járni.

Rólunk, nekünk – meg e kaotikus, kilátástalannak tűnő világunkról – szól. De még inkább: erőforrás. Mégsem szabad(na) föladni. Megpróbáltatás-zuhatagban főleg nem! Hiszen vannak körülöttünk olyanok, akikért, akikkel lehet, érdemes szövetkezni, csak azért is teremtés-kísérletekbe fogni.

Lét-tükör Horváth Csaba Hegedűse. Megigéz. Fölold(oz): orca-nedvesedés kíséri. A szereplők – egy mindenkiért, mindenki egyért – bámulatosak. Ugyancsak főhajtás illeti kreatív munkatársaikat. A méltóságteljes alkotás évekig közönségkedvenc lesz. 

Szenkovits Péter

Fotó:Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház