Fájó szívben mit is ér a szerelem: Éhen Gyula elfeledett versei

Éhen Gyula verseskötetei, a Régi dalaimból (1887) és az Elfeledt dalok (1893) nem horizontváltó művek. A korból fakadóan romantikus és szentimentalista, Petőfi és Berzsenyi hatását tükröző versek elsősorban nem irodalmi szempontból érdekesek – kuriózumok, mert betekintést adnak egy politikus érzelmi életébe, irodalmi kísérletezésébe. Lenyűgözik az olvasót a kötetek bájos nyomdatechnikai megoldásai: a finom iniciálék, az apró grafikai elemek (velocipéden ülő béka, mókus, vadász és kutyája), s a verseket körbeölelő piros keretek  – melyekből hol egy esernyős kislány, hol cica vagy éppen galambpár bontakozik ki – szemet gyönyörködtető olvasmányt kínálnak.

Bertalanffy József apjától, Bertalanffy Imrétől – aki 1846-ban nyitotta meg nyomdáját a mai Kiskar utca 7-ben – vette át az üzletet 1874-ben. A kiegyezést követően szabadabban dolgozhatott az igen korszerűnek számító Óvoda utcai (ma Rákóczi Ferenc u. 6. szám alatti) műhelyében. Bertalanffy szerkesztőként, lapkiadóként, cikkíróként is jelen volt a város életében. Ő adta ki az első nyomtatott megyei hírlapot, a Vasmegyei Lapokat. Bertalanffy remek, modern nyomdájában látott tehát napvilágot az újító polgármester, Éhen Gyula két verseskötete.

A kötetek címe és megjelenési éve bizonytalan az internetes forrásokban: a veszprém megyei életrajzi lexikon (ekmk.hu) Elfelejtett dalok-ként említi az újabb kötetet, a Wikipédia Elfeledett dallamok-ról ír. Az Arcanum Digitális Tudástárban fellelhető Vende Ernő által írt, Erdélyi Pál által revideált Tudomány és irodalom Vasvármegyében című tanulmány helyesen említi a címeket, bár a Régi dalaimból kötetet 1889-re datálja, míg a kötetben 1887 szerepel a nyomtatás éveként. Az Elfeledt dalok-at – a többi forrás nem említ dátumot – 1893-ra teszi, a köteten nincsen feltüntetve nyomtatási, kiadási év. A tanulmány egy mondatot még szentel a kiadványoknak: Éhen Gyula "két költemény-kötetét a kritika igen kedvező fogadtatásban részesítette."

A Régi dalaimból kötet első három három ciklusa cím nélküli, számozott verseket tartalmaz. A Legénydalok a legényélet szabadságának vidám, humoros dicsérete a házasélet ellenében. Petőfi népies korszakát, szereplíráját idézik, a természetesség, egyszerűség poétikáját hordozzák az ütemhangsúlyos, jobbára páros rímű vagy félrímes, népköltészeti motívumokban gazdag versek. 

A második, Életbölcselet ciklusban társadalomkritika szólal meg. A modern világ részvéttelen, álságos: tanácsok, "intelmek" szólnak az olvasóhoz, miképp boldogulhat a társadalomban. Keserű iróniával biztat a politikus-költő hízelgésre, üres, cselekvést nélkülöző ígérgetésre, hiszen ez a hírnévhez, nagysághoz vezető út: "Miért törődnél te az emberekkel?/Hasznot nem nyujt részvét, szánalom."

Új poétai hanggal találkozhatunk a Csendes órák-ban: a 24 költemény a személyes, családi életből veszi témáját. Szerelmi vallomások, majd a házaséletet tematizáló versek, életképek tűnnek fel. Megmutatkozik a kor költészetének, különösen Berzsenyinek a hatása: a magyar Horatiust idézi meg a "száll az idő szárnya", az "éltünk tarka múltja" (XIV.), de Petőfit is evokálja, például: "lenn a völgyben, ott az én világom" (XIII.). A XIX. vers a romantikus filozófia emblémája: az emberi életnek értelmet adó alternatívák, a hatalom, a gazdagság és a tudás (dicsőség) útlehetőségei helyett a beszélő a szerelmet választja, mint valódi létértelmet. 

A Futó felhők fő gondolatai az idő múlása, a horatiusi carpe diem, ezt követi a kötetzáró Vegyes ciklus, újabb kísérletekkel: a romantika divatja, a népköltészet felé fordulás irodalompolitikai gesztusa népdal- és balladaimitációk (Virág Örzse, Hajnal Borcsa) formájában van jelen. A kötetet egy 1876-os Berzsenyi-emlékvers (Berzsenyi emlékezete) és egy kuriózum, a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egylet 1877-es zászlóavatási ünnepségére íródott alkalmi vers zárja. 

Az Elfeledt dalok kötet verseit átjárja a romantika esztétikája: a vágy és valóság fájdalmas ellentéte, az elvágyódás, a szenvedélyes, elégikus hangnem és a személyesség. A szentimentalizmus is feltűnik, különösen a díszletezésben (éjszaka, holdfény, szerelmi bánat és halálvágy).
A kötetnyitó Dalok az égről ciklus szerelmi boldogságról ad hírt: a természeti motívumokban és toposzokban gazdag versek számozottak, összeolvasva (a 4. ciklusig) történet bomlik ki belőlük, egy lírai önéletrajz. A lélek történéseit a tájra vetülnek: szerelem és megcsalás, szerelmi bánat, veszekedés, majd a feledés vágya követik egymást, mindezek a hold és a csillagok idilli képe után felhőként, viharként, villámcsapásként, majd csillaghullásként jelennek meg. 

A Kis fiamnak életképeket tartalmaz (pl. veszekedés a kishúggal, Margittal, karácsonyi vers), gyermekversek is akadnak köztük, s "komolyabbak", melyek a történelem ismeretének, a hazaszeretetnek fontosságára intenek.

 A feleség, Oltay Teréz haláláról, a két kisgyermekkel maradt családapa fájdalmáról ad hírt a Cyprus-levelek. A fészekben árván maradt madárfiókákkal metaforizált állapot a boldogság hiányát avatja központi témává: az idő múlása, az úttoposz (az élet  mint a sírunkhoz vezető út), a természet körforgásával szembeállított véges emberi lét a fő motívumok. 

A záró ciklus az Őszi esték címet viseli, vegyes darabjait összeköti az állandósulni látszó elégikum, az ősz elmúlástoposza, az emlékezés. Bizonytalanul felsejlik még egy szerelem lehetősége, amit csalódás, magány követ. Megjelenik újra a társadalomkritika: a léha, mulatozó korban, szerelmi csalódással a szívben fáradt vándornak érzi magát a lírai én, aki már csak az otthon nyugalmára vágyik, s népies műdallal búcsúzik az olvasótól: "Harmatgyöngy ül a letépett levelen/Fájó szívben mit is ér a szerelem!"

Tar Patrícia

Fotó: Nagy Jácint