A csodák idelenn születnek: Pável Ágoston kimondta és szolgálta is az igazságot

Pável Ágoston Kisfaludy utca melletti, múzeumkerti szobránál – a róla elnevezett sétányon – számtalanszor elsietünk. Talán rá-rá is pillantunk, de nem valószínű, hogy bensőnkben bíbelődünk azzal, kit is idéz valójában az Ács József alkotta mellszobor. Pedig a 135 évvel ezelőtt Vashidegkúton (Cankova) született, 65 évvel ezelőtt Savariában elhunyt jeles tudóst, legendás magyar-latin szakos pedagógust, nyelvészt, írót, költőt, műfordítót, néprajzkutatót, a magyar-délszláv kulturális kapcsolatok kezdeményezőjét, ápolóját becsülhetjük személyében. A könyvtárost, a múzeumi és kultúregyesületi vezetőt. 

„Anyanyelvének – a hazai szlovén nyelvnek – vizsgálata már korán akadémiai elismerésekhez juttatta.” (Pável Ágoston Válogatott tanulmányai és cikkei – Szombathely, 1976; szerkesztette dr. Simonné Pável Judit és Rózsa Béla). Ugyancsak e kötet summázza: a sokrétűséget a mélységgel, az igazság kimondását az igazság példás szolgálatával párosította. Nem beszélve rokonszenves költői arculatáról, gazdag műfordítói ténykedéséről. 

Ezúttal érjük be szinte távirati stílussal: a szentgotthárdi gimnáziumból iratkozik át a szombathelyi premontreibe, a következő állomás a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti kara. 1911-ben szerez tanári oklevelet, 1914-től „rendes tanár”. 1920-tól szombathelyi. Az állami leánygimnáziumban okít; a múzeum könyvtárát vezeti, majd az intézményt is. 1933. március: megjelenik a Vasi Szemle első száma, ő a főszerkesztő. Augusztustól a Faludi gimnázium tanára…

Illyés Gyula középiskolásként ismerte meg Pável Ágostont még Dombóváron, s húsz évvel később örömmel üdvözölte őt egykori tanáraként szombathelyi könyvbemutatóján. (Forrás: S. Pável Judit: Pável Ágoston, a tanár – Vasi Szemle, 2011/4.) Ekként dedikálta Sarjúrendek című kötetét: „A régi tanítvány új barátjának”. 

1941. február 6., Szeged. Pável Ágoston úgynevezett próbaelőadása az egyetemen „Mátyás király a szlovén néphagyományban és irodalomban” címmel. Így számol be erről az Esti Kurír: „Váratlanul szólásra emelkedett Szent-Györgyi Albert  rector magnificus…, elmondta, hogy azért jött el, mert egy kedves emlékét akarja feleleveníteni. A középiskola V. osztályában félévkor három szekundát (egyest/elégtelent – szp) vitt haza, néhány nap múlva jelentkezett P. Á. egyetemi hallgató instruktornak. – A szekundák rövidesen eltűntek, bizonyítványom fokozatosan javult és vittem is valamire az életben. Hálás vagyok ezért Pável tanár úrnak…”. 

Weöres Sándor a húszas évek derekán kosztos diák volt a Pável családnál. „A Tanár felismerte a szertelen gyermekben a zsenit, a szív embere pedig féltőn-szeretőn terelgette a járható utakra, hogy tehetségét ki tudja bontakoztatni.” (Vasi Szemle, 2011/4.) „Weöres Sándorhoz hasonlóan gyermekként ismerte meg és fedezte fel Sebesi (Gazdag) Erzsi tehetségét is, akinek tanítását, taníttatását régi, középiskolai barátjával, Domján Béla gyógyszerésszel együtt vállalta”. „Az 1939-ben végzett osztályának egyik legkiválóbb tanulója Kiss Gyula volt, akiből néhány évtized után a szombathelyi Pedagógiai Főiskola legendás hírű tanára lett…, aki mindig példaképének tekintette volt osztályfőnökét, hozzá hasonlóvá vált kiválóan végzett tanulmányaival, sokoldalú műveltségével, szerteágazó népművelői munkájával.”

Pável Ágoston hitvallásának eszenciájaként, ha úgy teszik: esszenciájaként is érthetjük s érezhetjük A csodák idelenn születnek! című, 1931-ben papírra vetett költeményét: 

Csak el-elnézem néha-néha:

mint úszik a hold ezüstös karéja

a sápadt, langyos égi vizeken.

És elmélázom:

ott fenn roppant világok kergetőznek

titkos, engedelmes pórázon.

Vak végtelenből vakabb végtelenbe futnak

töméntelen napok.

S nincs kezdete és nincsen vége

a végzetpatkós, csillagporos örök útnak.

Ott fenn világok vajudnak, születnek,

s zúgva nyargalnak rejtélyes sorsuk elé.

És nekünk idelenn

-vakoknak, süketeknek,-

a szívünk vérzik

egy érdes szón, egy közönyös tekinteten.

Ott fenn: kavarog-omlik száz világ.

S mi nem látunk a könnyeinktől,

s összelapítanak

törpécske emberi tragédiák!

Szenkovits Péter 

Címlapkép: Nagy Jácint / Savaria Fórum