Amíg írok, élek: Böröczki Mihály kötetét mutatták be a Berzsenyi könyvtárban

Az eseményen Szalainé Bodor Edit, a Berzsenyi Dániel Könyvár igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva, nemcsak azért ünnep ez a mai, mert Böröczki Mihály huszadik kötetét tarthatja kezében az olvasó, hanem azért is, mert  a költő hamarosan, február 5-én ünnepli 78. születésnapját.

A könyvbemutatón a verseket Zsapka Attila énekmondó és Szalai András versmondó tolmácsolták, és maga a költő, akinek saját, jellegzetes előadásában hallani műveit, nagyszerű élmény. A civil életben nehezebben szóra bírható Böröczki Mihállyal dr. Czetter Ibolya, az ELTE Savaria Egyetemi Központ Magyar Irodalomtudományi Tanszékének vezetője beszélgetett – ami azért volt kissé rendhagyó, mert a költő a kérdésekre rendszerint verssel, gyakran négysorosokkal felelt. Nem véletlen, hiszen költészetét – melynek pontosságában, rendjében felfedezhető mérnöki énje – a szűkszavú, hiányokkal is üzenő, letisztult, sallangmentes nyelvhasználat jellemzi, melyről ő maga így vall: "A prózám a vers."

Böröczki 1970 óta él Szombathelyen: a város, a régió szellemi arcának meghatározója – hangsúlyozta dr. Czetter Ibolya, s felhívta a figyelmet a kötet domináns, kék színére, mely a sokféle asszociáció mellett a boldogság kék madarát is felidézi az olvasóban – talán nem véletlen, hogy a versek egyik központi, összetartó gondolata a boldogság, persze nem közvetlenül, hanem sokféle képben, gondolatban bomolva ki.

– Szenvedélyesen belém ivódott a gyerekkor – felelte kérdésre válaszolva a költő, a gyermekkor, mely szinte minden versében megjelenik valahol, s melynek helyszíne Vaszar. Innen Szegedre, Budapestre, Szombathelyre, Gyenesdiásra és a Balatonra vitt el minket az éleltútról szóló beszélgetés – melynek fonalát egy vers, egy dal szakította meg a könyvbemutatón, illusztrálva, hogy az alkotás Böröczki Mihálynál is életforma, verseivel, természetes képsoraival – dr. Czetter Ibolya szavaival –  "a világ mintázatát írja le".

Mérnöki pontossággal rögzít, emlékezik, raktároz ("Mintha a múltból mindent fel tudna deríteni"), és a jelen is ott van költészetében, óhatatlanul. A kötet szerkezete is rendre épül: a költő szavával a "szerkesztnő", a feleség, Böröczkiné Kiss Judit munkáját is dicséri. A nyelv, az anyasiratás, a Balaton, a teremtés, a közélet, a létkérdések és az évszakok "blokkjait" egységgé, egésszé az egyívású beszédfolyam, az elementáris megéltség és az erős képiség teszi – hangzott el. Szó esett még a cím jelentéseiről és jelentőségéről, és a költői hitvallásról: – Az én ars poeticám a szeretet – mondta a költő: – Ha az ember tud szeretni, érdemes minden nap felkelni reggel. És amíg élek, írok, s írok, amíg élek.

Tp

Fotók: Nagy Jácint