A tisztesség csillaga világít: Gonda György 100

Bő húsz évig (1957-től 1978-ig) volt a Vas Megyei Tanács elnöke dr. Gonda György, akit világra jövetelekor – 1923-ban, Ostffyasszonyfán – Geiszler Miklós Györgyként anyakönyveztek. S jóllehet élete teljében sikert sikerre halmozott szeretett Szombathelyén és Vas megyéjében, utóbb meg országos hatókörűen, ám korántsem állítható, hogy végig virágeső kísérte volna a pályáját. De miért pont az ő huszadik századi létküzdelme lett volna rögöktől, megpróbáltatásoktól mentesebb, mint kor- és sorstársaié? 

Szülőfalujában koptatta az elemi iskola padlóját, utóbb MÁV-alkalmazott édesapja szülővárosában – Savariában – tett kereskedelmi érettségit. Művészlelkű édesanyja hatására kóristaként szerepelt Händel Júdás Makkabeus című oratóriumának színrevitelén 1941-ben, amikorra a világ égboltját már sötét, fenyegető felhők borították be. Aranyműves segédnek tanult. Kisiparos-nebulóként lépett be a szakszervezetbe s a szociáldemokrata pártba. 1944. március 19-ike – hazánk német megszállása – után gettóba zárták. Munkaszolgálatra vitték Kőszegre. Sikerült megszöknie. Megsebesült. Budapesten bujkált. Édesanyja soha nem tért haza Auschwitzból.

1945 áprilisától 1948 júniusáig a Magyar Kommunista Párt (MKP) Vas megyei szervezetének tagjaként párt-tisztségeket töltött be Győr-Moson-Sopron és Vas megyében. Nevét 1946-ban magyarosította Gondára. Néhány évig megyei párttitkár volt a szomszédos megyében, de mivel „nem fordított kellő gondot a begyűjtésre”, menesztették. A fővárosba helyezték, minisztériumokban városgazdálkodási témákban foglalkoztatták. 1956 végén belépett az MSZMP-be. 1957-ben helyezték vissza Szombathelyre, a megyei tanács élére. 1965 márciusában avatták jogi doktorrá Pécsen. 

„Tanácselnöksége alatt alakult ki Vas megye és Szombathely mai intézményrendszerének meghatározó része. Az óvoda- és iskolahálózat, a művelődési otthonok, a Berzsenyi Főiskola, a Művelődési és Sportház, az egészségügyi intézmények kiváló orvosokkal. A MOP (Mérnök, Orvos, Pedagógus) ház a fiatal értelmiségiek ide vonzását szolgálta”, készít leltárt kérésünkre dr. Gál József Berzsenyi-díjas helytörténész. „Csupán csak címszavakban: Szimfonikus Zenekar, Bartók Terem, Bartók Fesztivál, Iseum és Savaria Ünnepi Játékok a karnevállal. Csónakázó-tó. Megyei könyvtár. Nemzetközi táncverseny; Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem – Szentléleky Tihamérral (1919-2007; régész, múzeumigazgató). És talán a legjelentősebb a Szombathelyi Képtár, amelynek építése a szervezés és az összefogás példája lehet ma is.”

Valakik „odafönt” mégsem nézték jó szemmel a lokálpatrióta vasi tanácselnök ténykedését. Útilaput kötöttek a talpára 1978 nyarán. Nem volt apelláta. Mélyen szíven ütötte, hogy a megkérdezése nélkül döntöttek a sorsáról. Bukásról persze szó sem volt, hiszen államtitkári rangot kapott az akkor életre hívott Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökeként. Újra belevetette magát a munkába. Tovább szélesedett a látóköre. Aztán eljött az ideje annak is, hogy képes volt nemet mondani. Ellenezte a bős-nagymarosi vízlépcső megépítésének első tervezetét 1984-ben. Szakmai érvekkel támasztotta alá álláspontját. Beadott nyugdíjkérelmét – elfogadták. Ilyen-olyan tisztségekkel megkínálták ugyan, mégis inkább hazajött. Végleg. 1985-től környezetvédelmet oktatott a Berzsenyi Dániel Főiskolán, elnöke lett a Képtár Baráti Körének, 1987-től a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság vasi szervezetének. Elindította a Hétfői Találkozásokat, melyeken a helybeli értelmiség országosan ismert tudósokkal, művészekkel, közéleti szereplőkkel ismerkedhetett meg. 

Nyugdíjas államtitkárként – 1989-ben – az MSZP mellett tette le a voksát. Hetvenötödik születésnapján (1998-ban) a vasi önkormányzat ünnepséget rendezett a tiszteletére. Benke Éva Radnóti-díjas tanárnő mondta el Nagy László (1925-1978) Anyakép című versét, ami Gonda György élete vezérfonalának mondhatni költői összefoglalása: „Éltetett parázsló szándék, / hogy mindazt, amiből lettem, / amit én magamba vettem, / újítsam széppé.” A Szombathely Kultúrájáért életműdíjas (2000), a Vas Megyéért életműdíjas lokálpatrióta 2000 decemberében hunyt el. A Jáki úti temetőben helyezték örök nyugalomra. A végső búcsún – 2001 januárjában – ugyancsak a már idézett Nagy László-verset mondta el Benke Éva. „Értelem, nemcsak magamban, / hanem a nagy sokaságban / kivirágzásodat lássam, / féreg ne nyessen!” Ugyanez, ugyanígy történt 2008 szeptemberében, amikor emléktáblát avattak egykori, Jókai utcai lakóházán. „Tudjam, hogy sohasem jár a / tisztesség csillaga árván, / s nem vész az idő homályán, / hanem világít.” 

Szenkovits Péter

Fotó:Tisztelet Gonda Györgynek c. könyv