km/óra
  2024.05.21., kedd  •  Konstantin napja
Nyereményjáték: Nyerj egy cabriót!
Tudunk egy irányba haladni - interjú Lakner-Bognár Nórával

Tudunk egy irányba haladni - interjú Lakner-Bognár Nórával

Kilenc évesen már orgonált egy istentiszteleten, később a karvezetés felé fordult. A szombathelyi Vox Savariae Ökumenikus Vegyeskar és a Güssingi Városi Kórus karnagya, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség korábbi kántora, emellett tanít a Paragvári Utcai Általános Iskola zenei tagozatos osztályaiban. Lakner-Bognár Nórával zenéről, tanításról, családról és a közeledő Requiem-koncertről beszélgettünk.

Először egy iskolai hangversenyen láttalak: felemelted a kezed, de addig nem kezdted el dirigálni a Kicsinyek Kórusát, amíg nem lett teljes csönd a teremben. Aztán elhangzott a produkció, olyan színvonalon, ahogy a legendás Kodály Kórus 30, 40 éve szólt. Mindebben tiszteletet volt a zene, a gyerekekkel való munka iránt, erő és tudatosság. Honnan indult a zenei pályád, milyen úton érkeztél el ide?


– Pici koromban, 8 évesen csöppentem bele az egyházzenébe. Egy hittanórán kérdezte meg az akkori lelkész, Zügn Tamás Katafán, ahol éltünk, melyik gyermek szeretne orgonán játszani. Én jelentkeztem. Ő vett a szárnyai alá, így indult az egyházzenei utam. Egy év múlva, 9 évesen már istentiszteleten orgonálhattam. Ezután végigjártam a hivatalos létrát, zeneiskolába, művészeti szakiskolába jártam: Virágh Andrásnál orgonából érettségiztem. Akkor még orgonaművész szerettem volna lenni, így egyházzene szakra jelentkeztem a főiskolára. Ám közben megérkezett a karvezetés, mint másik fókuszpont az életemben, pontosan emlékszem a pillanatra. Egy orgonatúrán voltunk éppen, a fiúkat el sem lehetett hozni a hangszerektől, én pedig arra gondoltam: én gyereket, családot szeretnék, emberekkel foglalkozni, nem pedig 6-8 órát egyedül ülni egy orgona árnyékában. Az egy magányos szakma. Úgy gondolom, a Jóisten terelgetett másik irányba: így előbb Vinczeffy Andrienne- nél tanulhattam, ezt követően Pécsett az egyetem karvezetés szakára jelentkeztem.

Újra tanítasz a Paragvári iskolában. A tanítványaid nagyon szeretik a kórust, a szolfézs- és az énekóráidat, pedig, amellett, hogy kedves, szigorú, következetes tanár is vagy, és úgy gondolom, sekélyesedő világunk sem kedvez a művészeteknek, a művészeti tárgyak oktatásának. Mi a titkod? 


– 2005-től, a gyermekeim születése előtt már tanítottam a Paragváriban 10 évig, és 2 éve újra. Nem tudom megítélni, hogy ma nehezebb-e. Szokták mondani, hogy "változik a gyermekanyag", de tulajdonképpen minden változik. Ebbe bele kell állnunk, hiszen mi is változunk. A tanítás olyan, mint a színpad. Vagy adod magad hitelesen, és ezt a gyerekek megérzik, veszik a lapot, és akkor tudunk egy irányba haladni. Szigorú vagyok, ezt nem is lehet másképp: a zene fegyelemre is nevel, és rengeteg személyiségjegyet fejleszt, különösen a kórus, hiszen csapatmunka, és ha erre ráéreznek a gyerekek, akkor lesz olyan a színpadi teljesítmény, mint például a tavalyi karácsonyi paragváris koncerten. Nincs más titok.

A Vox Savariae Ökumenikus Vegyeskar karnagya vagy. Úgy tudom, nem ez az első és az egyetlen kórusod.


