Az illékony valóság pillanatai: bemutatták Garas Kálmán fotóművész könyvét

Szó szerint könyvbemutatón vehettünk részt pénteken a Képtárban: míg Tóth Csaba, Bonyhádi Károly, Fűzfa Balázs és Garas Kálmán művészetről, életről, fotózásról beszélgettek, levetítették a "Személyiségnek lenni a legtöbb" című könyv teljes fotóanyagát. Fekete-fehér portrépárok váltották egymást, Szombathelyhez, Vas megyéhez kötődő irodalmárok, képzőművészek, zenészek arcképei, bizonyítván – hangsúlyozta Tóth Csaba –, hogy Szombathely a nyugat királynője – a kultúra területén biztosan.

A könyvbemutatón a portrékat is levetítették

A könyvet Garas Kálmán számvetésnek nevezte:megannyi fotójából 263-at választottak ki, a szerkesztés Tóth Csaba és Bonyhádi Károly, a Savaria University Press-nél megjelent könyv tervezője, valamint Fűzfa Balázs alkotó, baráti munkáját is dicséri. Ha az ember egyedül válogat, tette hozzá a fotóművész, és az érzéseit adja a képekhez, megtévedhet: ezért is volt fontos a közreműködés – tette hozzá a rá jellemző szerénységgel Garas, aki fotóin, főként a jellemző testbeszéd rögzítésével,  a személyiséget, s az emberi történetet ragadta meg.

Horváth Soma alpolgármester mondott köszöntőt

Esterházy Péter, Gregor József, Kalló Zsolt, Bokányi Péter, Lőrinczy Huba, Weöres Sándor, Gazdag Erzsi és a többiek portréja kinyílik, elidőzésre hív – történetet mesél. S nemcsak azokról teszi ezt, kiket a befogadó ismert, ismer, s érzelmek fűzik hozzá, de azokról is, kiket talán most lát először. S azért fekete-fehérben, mert (bár a felvételek nagy része színesben készült), a színek a gesztusoktól, az arctól, a személytől vennék el a hangsúlyt, vagy ahogy Garas Kálmán tartja: az a "klasszikus", amivel fontos dolgokat lehet elmondani egy emberről, és fekete-fehérben a fény-árnyék viszonyok is jobban működnek  – a könyv tipográfiájában viszont megjelennek a színek.

Garas Kálmán fotóművész dedikál

A portrépárok, oldalpárok nemcsak vizuális, de tematikus egységet is alkotnak, s előfordul, hogy véletlenszerű elrendezést hoznak játékba az egyes gesztusok, arcok, akár a humor forrásaként működve. Horváth Soma alpolgármester a portréfényképezést csukott ajtók nyitogatásához hasonlította, ami, ha sikerül, a lélek tárul föl, akárcsak Garas Kálmán fotói esetében, melyek emberi pillanatokat, érzelmeket rögzítve egyedi történeteket mesélnek: az emberi lélek különleges árnyalatait is képes megörökíteni.

Benkő Sándor fotóriporter is ott volt a bemutatón

Tóth Csaba képes krónikának nevezte az albumot, melyben, azon túl, hogy a kor szellemi pezsgését bizonyítja, az is fantasztikus, hogy szerzője, Garas Kálmán személyesen volt tanúja ennek. S a szerző nemcsak krónikása az időnek, Vas megye kulturális életének, de elbeszélője is, hiszen a fotós eszközeivel értelmezi is a látottakat – tette hozzá Fűzfa Balázs. A kötet interjúkat, értékeléseket és ajánlásokat is tartalmaz, s névmutatót, ami könnyebbé teszi a böngészést anyagában. A bemutató végszava Garas Kálmáné volt, aki Nenri Cartier-Bressontól idézett:

„Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiséget bizonyítsunk. A fényképezés az élet egyik formája.” 

Az eseményen közreműködtek a Capella Savaria művészei: Bertalan Andrea (fuvola), Rácné Szőke Beáta (hegedű) és Pálkövi Ágnes (cselló). 

Tp
Fotó: Nagy Jácint