km/óra
  2024.05.18., szombat  •  Erik, Alexandra napja
Nyereményjáték: Nyerj egy cabriót!
„Az irodalom a legcsodálatosabb dolog. A többi lényegtelen” – lírai korzó Szombathely belvárosában

„Az irodalom a legcsodálatosabb dolog. A többi lényegtelen” – lírai korzó Szombathely belvárosában

Április 11-i napsütésben elsétálni a belváros költőszobraihoz, megidézni őket, elmerengeni egy-egy verssoron, aztán továbbengedni őket a széllel – ilyen volt Szombathelyen a magyar költészet napi korzó, melyen dr. Czetter Ibolya nyelvész, irodalomtörténész, az ELTE SEK Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanszékvezetője és Nagy Ervin színművész voltak vezetőink.

A Berzsenyi Dániel téren gyülekezett csütörtök délelőtt sok-sok érdeklődő, hogy az AGORA által szervezett költészet napi sétán vegyen részt: izgalmas párosításnak ígérkezett a dr. Czetter Ibolya egyszerre tudós és intuitív, ihletett gondolatait és Nagy Ervin motiváló, lelkesítő interpretációit ötvöző tavaszi korzózás, és nem is csalódtunk. 

„Mi a magyar most?”

A Berzsenyi-szobor volt a séta első állomása: az épület mögötte pártszékház, majd a tanárképző főiskola D épülete volt – itt tanítva, ennek ablakából nézte, szólongatta a költőt dr. Czetter Ibolya, árulta el, a költőt, akit Szerb Antal nem véletlenül nevezett úgy, hogy „a jámbor indián”. A szobor is demonstrálja az erőt, nem utolsósorban a testi erőt, s a lendületet: „Lovat, embert, asztalt átugrani nekem játék volt, Sopronban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam; és az én szeretőm az én karjaim között elalélt.” – emlékezett levélben diákéveiről a költő, aki a róla elnevezett tér szobrán is, egyik kezével ruháját markolva, mintha hévvel mondani akarna valamit.

De mit üzenhet nekünk? – tette fel a kérdést az irodalomtörténész, felvillantva egy olyan személyiség tükröződéseit, akinél szorosan összefonódott a magánélet és a közélet, aki pátosszal, szenvedéllyel, veretes hangon zengte ódáiban, hogy felelősséggel kell gondolkodnunk, hogy büszkén éltetnünk kell a hagyományokat, vagy hogy minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs. És aki a szárnyas idő gyönyörű hangú és remete-magányos költőjeként sokunkat megérint, legfőképp akkor, ha közelít a tél.

Azt kívánom, találjon mindenki egy költőt, akinek költészetében meg tudja élni életét, önmagát. A költészet a legcsodálatosabb dolog a világon. A többi lényegtelen.


– mondta dr. Czetter Ibolya, majd Nagy Ervin elszavalta A magyarokhoz és A közelítő tél című verseket. Bár a Jászai Mari-díjas színművész politikai szerepvállalása okán, a művészet társadalmi funkciójától és a versmondás (politikai) tettként működtetésétől nem szakadhatunk el, azt bizton állíthatjuk, hogy nagyszerű versmondásnak voltunk tanúi.

„Bár volna célja a világnak”

Az Ady téri Petőfi-szobor a 80-as évek végén került erre a helyre: a műalkotás kifejezi, mondta el dr. Czetter Ibolya, a kötelékektől való megszabadulást, a szabadságot, a független, szabad szellemet – amit Petőfi sokunknak jelent. „Szélfútta szobor”, az ifjú titán, vátesz köpenye lobog a szélben, föl, az égig nyúlik, a transzcendensig. –Tavaly ünnepeltük születésének 200. évfordulóját: mit kezdjünk egy 200 éves férfival? – tette fel a kérdést az irodalomtörténész, hiszen Petőfi él és létezik, de többnyire sablonokban, sztereotípiákban, s a közhelyektől megszédülünk... az ünneplésével sokszor őt magát takarjuk el.

Mert mi is például az ő népiessége? A romantika által elvárt szerepek egyike, játék. Czetter Ibolya szólt még Petőfi szabadság-vallásáról, és figyelmünkbe ajánlotta a kevésbé ismert Felhők-ciklus olvasását, újraolvasását, mely a költő elkomorulásának, „tűnődő arcának” nagyszerű tanúja. 

