Dr. Györke Eszter: „Szeretettel, odafigyeléssel fordulok a betegeim felé”

– Hogyan lett orvos?

– Gyerekkorom egy részét a felnőtt haematológián töltöttem, mert a nagymamám István Lajos professzor betege volt. Ez idő alatt fogalmazódott meg bennem, hogy az orvosi pálya és a haematológia lesz a hivatásom. A gyerekek iránti szeretetem vitt aztán a gyermek-haematológia felé.

– Milyen betegségekkel fordulnak önhöz a kis páciensek és családjaik?

– Jó és rosszindulatú haemato-onkológiai betegségekkel foglalkozom: véralvadászavarban, vérlemezke-betegségben, vérszegénységben szenvedőket, leukémiás és daganatos betegeket kezelünk. Összedolgozunk a budapesti és a pécsi központtal, ott kapják a kemoterápiás kezeléseket a gyerekek, a kontrollokat, akut ellátást pedig Szombathelyen végezzük. Reggelente a gyermekosztályon kezdek, kollégáimmal megbeszéljük a bent fekvő betegek aznapi kivizsgálását, kezelését, majd lejövök a rendelésre, délután pedig újra visszamegyek az osztályra vizitelni, referálni. Bár nem vagyok immunológus, dr. Masát Péter főorvostól megörököltem az immunológiai szakambulanciát is. Megszűröm a gyerekeket, és akinek összetettebb kivizsgálás kell, Budapestre küldöm tovább.

– Mennyire szoros a kapcsolat a betegekkel?

– A kezelések hosszú időt vesznek igénybe, az utánkövetés pedig egész életükben tart, ezért nagyon közel kerülnek hozzánk. Alaposan megismerjük a családokat, és ahol csak tudjuk, segítjük őket. Csapatban dolgozunk: pedagógus, dietetikus, pszichológus, gyógytornász és szociális munkás is van a gyerekek mellett. Megmarad a hosszú távú kapcsolat a gyógyult betegeink családjával, de azokéval is, akiket nem tudunk megmenteni.

– Nőként, anyaként hogyan képes feldolgozni, kezelni ezt a sok megrendítő történetet?

– Sosem tudom levetkőzni anyai mivoltomat. A gyerekek ellátása során és a nehéz diagnózisok közlésekor is orvosként, anyaként veszek részt a beszélgetésekben. Próbálunk minél nagyobb szeretettel, odafigyeléssel és megértéssel fordulni a családok felé.

– 2014 óta elnöke az Alpokalja a Daganatos Gyermekekért Alapítványnak. Mik a legfőbb céljaik?

– Amikor dr. Masát Péter 2008-ban létrehozta az alapítványt, eredetileg karácsonyi csomagok kiosztása volt a cél, hogy a családoknak legyen valódi ünnepük. Azóta kibővült a tevékenységünk. Minden évben  nyári tábort szervezünk a krónikus betegeinknek Rábahídvégen az Amigos a Gyerekekért Egyesület közreműködésével. Meseterápiát tartunk, kirándulunk, a gyerekek sok-sok élményt gyűjtenek, mi pedig feltöltődünk köztük, élvezzük, hogy nem szúrunk, nem bökünk, nem közlünk semmi rosszat, csak örülünk egymásnak. Az alapítvány anyagilag is segíti a rászoruló családokat.

– Egy csepp remény tengernyi infúzióban címmel tavaly könyvet jelentetett meg az alapítvány. Miről szól a kötet?

– Egyik gyógyult leukémiás betegünk, Iványi Kinga naplót írt a betegsége alatt. Elhozta a táborunkba, bemutatta, és mindenkire nagy hatást gyakorolt. Megfogalmazódott az ötlet, hogy milyen jó lenne segítő könyvként kiadni. Két évig dolgoztunk rajta, ami nagy élmény volt, ugyanakkor nehéz is, hiszen szembesültünk vele, mi minden jár a betegeink fejében. Orvosként és anyaként is megérintett. Csodálatra méltó, ha valaki tud írni és beszélni a betegségéről, ez azt jelenti, hogy a lelke meggyógyult. Hamarosan újranyomtatjuk, és a következő két évben az újonnan diagnosztizált gyerekek családjai ingyenesen hozzájuthatnak országszerte.

– Hogyan pihen?

– Hobbim a néptánc, ami a szüleim révén családi örökségem. Férjemmel (Molnár Péter néptáncpedagógus – a szerk.) a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttesben együtt vagyunk művészeti vezetők. Itt nagyon jó közegre, barátokra találtunk, igazi kikapcsolódás számunkra a tánc. Őrizzük, tiszteljük, megéljük a hagyományainkat, és ez nem árt, ha az orvostudományban is jelen van. Nagyon hasznos volt megtanulni, átvenni a „régi öregek”, dr. Masát Péter, dr. Oroszlán György és dr. Andits Miklós tapasztalatait amellett, hogy a tudomány szárnyaló fejlődése is rendelkezésünkre áll.

– Hogyan fogadta az Év Vasi Embere közönségdíját?

– Először el sem hittem, hogy jelöltek, mert fiatalnak éreztem magam hozzá. Megfogalmazódott bennem, hogy vajon megérdemlem-e. Nem gondoltam, hogy ennyi szavazatot (1126 lájk érkezett – a szerk.) és kedves üzenetet, hozzászólást kapok. Megmozdult a teljes betegkör, a család, a barátok és a táncos közösségeink is. Az egész Kárpát-medencéből jöttek voksok, a legtávolabbi szavazat Angliából érkezett. Óriási megtiszteltetés, és nagyon jólesik a lelkemnek. Köszönöm mindenkinek!

Krizsán Zsuzsanna

Fotó: Nagy Jácint