Polgármesteri köszöntő

A szombathely.hu beszámolója szerint "90. születésnapja alkalmából látogatta meg otthonában Möslinger Kurtnét dr. Nemény András, Szombathely MJV polgármestere. Az akítv életet élő Auer Katalin úgy emlékszik vissza, hogy  a nehézségek ellenére is szép gyermekkora volt. Polgári leányiskolában 4 évet tanult, majd Leánykereskedelmi Iskolába járt. Képesítő könyvelőként végzett, és egy nagykereskedelmi vállalathoz került, ahol 38 évet dolgozott, innét ment nyugdíjba.

Majdani férjével gyerekkoruk óta ismerték egymást, osztrák származású volt. Férjének anyai nagymamája második házassága miatt   Szombathelyre költözött és hozta magával unokáját is, aki itt járt iskolába. A háború miatt a szülők Bécsben maradtak. 1953-ban Szombathelyen, a Kálvária templomban volt az esküvőjük. Férjének havonta kellett kérvényeznie magyarországi tartózkodási engedélyét. 1956 után tudott csak továbbtanulni, egyetemet végzett, műszaki tanárként dolgozott.

Büszkén említette, hogy férje sokat tett a szakiskolák érdekében, tankönyvet írt, szakkönyvek társszerzőjeként, lektoraként is dolgozott. A büki gyógyfürdő villamos energia fejlesztése is az ő nevéhez fűződik, ami egyben diplomamunkája is volt. Feladatait társaival közösen társadalmi munkában végezték. Nagy örömmel gondol vissza a 60-as 70-es években az emberek összefogására, önzetlen munkájára, melyet a közösségért tettek.

Fiatalságukról, az együtt töltött évekről nagyon kellemes emlékei vannak. Férjével nagyon sokat utaztak, többször voltak Párizsban, Firenzében, jártak Rómában,  bejárták egész Európát, - egy meghívás okán még Afrikába is eljutottak. "Szép életünk volt" - fogalmazott Kati néni. Férje nagyszülői házában él most is. a nagyszülőkről ő és a férje gondoskodtak, ezért sem  akartak soha  Szombathelyrőll elmenni.

Szívesen emlékszik tanáraira, köztük is dr. Gáyer Gyuláné irodalomtanárára, aki nagyon megszerettette vele az irodalmat. Egy 75 évvel ezelőtt az iskolai füzetébe általa lejegyzett idézetet is örömmel olvasott fel, mely szerinte rá vonatkozik, a szerzője: Jean Paul Richter író: „Emlékeink az egyetlen  paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket.”

"Sokszor visszanézek életemre" - mondta Kati néni. "Sok betegség, sok nehézség állta utunkat, de úgy érzem az én generációmban erőforrás van, ami mindig segít a talpra állásban".

Házasságukból 1 lányuk született, aki a tanári pályát választotta. 3 unokája, 3 dédunokája van, Szombathelyen élnek. A bécsi rokonságból már sajnos mindenkit elveszített. A férje 2004-ben hunyt el, őt is Bécsben temették el.

Kati nénit a mai napig segítik unokái, dédunokái, lánya és veje. Aktív életet igyekszik még élni, délelőttönként főz, és mindig érdeklődve figyeli a külvilág eseményeit."