– Él Petőfi, és éljen Petőfi!

– zárta szavait, majd Nagy Ervin tolmácsolásában a Hazámban és a Világosságot! című verseket hallgattuk meg.

„Nem marad semmi emlék”

A szombathelyiek egyik legkedveltebb köztéri alkotásánál, az Ady-téri Weöres Sándor-szobornál folytatódott a lírai korzó, melynek a költő nyugalmát, derűjét megragadó voltára hívta fel dr. Czetter Ibolya a figyelmet. A filozofikus költő meditatív állapotban ül egyik kedvelt macskája mellett: nem fent, nem lent, hanem középen létezett, ahol csak költők élnek, mesefiguraszerű alakját becézik manónak, garabonciásnak – hangzott el.

Gyermekversként népszerűségre lelt ritmusgyakorlatok, Psyché, A teljesség felé: összefoglalni nem, felvillantani lehetett csak a séta Ady-téri állomásán azt, amit a költő jelent. Weörestől megtanultuk, újra felfedeztük, hogy a nyelvnek zenéje van, hangsúlyozta az irodalomtörténész: a színész pedig a Valse Triste elmondása után énekelve adta elő A galagonya című verset: kisfiú korában ezzel csillapította le édesanyja a túlpörgött gyermeket.

"Abban minden mese volt"

Gazdag Erzsi emléktáblájához sétáltak ezután a résztvevők: a Berzsenyi Könyvtár melletti, Petőfi S. utca 5. számú házban élt egykor a költő, aki Sebesi Erzsébet néven látta meg a napvilágot, törvénytelen gyermekként korán sárvári nagyanyja gondozásába került: idővel az ő nevét veszi fel becsülésből. Tőle tanulta a népdalok, a természet szeretetét és tiszteletét a költő, akit még szűkebb hazájában is, mint gyermekversek szerzőjét ismernek: kinek ne állna polcán, s már gyermekei polcán is, a Mesebolt?

Gazdag Erzsi életét végigkísérte a szegénység: szemfelszedőként is dolgozott, majd a könyvtár olvasószolgálatán kap állást – bár jól végezte munkáját, de ha versírás közben megzavarták, annak nem örült. A külsejére nem adott – ezt még Weöres is megjegyezte neki, akivel – s ennek nyomát egy vers is őrzi – volt köztük valami mélyen. Gyermeke nem született, így hát mi vagyunk a családja és a gyermekei – mondta el dr. Czetter Ibolya. Nagy Ervin az Emberi beszéd és a Találkozás című verseket mondta el.

"Tengerként hömpölyög a gyűlölet köröttünk"

Pável Ágoston emléktáblája a Savaria Múzeum parkjában található: nem véletlen, a muzeológus-könyvtáros egykor a múzeum gyűjteményének alapjait rakta le. A polihisztor – nyelvész, néprajzkutató, könyvtáros, költő – egyik legfőbb erénye, hogy rendkívül jó érzékkel fedezte fel a tehetséges diákokat. Weöres Sándorral való levelezése valóságos líraelméleti tanfolyam – említette meg Czetter Ibolya. Pável Ágoston két verseskötetet hagyott az utókorra, de már korában visszhangra lelt költészete: 1937-ben a Nyugatban éppen Radnóti Miklós méltatja művészetét. Ezután az Annyit beszélnek máma gyűlöletről című verse hangzott el, majd Nagy Ervinnel lehetett fényképezkedni a lírai sétán, mely után elégedetten állapíthattuk meg, hogy megint egy olyan költészet napi programot sikerült megszervezni Szombathelyen, ami színtisztán az irodalomról szól. A többi lényegtelen.

 

(Az AGORA szervezte költészet-napi lírai korzón április 11-én két alkalommal: a délelőtti után délután 3 órakor is részt vehettek az érdeklődők.)


Tp
Fotók: Nagy Jácint

Nyereményjáték: nyerj egy kabriót!
Savaria Fórum 33. évfolyam 19. szám - 2024.05.17.
Savaria Fórum 33. évfolyam 19. szám - 2024.05.17.
Beszállsz? A Savaria Fórummal egy cabriót nyerhetsz!
tematikus oldalak