NB III: pont nélkül maradt a Haladás

NB III. ÉSZAK-NYUGATI CSOPORT 22. FORDULÓ

SZOMBATHELYI MÁV HALADÁS VSE - ETO AKADÉMIA 1-4 (0-1)

Haladás: Horváth B. - Buzás L., Horváth M., Varga M., Czuczi P. - Ferencz Z., Balogh Á. (Árvay D., 58.) Vígh P. (Macoun B., 84.) - Szabó M. (Györe N., 84.) Szenczi B. (Horváth D., 67.) Pap M. (Tóth M., 58.)

Edző: Szenczi Imre

ETO: Kiss Á. - Csáki A., Hamed Y. (Lawrenzo, 61.), Bánáti K., Riquelme (Tudor, 46.), Urblík N., Vingler L. (Mitring Zs., 46.), Vera, Tamás K., Huszár M. (Bakó S., 46.), Tarcsi R. (Nagy D., 84.)

Edző: Szekeres Adrián

Gólszerzők: Ferencz Z. 89., ill. Huszár M. 10., Mitring Zs. 49., Tarcsi R. 70., Lawrenzo 76.

Kiállítva: Varga M. 55. (Haladás)

Közvetlen riválist fogadott a Haladás VSE NB III-as együttese a vasárnapi napon, 16 órás kezdettel az ETO Akadémia gárdája látogatott a vármegyeszékhelyre. A légiósokkal tűzdelt, jócskán megerősített Rába-partiak a második felvonásban döntötték el a három pont sorsát az 55. perctől emberhátrányban játszó vasiak ellen és végül 4-1-es idegenbeli győzelemmel utazhattak haza. 

Sokan, sok helyen úgy vezették fel ezt a mérkőzést, hogy ez egy nagyon fontos, sok mindent eldöntő összecsapás lehet. Én nem így gondoltam. Nekünk fontos volt az első forduló a Csorna ellen, és a majdani helyezésünktől függetlenül fontos lesz a 30. forduló is. Eredménytől és eredményességtől függetlenül végig visszük azt, amit négy évvel ezelőtt megfogalmaztunk. Előttem már többször megfogalmazták azt a kritikát, hogy a második számú csapatok versenyeztetése ebben az osztályban nem tud és nem lehet sportszerű. Keret kialakításuk függhet válogatott szünettől, vagy tv-s mérkőzésektől. Amikor ezekre, mint erősítés, visszajátszatás lehetőség nyílik, azon csapatok győzelmi esélye megnövekedhet, ezáltal könnyebben juthat három ponthoz. Ellentétben azokkal a mérkőzésekkel, amikor a felnőtt csapatuk is aznap játszik. Mi az ETO ellen kétszer futottunk bele ebbe a szituációba. Ősszel a saját és egy játékvezetői döntés miatt, ma pedig egy relatíve tényleg erős kerettel érkező vendéget fogadtunk. Ennek ellenére az első kapott gólunk is elkerülhető lett volna, de a saját térfelünkön eladott labda után lekontráztak és vezetést szeretek a győriek. Nekünk sok helyzetünk nem akadt, inkább riválisunknak, de ehhez egy indiszponált védekezés és rengeteg hiba kellett labdabirtoklásban. Volt egy kapufánk, a kipattanót pedig elhibáztuk. Ennek értékesítésével akár döntetlennel is mehettünk volna a félidőre. Erre mi történik a második játékrész elején? Támadás előkészítésből nem jutunk a következő játékfeladatba. Rossz pozíciók a labdához és társhoz, támadáselőkészítési hiba, kontra, gól (0–2). Majd az 55. percben 1 az 1 elleni védekezési hibából kiállítás. Amatőr, rutintalan hibák tömkelege. Tíz emberrel és egyre fiatalabb csapattal mentünk előre a szépítésért. Egyre több támadást vezetünk., tettük ezt kilenc mezőnyjátékossal, többet, mint tízzel. Sokkal többet, mint teljes létszámban. Sajnos a 70. minutumban büntetőt ítéltek ellenünk. De azt mondtuk, soha nem adjuk fel! Ma sem. Tíz emberrel hajtottunk, hogy szorosabbá tegyük az állást. Erre elcselezzük magunkat utolsó emberként (0–4). Ekkor már a 2007-es gyerekek is a pályán voltak. Ellenfelünkből meg még a lelátóra is jutott játékos. A kicsik pedig olyan lelkesedéssel tették bele magukat a mérkőzésbe, hogy megszületett a szépítő találatunk is. A kiállítás után, amit ezek a gyerekek produkáltak, az előtt megemelem a kalapom. Ami meg az előtt történt mondanám, hogy felejtsük el, de nem tudom” – értékelt a mérkőzést követően Szenczi Imre.

Fotó: Nagy Jácint

Malomsoki Cintia