Boór Sándor: dolgozni jól érdemes

– …a nyugállományúak szervezetei, valamint a honvédelem ügye érdekében huzamos időn át végzett áldozatos munkája elismeréseként… áll az oklevélen. Mit is jelent ez az Ön több mint 45 évnyi szolgálatában?

– Érettségi után a műszaki tanári és a katonai pálya között gondolkodtam. Utóbbit választottam annak ellenére, hogy nem volt a családban hivatásos katona. Nagyapám katonai emlékei befolyásolhatták a döntésemet. A II. világháborúban megjárta a Don-kanyart. Később angol hadifogságba esett, de menlevelet kapott, majd 27 hónapot töltött orosz hadifogolytáborban. Sokat mesélt nekem erről az időszakról, amikor kisfiú voltam. 1981. augusztus 20-án avattak tisztté, azután kerültem Szombathelyre az MN 3715 Gépesített Lövészezredhez. A Fegyverzeti Javító Műhelyt vezettem, amely az alakulat fegyvereinek javításával, karbantartásával foglalkozott. Volt egy balesetem, ami miatt 1986-ban kerültem az akkori városi tanács épületének 6. emeletén működő Polgári Védelmi Parancsnoksághoz. Törzsparancsnok-helyettesként végeztem munkámat, de például felelős voltam a pápalátogatás szombathelyi helyszínének biztosításáért. Nagy feladat volt, és újra terepen dolgozhattam. Sokszor besegítettem az önkormányzat védelmi igazgatási feladataiba, ezért Wagner András polgármester, elismerve addigi munkámat, a hivatalban ajánlott munkalehetőséget. 1993. január 1-jén kezdtem meg a munkát védelmi referensként, részt vettem állami ünnepek, rendezvények, konferenciák, valamint 2001-ben a 33. Nemzetközi Diákjátékok szervezésében is. 12 évig voltam a Savaria Történelmi Karnevál biztonságos lebonyolításának egyik felelőse.

A Legio katonája

– Sokszor láthattuk önt a Savaria Legio katonájaként is…

– Igen. A fiúk évekig próbáltak beszervezni, de én azt vallom, ha valamit csinálok, akkor azt 100 százalékosan tegyem. Az újraindult Savaria karneválokon nekem rengeteg dolgom volt. Például, hogy megszervezzem a teljes területzárást. Együtt dolgoztunk mentőszolgálattal, rendőrséggel, tűzoltókkal, polgárőrséggel, biztonságiakkal, elsősegélynyújtókkal a Vöröskereszttől. A felvonulás biztosítása még több embert igényelt. A lakosságnak behajtási engedélyeket adtunk. Ezeket mind ki kellett találni, és le kellett szervezni. Mi mentünk ki elsőként a területre, és mi hagytuk el utolsóként. A sok szervezéssel kapcsolatos feladatom mellett sokáig nem vállaltam, hogy légiós legyek. 2002-ben döntöttem el, hogy belépek a Savaria Legióba, de jobbára nem a karnevál alatt, hanem az éven át tartó ismeretterjesztésben, kapcsolattartásban vettem részt. Ha külföldre vagy Magyarországon belül ment valahová a légió, akkor tudtam bekapcsolódni. Megjártam velük Németországot, Ausztriát, Horvátországot, Romániába is eljutottam. Bízom benne, hogy még sokáig elbírom a páncélt, a teljes felszerelésem pajzzsal, hajító dárdával, meg a ruházattal együtt kb. 30 kg.

– Mi változik most, a kitüntetése után?

– Hivatásos katonai szolgálatomra való tekintettel 2 év korkedvezménnyel 63 évesen kérhetem a korengedményes ellátásba helyezésemet. A következő időszakban letöltöm a szabadságomat, majd két hónap sétálóidőmet, és a 63. születésnapomon már „nyugdíjas” leszek.

Védelmi feladatok

– Azért ne szaladjunk még előre, nézzünk inkább vissza az időben.

– A polgármesternek nagyon sok védelmi igazgatási feladata van, sokan nem is gondolnák, hogy mennyiféle területtel kell foglalkoznia. A kezdetekkor, amikor átkerültem a hivatalba, nálunk volt a helyi védelmi bizottság, amelynek elnöke a mindenkori polgármester, titkára pedig a jegyző. Én a titkár helyetteseként funkcionáltam. Előkészítettem az üléseket, ha intézkedésre szükség volt, akkor ott voltam mellettük. Én foglalkoztam a polgári védelmi ügyekkel a hivatal részéről. A katasztrófavédelem létrejöttével szükségessé vált a közbiztonsági referens kinevezése, ez lettem én. Ügyintézője voltam az 1995-ben felállított Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Bizottságnak is, melynek munkájában több évig tagként is részt vettem. A választások lebonyolításában is sok feladatom volt. A szavazókörök technikai felszerelése, az anyagok kiszállítása és a szavazókör a berendezése. Az itteni hadkiegészítő és toborzóiroda és a nyugállományúak javaslatára kaptam a megtisztelő kitüntetést. Megmondom őszintén: jólesett. Bár pályám során sokszor megerősítettek már abban, hogy dolgozni jót és jól érdemes, hiszen számos elismerést kaptam.

– Hogyan tovább?

– Most egy kicsit pihenni szeretnék, a 2,5 év covidos időszak nagyon nehéz volt. Olyan feladatkört látok el, amiben nagyon fontos a személyes kontakt, pont ez maradt el. Az idei karneválon pedig már talán a kisunokám is láthat légiósként.

Fotó: Nagy Jácint