„Nagyon szerettük volna megtörni az átkot”

– Ha a pályafutásodat nézzük, hol helyezkedik el ez a Magyar Kupa-győzelem?

– Mindenképpen a legszebb élmények és legnagyobb sikerek közé sorolnám. Voltam már magyar bajnok, a válogatottal zsinórban második alkalommal kijutottunk az Európa-bajnokságra, de ez éppúgy nagyon különleges és kedves trófea számomra, ráadásul első alkalommal sikerült elhódítani.

– Hogyan írnád le azt az érzést, amikor lefújták a döntőt?

– Elképesztő boldogság és felszabadultság lett úrrá rajtunk, hogy megcsináltuk. Nagyon sokat dolgoztunk ezért, nagyon szerettük volna ezt a győzelmet, talán fogalmazhatok úgy, hogy lekerült a vállunkról egyfajta teher azzal, hogy elhoztuk a trófeát. Mindenképpen bizonyítani szerettük volna, hogy a Magyar Kupában is tudunk maradandót alkotni, és többé már nem mumus számunkra a sorozat. 

– Mennyire sikerült kipihenned magad?

– Nagyjából másfél napunk volt, hétfőre, illetve keddre kaptunk pihenőt. Hétfőn hajnalban értünk haza, utána kerültünk ágyba, ezután többen is voltunk kezelésen, masszázson, hiszen szombaton már újabb rettentően fontos erőpróba vár ránk. A győzelmet természetesen megünnepeltük hazafelé a buszúton, és még utána is egy picit, szükségünk volt erre a kis szusszanásra.

– Az elmúlt hetek, hónapok finoman fogalmazva sem voltak könnyűek. Ez az aranyérem valamelyest kárpótlásként szolgálhat?

– Azt gondolom, igen. Az elmúlt hetek, hónapok, de talán mondhatjuk, hogy évek sok nehézséget rejtettek magukban. Volt itt elveszített kupadöntő, vírushelyzet, és minden, amit ez magával hozott. Nagyon szerettük volna megtörni az átkot, és hetedik alkalommal már nem ezüstérmesként zárni a küzdelmeket. Ez a győzelem ezért, valamint a szurkolóink miatt is különösen sokat jelent számunkra. Az volt a célunk, hogy boldoggá tegyük őket, és örömet szerezzünk nekik ezekben a nem túl könnyű napokban, és ez hála Istennek, sikerült is. Fantasztikus érzés volt, amikor a döntőre való induláskor összegyűlt egy kisebb tömeg, és füsttel, transzparensekkel indítottak minket útnak, és kívántak nekünk sok sikert, ez óriási löketet adott.

– Melyek voltak azok a kulcsmomentumok vagy fordulópontok, amelyeknek köszönhetően végre összejött a hőn áhított győzelem?

– Az első meccsünk a Pécs ellen, úgy gondolom, meglehetősen simára sikeredett, szerencsére már a mérkőzés első szakaszában olyan előnyre tudtunk szert tenni, amit nem tudott behozni ellenfelünk, ezen kívül pedig bővebb rotációval is tudtunk dolgozni. Az elődöntőben aztán a Szolnok következett, tőlük az alapszakaszban két alkalommal is vereséget szenvedtünk, ezért pedig szerettünk volna visszavágni. Tudtuk, hogy ez más mérkőzés lesz, mint az előzőek, és ez így is történt. Úgy érzem, jobban akartuk a sikert, fegyelmezettebben, koncentráltabban kosárlabdáztunk, ennek pedig a döntő lett a jutalma. A fináléban, azt gondolom, mindkét csapat nagyon feszülten kezdett, sok hibát vétettünk mindkét oldalon, viszont sikerült nagyon kevés ponton tartanunk a DEAC-ot, ami kulcsfontosságúnak bizonyult. Mint ahogy nagyon kellett az utolsó negyedben Váradi Beni 3+1-es vagy Boris Barac 2+1-es akciója, de nyugodtan ide sorolhatom Benke Szilárd, valamint Keller Ákos blokkját is. Ezekre nagy szükség volt ahhoz, hogy a kritikus pillanatból mi jöjjünk ki jobban. 

– A klub, valamint a város számára mit jelent ez a siker? 

– Nekünk egy óriási öröm és boldogság, hogy mostantól már kupagyőztesnek mondhatjuk magunkat, és azt gondolom, hogy a város számára is nagy büszkeség. Ahogy már korábban is említettem, szerettünk volna pár szép percet, órát szerezni az embereknek, és bízunk benne, hogy ez sikerült is ezzel a kupagyőzelemmel. 

– Szombaton már vasi klasszikus vár rátok, ráadásul minimum három felvonásban. Mennyivel számítasz más mérkőzésre, mint az alapszakaszban, ahol a két összecsapás között mindössze tíz nap telt el?

– Így igaz, nem ért még véget a szezon, komoly feladatok állnak még előttünk. Egészen biztos vagyok benne, hogy teljesen más találkozóknak nézünk elébe, mint márciusban. Egy ilyen párharcra mindenki sokkal jobban felszívja magát, ráadásul örökrangadó lévén semmit sem jelent, hogy melyik csapat hol helyezkedik el a tabellán, nincs kimondott esélyes. Sokkal keményebb, fizikálisabb párharcra számítok, mint az előző két alkalommal, de úgy gondolom, hogy ha tudjuk hozni azt a játékot, amit a Magyar Kupában mutattunk, akkor meglehet a továbbjutás. 

Malomsoki Cintia
Fotó: Girgász Péter/MKOSZ