Dr. Bödör Géza: Amerikából jött, de ezúttal nem ő volt a pilóta

Dr. Bödör Géza Szombathelyen született, a Kertész utcában nevelkedett, a Rákóczi, majd a Petőfi iskolába járt általánosba, aztán következett az Entzbruder Dezső gimnázium. A Semmelweis egyetem elvégzése után a Szombathelyi Vérellátó Intézet orvosa lett, egészen 1983-ig, amikor is a disszidálás mellett döntött.

- Szombathelyen születtem 1954-ben, a Magyarországon töltött életem nagy részét e városban éltem. Gyerekkoromban elkerültünk a családommal az Alföldre, 1959-ben tértünk vissza. Édesapámat az 1956-ös események miatt kitiltották a keleti országrészről. 1959 és 83 között laktunk itt. 1983-ban aztán hoztunk egy súlyos döntést: elhagytuk az országot. Először Ausztriába mentünk menekülttáborba. Öt hónapot töltöttünk el ott, akkor tartottuk egyébként az esküvőnket is. Az Amerikai Egyesült Államoktól kaptam politikai menedékjogot, így oda érkeztünk. Először Ohio-ban laktunk, Clevelandtől nem messze. Eleinte más volt minden külföldinek a megítélése: tulajdonképpen kellett egy kontakt, aki intézte a lakást, a munkát, kvázi felelősséggel tartozott utánunk. Akronban éltünk először, igaz, nem sokáig. Dolgoztam, tanultam angolul, amikor úgy éreztem, hogy eleget tudok, akkor elhelyezkedtem egy orvosi laborban. Még a menekülttáborból ismertünk egy párt, akik elhívtak minket Hálaadásra Kaliforniába. Mesélték, hogy ott minden gyönyörű – és meggyőztek minket a látottak. Rátértünk a Los Angeles melletti sztrádára, a sávokat elválasztó részen narancsfák fogadtak minket… Jól éreztük magunkat, januárban már költöztünk is. Csakhamar találtam munkát ott is: immár egy diagnosztikai reagenseket gyártó kis cégnél. Feleségem is sikerrel járt, ő egy környezetvédelmi laborban helyezkedett el. Folytattam a tanulást, átmentem az orvosi vizsgákon, két évet vártam arra, hogy kiadják Magyarországról a diplomámat – mivel disszidáltam, így ezt nem kaptam meg. Viszont adódott egy remek lehetőség: három amerikai orvos eskü alatt vallotta, hogy elvégeztem valóban az egyetemet, és kellő szaktudással rendelkezem. Megkaptam így a teljes diplomámat, jöttek a szakvizsgák, immár St. Louisban. Ott kutatásokat végeztem, doktoráltam, majd Nashville-ben kaptam munkát az egyetemen. Öt évet ott töltöttünk, majd állást ajánlott a denveri egyetem: előléptettek, az egyetem négy oktatókórházából az egyikben voltam laborigazgató. Ott dolgoztam tíz évet, professzor lettem, ezt követően 2017-ben mentem nyugdíjba. Sokáig azonban nem pihentem, mivel két hónap után az egyetemi kórház felkért, hogy alapítsak egy toxikológiai labort. A teljes beruházást rám bízták, a semmiből építettük fel a most már működő labort - mondta dr. Bödör Géza.

A rokonságból és a baráti társaságból egyre többen elmentek, így a korábban lényegesen gyakoribb szombathelyi látogatások is ritkulnak – évente egyszer keresi fel szülővárosát. Korábban a pécsi egyetemen is tanított a rektor felkérésére.

Azonban az utazást nem úgy kell elképzelni, mint ahogy egy egyszeri halandó gondolná… 2004-ben például repülővel érkezett Amerikából Magyarországra: a saját magángépén, amelyet ő vezetett...

- Apám repülőtiszt volt a II. világháborúban, 1964-es haláláig repült, így engem is érdekelt ez a történet. Sárkányrepülővel kezdtem itthon, de amikor kikerültem Amerikába, akkor erre nem volt lehetőségem. Amikor már dolgoztam, egy osztrák származású pilótaoktatóval kerültem haveri viszonyba. Egyszer felvitt fél órára, az ingyenes volt, ám megkértem, hogy inkább fizetek, de ne jöjjünk le. Ez volt 1992-ben, azóta repülök. A legnagyobb távolság amit megtettem, az Denvertől Fertőszentmiklósig volt - az út tíz napig tartott. Mindig is érdekelt, hogy miként lehet eljutni, hogy mi történik azokon az állomásokon, amit 30 ezer láb magasságból látok az utasszállítók ablakából. Megterveztem pontosan a programot a magánrepülőgépemmel: Denverből a keleti partig mentem, aztán Kanada északi része következett, onnan Grönland nyugati fele, majd a sziget keleti fele jött a sorban, ugyan így Izlandon is. Utána Skócia, Anglia, a többi már könnyen ment. Mit mondjak, a családom nem feltétlenül örült az ötletemnek, ők nem is tartottak velem – ők a hagyományos repülőutat választották – mesélte a professzor.

Éppen négy évtizede, hogy a vérellátó ifjú orvosa elhagyta szülővárosát. Hogy mi változott meg számára leginkább,

- Negyven és sok idő, de most is elboldogulok a városban. Sok minden szép dolog  épült, egyértelműen vannak pozitív dolgok, de amit nem tudok megszokni, azok az új utcanevek… Bárhová elmegyek Szombathelyen, de az új nevekkel nem vagyok tisztában, azt már nem tudom megszokni…

(Fotó: Nagy Jácint)