„Attól még, hogy szülő vagy, légy önmagad!” – Szél Dávid pszichológus, író volt a könyvtár vendége

A Berzsenyi Dániel Könyvtár olvasótermében került sor az író-olvasó találkozóra, melyben Szél Dávid szakpszichológussal, íróval Palllósiné dr. Toldi Márta szociológus, a könyvtár egykori igazgatója, a Zonta Club tagja beszélgetett a gyermeknevelés, a család izgalmas kérdéseiről. S hogy miért éppen Szél Dávid? A beszélgetésből kiderült, Pallósiné Toldi Márta beleszeretett a 2015-ben megjelent Apapara című könyvbe, mert az, egészen új stílust hozva a nevelési szakirodalomba, gondolkodásra késztet, s remekül illeszkedik abba a felfogásba, amit a Zonta Club képvisel: a női egyenjogúság és a férfi emancipáció ugyanis alapfeltétel a Szél Dávid által képviselt, együttműködésen, egymás kölcsönös támogatásán alapuló nevelési gyakorlatban.

Szél Dávid íróval, szakpszichológussal Pallósiné dr. Toldi Márta beszélgetett

Az új családmodell nem használja az anya, apa, inkább a szülő kifejezést, hiszen „nem szükséges női nemi szerv ahhoz, hogy el tudjunk mosogatni”, és hangsúlyozza, hogy a gyermeknevelés az apák számára sem érhet véget a gyermeknemzéssel és kezdődik a focival a játszótéren – a kettő között is van szülői feladat. A modell hierarchikus rendszerként szemléli a család működését, amiben az a nagyszerű, hogy rávilágít, bármilyen probléma okát rendszerszinten, és ne csak a tagok szintjén keressük – ha például a gyermek bepisil, az jelzés, hogy a családban nem működik jól valami, nem feltétlenül nála. HIMF: hitelesség, illeszkedés, minőségi idő és felülemelkedés, ezek a jól működő családok kulcsfogalmai, melyeket humorral, saját életéből vett kudarcos és sikeres példákkal szemléltetett a szerző, s azt hiszem, az volt egész beszélgetésben a megnyugtató, hogy a modell több szabadságot ad, mint a korábbi elméletek.

Központi gondolata, a felülemelkedés tulajdonképpen elfogadást jelent, főként a kamasz nevelésében, valamint a szülők által cipelt transzgenerációs attitűdök elengedését, hiszen nevelési elveink nagy részét képezik ezek: Középen menj a járdán! Húzzál papucsot! – és sorolhatnánk a feleslegesen ismételgetett „elveket”. Szél Dávid szerint nem érdemes konfliktust gyártani abból, ha a kamasz még 5 percet számítógépezne, ahogy abból sem, ha nem mindig akar családi körben vacsoraasztalhoz ülni. "Attól még, hogy szülő vagy, légy önmagad", szól egy másik fontos tanács: az elfogadás minden családtagnak jár. Egy dologhoz viszont szigorúan ragaszkodik, ahhoz, hogy a gyermeket bármilyen módon bántalmazni tilos, nincs az a helyzet, ami indokolttá tehet akár egy pofont.

Szóba került az is, hol a határ a gyermeki veszekedés és a bántalmazás között a hecc, a konfliktus és a bullying fogalmait körüljárva, s bár kiderült, hogy egy iskolai esetnél a legideálisabb, ha először az intézmény tesz lépéseket, és nem a szülők esnek egymásnak, a NAT nem biztosít teret, időt a magyar iskolákban egy osztályközösség épüléséhez, működéséhez, pedig, ahogy a család esetében is, egy esetleges probléma megoldása csakis a közösség felől, annak teljes bevonásával lehetséges. Ha a pedagógus nem tud vagy nem akar tenni semmit, a következő láncszem a magyar iskolák legtöbbjéből hiányzó iskolapszichológus lenne, csak végső esetben a szülő. Széll Dávid első könyvét folyamatosan követi a többi kiadvány: kisgyermekkortól egészen a szexedukációig járja körül azokat a témákat, amikre a gyakorló szülők gyakran „ráparáznak”, ami ugyan elkerülhetetlen, de Szél Dávid könyvei segítenek abban, hogy akár sírva-nevetve, de közösen és sérülésmentesen éljük át a gyermeknevelés megpróbáltatásait.

TP

Fotó:Berzsenyi Dániel Könyvtár/Facebook