Elhunyt a Gyermekek Háza és a Bagolyvár egykori igazgatónője, Csorba Katalin

Sajnos rossz hír érkezett, elment a valamikori úttörőház, a Bagolyvár egykori igazgatónője, Csorba Katalin. 79 évesen, türelemmel viselt betegség után hunyt el

– közölte a tragikus hírt Várhelyi Endre a Szülővárosom Szombathely Facebook-csoportban.

Emlékező sorait most engedélyével közöljük:

Csorba Katalin 1972-ben került az akkori Fürst (ma Neumann) iskolából a Bagolyvár vezetői székébe és 2003-as nyugdíjazásáig ebben a székben vált Szombathely város ikonikus szereplőjévé. 31 évig vezette az ország egyik legsikeresebb gyermekeknek szánt közművelődési intézményét. A kezdeti időszakban képes volt az úttörőmozgalom lehetőségeit jól hasznosítani a gyermekek érdekében.

Ahogyan lehetett, kiváló, elkötelezett munkatársakat gyűjtött maga köré, akikkel együtt legendás programokat szerveztek évről évre. Bagolyvári vigasságok hétvégéken (jesszus, 150 gyerek a nagyteremben diszkózik, csak a lépcső élje túl), megannyi szakkör (volt olyan év, hogy 30 különféle szakkör is indult), kiállítások, Ki mit tud-ok, nyári kalandtáborok, tehetségkutató versenyek és ki tudná mindezt még sorolni. (Eszembe is jut, hogy maga a Bagolyvár is rettentően vonzó volt minden gyereknek, de azért az igazi az volt, ha program is volt benne. Vajon lesz elég hely a 11-es buszon?) Csak egy jó ötlet kellett és ő mindig kigazdálkodta, kikönyörögte a pénzt a várostól, a megyétől vagy mástól. A maga nemében valóban egyedülálló intézménnyé vált kezei között a ház és ő maga is intézménnyé vált. Mindig segített, támogatott mindenkit, akit ahogyan lehetett. Nem nagyon volt lehetetlen. Valóban nem túlzás, hogy generációk szerették és tisztelték. Példaképpé vált.

Neki is köszönhetjük, hogy lett csatári tábor, ahol a fél (vagy az egész) város megfordult. De áttétesen még azt is, hogy nem zárták be a tábort az egyik idény kezdetén, mivel az ellenőrző szervek a sok csorba bögre miatt ezt szándékoztak tenni, s csak Ida néni, a helyi mindenes gondnok mentő mondata: De hát az igazgatónk is Csorba! tette vidámmá és megoldottá a helyzetet. (Persze talán ez is egy legenda a sok közül.)

Azt is el tudta időben tolni, hogy az intézmény elköltözzön a Bagolyvárból, hiszen jódarabig még, a romló körülmények ellenére, a falak között maradhatott (1997-ig), ráadásul tisztán gyermek intézményi profillal. Ezért a rendszerváltáskor is csak a név változott meg (Magyar László ment, Gyermekek Háza jött), de maga a tevékenység ugyan úgy tovább folytatódhatott.

Mi volt sikereinek titka? Csak annyi, hogy minden munkájában „odatette” magát és felismerte a jó embereket, akiket képes volt mozgósítani a gyermekek érdekében. Kétségtelen, hogy a munkaidőt nem mérte, jó darabig a munkaidő, a gyerekek voltak a magánélete is.

Mindig előttem van, ahogyan a Bagolyvár konyhájában éppen pudingot főz és megmutatja, hogy igazából hogyan lesz finom. Csak akkor, ha teszünk bele még két teáskanál kakaó port is. Persze hollandot, ha van - mondta. Mert ennek is tudta a titkát.

Sok kitüntetése mellett elismerésül megkapta a Szombathely Kultúrájáért életműdíjat is. Gazdag örökséget hagyott maga után pedagógusként és népművelőként egyaránt. Sokan vagyunk, akik jó szívvel emlékszünk rá. S ahogyan mondani szokták: amíg emlékszünk, addig velünk él, nem halt meg, csak elment. Isten veled Kati néni! – emlékezett Várhelyi Endre.

Fotó: Garas Kálmán