– 2004-ben, amikor lediplomáztam, felkértek a karnagy nélkül maradt Szombathelyi Pedagógus Kórus vezetésére. Fantasztikus 7 év volt, hiszen frissdiplomásként rögtön kipróbálhattam, művelhettem azt a tudást a vegyeskarban, amit főiskolai keretek között nem. 2011-ig dolgoztam a ma is működő kórussal. Isten hívásának tekintem, hogy találkoztam prof. Walter Franz-cal Güssingben, ahol egy alkalommal orgonáltam, 2009-ben. Ő, mint a güssingi városi kórus vezetője partnerkórust keresett a Németújvári Zenei Napok (Güssinger Musiktage) rendezvényre. Főiskolai barátokból, egyházzenészekből állt össze egy 20 fő körüli kórus, 2010-ben, a zenei napokon Händel Messiás című oratóriumát adtuk elő. Viszont a produkció után sem esett szét a csapat, az előadást a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral közös produkcióban, egy jótékonysági sorozat első koncertjeként megismételtük Szombathelyen is: így indult a Vox Savariae története. Akkor már az evangélikus egyházközség kántora voltam, s életem végéig hálás leszek Gregersen-Labossa Györgynek, aki a kórus mögé állt, így születhetett meg egy csodálatos jótékonysági előadássorozat. 2010-ben vettük fel a vegyeskar nevet, ma már 50 fős az egyesületünk. Walter Franz professzorral azóta is együttműködünk, 2021-es  visszavonulása óta én vezetem a güssingi kórust is. 

Úgy tudom, a Vox Savariae nemcsak egy kórus, hanem igazi közösség is. Toboroztok új tagokat?


– A fellépések mellett kirándulásokat szervezünk, nyaranta külföldi vagy  balatoni kórustábort, ahol szakmai és közösségépítő programokra, pihenésre is jut idő. Az idei tábor idején a Sabar-hegy borospincéjét látogattuk meg, bordal ismerete híján egy Szokolay-motettát énekeltünk. A borosgazda megjegyezte, ilyen itt még nem volt, erre én azt mondtam, ez a hegy hangja, és megszületett a Vox Sabariae bor ötlete, ami azóta valósággá vált, palackozzák – és én nagyon büszke vagyok rá. Kimondottan toborzás nincs nálunk, most 50 fős a kórus, egy autóbusszal tudnunk kell közlekedni. Viszont a tenor és basszus hangokat országos szinten is lasszóval kell fogni. Gyakran szükséges, hogy budapesti  professzionális kórusokból alkalmi kisegítőket kérjünk fel, hogy a szólamarány helyreálljon.

Férjeddel, Lakner-Bognár Andrással ( a Szombathelyi Székesegyház karnagya és orgonistája, a Szombathelyi Egyházmegye Zeneigazgatója, a szerk.) nagyon sokszor és sokat dolgoztok együtt. Okoz ez problémát a mindennapokban? Ennyi feladat mellett hogyan jut idő két kislányotokra?


– A kórus vezetését tulajdonképpen együtt végezzük, ha én vezényelek, András a korrepetítor – és fordítva. A  munka nagyon könnyű együtt, ami nehéz, az az, hogy otthon leálljunk vele, hogy ne vigyük haza a feladatainkat. Azt kell megtanulnunk, hogy hol a vége egy munkafolyamatnak, hiszen annyira átszövi a mindennapjainkat. Kislányaink 7 és 4 évesek, komoly logisztikát igényelnek a hétköznapjaink, testvérek, barátok, három bébiszitter és a  keresztszülők segítségével. Családanyaként sokszor van lelkiismeretfurdalásom, hogy a távollétekkel mennyit veszek el a gyermekeimtől, de a környezetem mindig vigasztal, hogy a másik oldalon viszont annyi többletet kapnak. Felnőttként majd elmondják, ők hogyan élték meg ezt az időszakot. 

Novemberben három csodálatos helyszínen adja elő a két kórus és a szimfonikusok Mozart Requemjét.


– November 4-én a Sarlós Boldogasszony Székesegyházban, 5-én Kőszegen, a Jézus Szíve templomban, 6-án a güssingi bazilikában lesz koncert. Először éppen 10 éve énekeltük Szombathelyen és Güssingben budapesti szólistákkal, a szombathelyi szimfonikusokkal – az évforduló is jó alkalom az előadására ennek a népszerű  requiemnek, és Mozart remekműve a halottak napi és Mindenszentek ünnepéhez kötődő megemlékezés, elcsendesedés fantasztikus alkotása. 

Az interjút készítette Tar Patrícia

Fotó: Nagy Jácint

címkék
Nyereményjáték: nyerj egy kabriót!
Savaria Fórum 33. évfolyam 19. szám - 2024.05.17.
Savaria Fórum 33. évfolyam 19. szám - 2024.05.17.
Beszállsz? A Savaria Fórummal egy cabriót nyerhetsz!
tematikus oldalak