Ünnepi koncert: hatásos lét-injekció

Új vezetőkarmesterként a második (bérletes) koncertjét dirigálta a Savaria Szimfonikus Zenekar élén Vajda Gergely. Két igéző Beethoven-mű foglalt keretbe két mágikus Liszt-alkotást. Ludwig van Beethoven (1770-1827) István király: Nyitány című kompozíciójának (1811) verbunkos témákra épülő dallamsora széles körben ismert és kedvelt. Arra (is) inspirálta a publikumot, hogy nyissa meg szívét-lelkét a magyar, az európai, az egyetemes emberi értékek el- és befogadására. S az univerzumból érkező – a géniuszok által közvetített – felsőrendű-angyali jelzések érzékelésére.
A vasszorgalmú, kivételes felkészültségű, felfedező-kutató alkatú Balog József zongoraművész Liszt Ferenc (1811-1886) Haláltáncát (1859) szólaltatta meg elsőként: szárnyalón-felemelőn. A végletekig érzékeltetve a variációkat. Összefonódva karmesterrel, zenekarral. Nézőkkel. 
Liszt Magyar Fantáziájában (1852; a pesti premieren Erkel Ferenc vezényelte) közkedvelt, cigánymuzsikusok által terjesztett népies melódiák, verbunkos (tánc) dallamok is ötvöződnek; izzón tolmácsolta a Liszt- és Lajtha-díjas pianista. Aki úgy tartja: „Hiszem, hogyha az ember jól csinálja a dolgát, akkor egy normális világban az értékek automatikusan a helyükre kerülnek. Nem az vagyok, aki közpénzből személyi kultuszt épít magának.” (Kultúra.hu; részlet Albert Mária interjújából.) 
Ráadással is szolgált. Bartók Béla (1881-1945) gyászdallamával/siratójával vigaszt, megnyugvást hozott e borús, kedveszegett, zord időszakban…
Beethoven VII. szimfóniája koronázta meg az estét. Az ősbemutatót Bécsben, 1813. december 8-án tartották – sebesült katonák számára rendezett – jótékonysági hangversenyen. Ha az egészet nem is, de a második tételt, az Allegrettót, bizonyosan sokan ismerik. A bécsi premieren rögvest „belehabarodott” a publikum. Meg kellett ismételni. (Érdemes „fölszaladni” a net-re s legalább belehallgatni; garantáltan nem bánja meg senki!) George Grove (1820-1900) zenei mérnök és író ekképp jellemezte: „Olyan, mint egy sor gyönyörűség kéz a kézben.”
Vajda Gergelytől és a Savaria Szimfonikus Zenekartól hathatós lét-injekciót kaptunk. A befejező, eksztatikussá fokozódó tétel arra (is) serkentett, hogy ráébredjünk: nincs lehetetlen. Nem hagy(hat)juk veszni az egyetemes emberi értékeket! Vörösmarty Mihállyal (1800-1855) szólva: „Lesz még egyszer ünnep a világon, / Majd ha elfárad a vész haragja…” 

Szenkovits Péter

Fotó: Büki László