Szenvedélyük a kosárlabda – közönségtalálkozót tartott a Falco

Múlt és jelen találkozása – ezzel a címmel hirdette meg a programot a Herényiek Háza. A közönségtalálkozón elsőként Perl Zoltán beszélt. Min elmesélte: számára igazi ikon volt Kálmán László, akinek gyermekkorában még szurkolt a „kiscsarnokban”, aztán csapattársa is lett, sőt, az első duplájához épp a sárga-feketék 8-asától kapta az asszisztot, majd aztán, amikor „Lacika” már trénerként dolgozott, akkor is nagyszerű volt a harmónia közöttük.

- Kellenek a példaképek, Laci pedig tökéletesen megtestesítette ezt: mindent tudott a labdával, látott a pályán, aztán trénerként is bizonyította, hogy a kisujjában van a szakma – elevenítette fel az emlékeit Perl Zoltán, akiről elismerően szólt Kálmán László.

- Zozó szüleit ismertem korábbról, sokat hallottam róla, és amikor 17 évesen felkerült a nagycsapatba, akkor bizony az első pár edzés után tudtam, hogy benne megvan minden plusz, amitől remek játékos lehet. Amikor edző lettem, rá is bíztam a csapatkapitányi feladatot – az elmúlt évek pedig azt bizonyítják, hogy jól döntöttem. A klub vezetőit, tulajdonosait dicséret illeti, hogy Perl Zolival hosszabbítottak először szerződést, ő igazi vezére az együttesnek, az a kosaras, akinek nem remeg meg a keze a kiélezett szituációkban – szólt elismerően a jelenlegi „csékáról” Kálmán László.

- A Falco 100 százalékos önkormányzati tulajdonban lévő cég, azaz mint tulajdonos, másfelől pedig mint szurkoló, egyértelműen azt szorgalmaztuk, hogy Zozóval mielőbb állapodjunk meg. Ez sikerült is. Zoliban a tudatosság, a koncentráció és a játékosság egyaránt megvan. Minden csapatnak kell egy motor, nekünk szerencsére évtizedek óta megvolt és meg is van ez a személy – dicsérte meg a beszélgetőpartnereit a polgármester, aki elárulta azt is: játszott anno a Falco-kadettben, és mind a mai napig a kedvenc elfoglaltsága. Sőt, ha nem polgármester lenne, akkor gyermekkorában kosaras-pályafutásról álmodozott…

Kálmán László halász szeretett volna lenni, de végül profi kosaras lett, pedig otthon nem igazán kapott erre ösztönzést. Mint mesélte: Körmenden volt, hogy a mínusz fokokban egy focilabdát dobálgatott hosszú órákon át a gyűrűbe. Perl Zoltánnál más volt a helyzet: a szüleitől már egészen kis korától látta a játékot, sokat gyakorolt testvérével, néha ezt a nappalibútor bánta…

Később szóba került, hogy Vas megyében sokan szurkolnak a Körmendnek is. Dr. Nemény András is járt gyerekként MTE-meccsen, és ma is, ha nem a Falco az ellenfél, a piros-feketékkel szimpatizál, a szíve azonban már a Falcóért dobog.

Kálmán László szerint sajnos kevés az olyan klasszis, mint Perl Zoltán, a sportág rossz irányba halad, a fiatalokból hiányzik az alázat. Perl Zoltán úgy vélekedett: a fizikális képességek fejlesztésén van manapság a hangsúly, kvázi robotokat akarnak nevelni az edzők, az ösztönjáték háttérbe szorul.

A remek hangulatú estén még sok-sok sztorit hallhattak az érdeklődők: kiderült, hogy Kálmán László focizni is nagyon tud, erről egykori Hali-focisták is mesélhetnek; Perl Zoltán turizmussal foglalkozna, ha nem fut be ilyen parádés karriert; dr. Nemény András pedig mind a mai napig rendszeresen kosarazik Zozó szüleivel…

(Fotó: Bonyhádi Zoltán)