Posada és mézeskalács: karácsony a nagyvilágban

– Angolt es németet tanítottam egy iskolában – kezd mesélni mexikói életükről Ági –, de 3 éve nyitottam egy pékséget, ami közben olyan sikeres lett, hogy most már csak online tanítok. A gyerekek anyanyelve szép lassan a spanyol lett, még értik a magyart, beszélik is valamennyire, de mivel itt csak én beszélek velük magyarul, megkopott a nyelvtudásuk. A karácsonyi tradíciókat próbáljuk kombinálni, a gyerekekkel mindig díszítünk mézeskalácsot, ami egyébként a pékségemben is nagyon népszerű. Az adventi koszorúnk is általában mézeskalácsból van. A gyerekek a Három Királyoknak írnak levelet, nem a Jézuskának, ami spanyol hagyomány. Január 6-án hozzák a királyok ajándékot, de a gyerekek szenteste is kapnak valami apróságot. A Három Királyok érkezése előtti éjszakán egy pohár tejet és kekszet raknak ki nekik a gyerekek, szalmát és vizet pedig a tevéknek, amin érkeznek.

– A karácsonyt december 24-én ünnepeljük, mint Magyarországon. Mivel két-három hét szünet van az iskolában, ki szoktuk használni a lehetőséget, és lemegyünk a tengerpartra, úgyhogy egy kicsit limitált a gasztronómiai ellátottságunk. Étteremből szoktunk rendelni, kétféle étel tipikus arrafelé (Oaxaca tartománya, Puerto Escondido a falu neve): az egyik a Bacalao a la Vizcaina, ez egy hideg halétel, paradicsompürével, krumplival, olivabogyóval és mandulával készítik. A másik a töltött pulyka vagy töltött malac, ez hasonlít a magyar töltött húsokra. Azért rendelünk, mert az éttermek a szent estén bezárnak, nagyon szigorúan családi ünnep a karacsony itt is. Édességnek gesztenyés bejglit szoktam vinni magunkkal, és a férjem egy polvorones nevű édességet készít, ami pirított mandulával, cukorral és liszttel készül. Ez tipikus spanyol édesség, de itt is árulják, mert összekötődött a két ország hagyománya.

–  A gyerekek nagyon szeretik a mézeskalácsozást, az adventi naptárt: már együtt töltjük meg a zsebeket, nemcsak kézzelfogható ajándékokkal, hanem kis cetlikkel, amikre felírjuk az ajándékokat (kisebb szívességeket, mint például ki mosogat el ma, ki csinálja meg a tízóraikat, anya meghív minket egy kávéra, stb). Elena, aki 10 éves, nagyon szeret mindent feldíszíteni, a fát, az ablakokat, az udvaron a bokrokat is.) A 13 éves Andres élvezi, hogy többet lehet a barátaival, és elég sok posadán tud részt venni, ami mexikói előkarácsonyi ünnepséget jelent, és az iskolai csoportjukkal és barátokkal csináljuk. Ilyenkor ponche-t készítünk, ami olyasmi, mint a forraltbor, sok gyümölccsel és fűszerrel főzik, és van alkoholmentes változata is a gyerekeknek. Ezt december második hetében ünneplik általában. 

– A cégek is szoktak posadát szervezni a dolgozóiknak, általában összekötik a karácsonyi vacsorákkal, de leginkább iskolás gyerekek ünneplik. Ez egy katolikus tradíció, nem vagyok biztos az eredetében, de ki szoktak osztani énekeskönyvecskéket, amikből karácsonyi dalokat énekelünk, és imákat mondunk. A posada végén kerül sor a piñata szétverésére, ami meg van töltve édességekkel és néha gyümölccsel is. A piñata csillag alakú, hét csúcsa van, mindegyik csúcs egy-egy kardinális bűnt jelképez. A bot, amivel ütik, az erényt jelképezi, mellyel legyőzhetőek a bűnök. A bekötött szem a hitre utal, a piñatából kihulló finomságok pedig Isten ránk hulló dicsőségét szimbolizálják. A hagyomány eredetileg Kínából származik, és a spanyol konkvisztádorokkal érkezett Mexikóba.

Fotók: Halpert Ágnes/Pixabay

Tar Patrícia