Gálameccsekkel ünnepelte a Rum a 10 évvel ezelőtti győzelmét

A rumiak 10 esztendővel ezelőtt meglehetősen hosszú menet végén jutottak el a fináléba, az akkori edzőjüket, Simon Miklóst kértük fel, hogy mesélje el a kupagyőzelem históriáját.

- A történet 2008 tavaszán kezdődött, akkor még megyei II-ben szerepelt a Rum – idézte fel a 10 évvel ezelőtt történteket a rumiak egykori trénere. - Az előző évi szereplésünk miatt (akkor is főtáblásak voltunk, az NB I/B-s Gyirmót vert ki bennünket) csak 2008 májusában kapcsolódtunk be a megyei Magyar Kupába. Előbb a szintén megyei II-es Bőt vertük idegenben 6-0-ra, majd hazai pályán, az NB III-as Répcelakot győztük le 3-1-re Szalai, Vincze Zoltán és Király góljaival. Ez a győzelem azt jelentette, hogy ősszel már az országos főtáblán folytathattuk. Közben a megyei II-ben bajnokok lettünk. A Magyar Kupa 2008 augusztusában folytatódott, a megyei I-es Zalalövő ellen kezdtünk, és 4-2-re győztünk. Augusztus 20-án hazai pályán a Fertőszentmiklóst vertük 3-0-ra, majd szeptember elején következett az NB III-as Nagykanizsa. Ezt az akadály 3-1-es győzelemmel vettük, Horváth Gábor, Székely és Vincze Zoltán voltak a gólszerzők. Szeptember 24-én, már a legjobb 32 között jött az NB I-es Siófok, nagy fegyvertény lett volna őket kiütni. Majdnem egy félidőn keresztül tartottuk is magunkat, de aztán kijött a két csapat közötti különbség.

- Viszont így, immár 2009-ben, az Amatőr Kupában, amit akkor Sport TV Kupának hívtak, döntőt játszhattak, egy kis kanyarral.

- Mivel három amatőr csapat is bejutott a legjobb 32 közé, így 2009. május 1-én Budapesten a Zalakaros, az Újszász és a Rum 2x30 perces meccsekből álló hármas tornán döntötte el, hogy ki kerül be a fináléba. A helyszíni sorsolás nekünk kedvezett, ezért az első meccsen a Zalakaros kezdett az Újszásszal és 0-0-ra végeztek. Utána büntetőket rúgtak, hogy ki pihenhet, így a zalaiak ellen játszottuk az első meccset. Kihasználva, hogy fáradtak, azonnal nekik estünk, gyorsan rúgtunk egy gólt, utána pedig kontrázhattunk, 6-1 lett a vége, Horváth, Székely és Király egyaránt duplázott. Az Újszász ellen már a kevesebbet szereplőket is pályára tudtam küldeni, 1-0-ra kikaptunk, de ez már nem osztott nem szorzott, mert döntősök voltunk.

- Következett a finálé, az Újszász ellen, május 26-án, a Kispest-Győr kupadöntő előtt, a Bozsik-stadionban.

- Az alábbi összeállításban léptünk pályára: Smolczer Róbert - Dávid Norbert, Pup András, Fülöp Roland, Oláh Ádám - Vincze Tamás, Szalai Gábor, Tóth László (Preiczer László), Székely Bálint (Szabó Roland) - Király Krisztián (Vincze Zoltán), Horváth Gábor. A további benevezett cserék Molnár Richárd, Fülöp Milán, Kraft Bálint és Kontics Péter voltak. Mondhatni, hogy álomszerűen kezdtük, hiszen Székely Bálint két góljával a 9. percben 2-0-ra vezettünk: előbb egy szabadrúgást lőtt be, majd pedig egy keresztlabdát passzolt a kapuba. Ekkor azt gondoltam, hogy hátradőlős meccs lesz, de aztán másképp alakult. Voltak még helyzeteink, de aztán szépen feljött az ellenfél. Sőt, a 70. perc tájékán lőttek egy irgalmatlan nagy gólt a felső sarokba, így a vége nagyon meleg lett, de megnyertük. A győztes meccs után aztán sikerült egy emlékezetes nyilatkozatot adni a Sport TV-nek, leszedtem a keresztvizet a játékosokról és azt mondtam, hogy elnézést kérek a nézőktől, tudunk mi ennél sokkal jobban játszani.

- Gondolom, ha előbb nem is, de a múlt szombati BL-döntő láttán, azért csak finomított valamennyit az álláspontján.

- Igen, lehet, hogy 10 év után átgondolom egy kicsit a dolgokat. Mindenesetre akkor a stúdióban ülő Kaplár F. József teljesen kikelt magából, hogyan lehet ilyent mondani egy kupagyőzelem után, a két szakértő, Nyilasi Tibor és Puhl Sándor igyekezték nyugtatni a sportriportert. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kedden volt a döntő, előtte szombaton idegenben 1-0-ra legyőztük a megyei I-et megnyerő Körmendet, az a meccs benne lehetett a lábakban, még akkor is, ha három nap alatt regenerálódnia kell egy fiatal, sportos szervezetnek.

- Milyen volt a döntő hangulata?

- Az Újszászt és bennünket is sokan elkísértek és biztattak. A Győr és a Honvéd tábora készült a kupadöntő második meccsére, a lefújás után a fiúk futottak egy kört a pályán. A győrieket Nyugat-Magyarország, a kispestieket Csak a Kispest kiáltással köszöntötték – lett is hangorkán rendesen. Aztán bementünk az öltözőbe, én azért még leteremtettem őket, aztán két-három perc múlva hallottuk, hogy az újszásziak énekelnek és tapsolnak. Összességében természetesen nagyon pozitív élmény volt a döntő. Rumban több részletben 8 évig voltam az edző, meghatározó időszak az életemben. Néha megnézem még a srácokat, akkor szoktunk beszélgetni. A múlt héten edzettünk is egyet az Újszász elleni szombati meccsre, akik eljöttek, zuhogó esőben zokszó nélkül végezték a gyakorlatokat.

10 esztendővel ezelőtti kép: dobogón a rumi győztesek Fót: Rum KSC
 

- Jó ideje nem aktív edzőként már, nem hiányzik a kispad, a pálya széle?

- Röviden: dehogynem. Amikor abbahagytam, és eljött a téli alapozás ideje januárban, nem tudtam mit kezdeni magammal edzésidőben. Aztán szép lassan elkopott ez az érzés. Meccsekre kimegyek, megnézem, de nem szólok bele, mert nem az én dolgom. Jöttek megkeresések folyamatosan, de 2014-ben polgármester lettem Tanakajdon, bele kellett tanulnom abba a munkába. Meg aztán furán vette volna ki magát, hogy elmegyek egy másik település csapatához edzőnek. Így maradt a meccsnézés. Ezeken felül pedig nem vagyok biztos abban, hogy manapság a játékosok vevők lennének egy olyan edző szemléletére, aki sokat futó és güriző, de közben a futballt mégis játszó csapatot akar a pályán látni rengeteg munka és edzés árán. (Török Tibor)