km/óra
  2024.11.09., szombat  •  Tivadar napja
Weöres Sándor Színház: „Énis, teis” – mi is?

Weöres Sándor Színház: „Énis, teis” – mi is?

Számos kérdésre kerestük a választ a Weöres Sándor Színházban bemutatott Légrádi Gergely Énis, teis című színművének ősbemutatóján. Megnyugtató feleleteket kaptunk is meg nem is.

 

Koreográfus (mester) és táncosnő (tanítvány) között lejátszódott olyasmi (anno), amiről nem tudjuk pontosan, mi is volt. Jogtalanság? Visszaélés? Abúzus? A hirtelen, egyetlenegyszer fellobbanó – eleinte kölcsönös – vágy a férfi durvaságába torkollott? Megalázásba? Önkénybe?


Annyi bizonyos: másnap a balerina, se szó, se beszéd, otthagyja a premier előtt álló társulatát. (Ő táncolta volna a főszerepet.)


Eltelik tizenhárom év. Immár családosak mindketten. A mester boldog (legalábbis annak látszó) házasságban él. A néhai táncosnő és a férje között nincs összhang (finoman szólva). Párterápiára járnak. Itt derül fény az egykori esetre. A férj – a feleség tudta és beleegyezése nélkül – a sajtó nyilvánossága elé viszi az ügyet. Kéretlenül akar „igazságot” szolgáltatni, vagy ezzel inkább a saját, társkapcsolatra képtelen, alkalmatlan voltát szeretné takargatni. Robban az a bizonyos bomba. „Vérszagra gyűl az éji vad.” (Arany János: A walesi bárdok) A néző pedig próbálja emésztgetni a – nem minden vetületében tűpontos – tanmese tanulságait.


Szerencsénkre a pazar színészek hús-vér jellemeket képesek megjeleníteni. A táncosnő szerepében a fantasztikus Csonka Szilvia azt a folyamatot is érzékelteti, hogy egy társat miként lehet megvezetni. Aztán csak-csak föleszmél: az egykori sérelem(?) szinte eltörpül amellett a presszió (erkölcsi nyomás/kényszer), agresszivitás (erőszakoskodás) mellett, amit a férjétől kell elszenvednie. Aki, meglehet: skizofrén/elmebeteg. A remek Némedi Árpád félelmetesen „hozza ezt”. A szintén kiváló Horváth Ákos a koreográfus, családapa. Látszólag higgadt, nyugodt marad. Miközben őrlődik. A nyilvánosság számára nincsen mondandója. Egykori táncosnője számára lenne. Ám a férj elzárja tőle meg a külvilágtól. Nem érti, mi ez az egész a próbateremben egykor átéltek miatt. Ízekre szedik. Megsemmisítik. (Ki ne emlékezne Marton Lászlónak, a Vígszínház néhai igazgatójának/főrendezőjének az esetére?)


A csodálatos Bálint Éva feleségként elsőrangú. Azt is megmutatja, a környezet „satuja” miként deformál/hat/ja az embert. A mindig hiteles jellemszíneket használó Kelemen Zoltán bulvár újságíróként/rovatvezetőként viszolyogtató. Kit érdekel a gyöp-agyú olvasó? Az olvasottság a „mérce”. A konkurens hírügynökségek megelőzése. Bármi áron. A kitűnő Nagy-Bakonyi Boglárka slapaja (szerkesztőségi gyakornoka) a megfelelés kényszerének a foglya. De mi van akkor, amikor őt terrorizálja egy férfi (a főnöke)? Az ügyvéd bőrébe a mindig megbízható Szabó Róbert Endre bújt. A Göttinger Pál rendezte Énis, teis elvitathatatlan érdeme: kérdések feszegetik a bensőnket.

 

Szenkovits Péter
Fotó: Weöres Sándor Színház/Mészáros Zsolt

címkék
Savaria Fórum 33. évfolyam 39. szám - 2024.11.08.
Savaria Fórum 33. évfolyam 39. szám - 2024.11.08.
tematikus oldalak