Személyesség, játékosság, a felfedezés öröme

Sokrétű tevékenységének középpontjában a magyar nyelv és irodalom áll. Sok-sok magyartanár pályára kerülését segítette, a tanítás, a fiatalokkal való foglalkozás az, amiben igazán kiteljesedik.

–Valahogy úgy jöttem a világra, hogy mindig pedagógus akartam lenni. Nyelvészként kezdtem a pályát, tanítottam többek között hangtant, beszéd- és nyelvművelést, szókészlettant, szociolingvisztikát, dialektológiát. Majd átkerültem az irodalom területére, amit rajongva szeretek. Leginkább a stilisztika érdekelt, de irodalomelmélettel és kortárs irodalommal is foglalkozom. Igyekszem követni és beépíteni a legújabb kutatási eredményeket – mondja dr. Czetter Ibolya. – Pedagógiámban a személyesség, a személyes kapcsolat a legfontosabb. Középiskolai tanárként is arra törekedtem, hogy a diákjaimnak személyre szabott házi feladatot adjak, hogy érezzék a törődést, az odafigyelést. Aki nem szeret olvasni, annak olyan szövegrészletet kerestem, ami érdekelheti. A tömegoktatásban ez nagyon nehéz, és a Covid-járvány csak tovább rontotta a helyzetet, de mindig mindenkihez igyekszem megtalálni az utat. Ez persze időigényes dolog. Fontos a hitelesség, hogy a diák elfogadja és teljesítse, amit megbeszélünk. Arra törekszem, hogy észrevétlenül, „játékosan” adjam át a tudást, hogy felfedeztessek, gondolkoztassak, és kritikus vélemény megformálására ösztönözzem a hallgatókat. A pedagógiához hozzátartozik a személyiség eleven varázsa, ereje. Azon vagyok, hogy ez az energia ne fogyjon el, hanem a hallgatók által megsokszorozódjon.

Hallgatói elismerően nyilatkoznak róla, szeretik, becsülik tudását, kedvelik a módszereit. Néha maga sem gondolja, mekkora hatással van a fiatalokra, amit mond, és ahogy mondja.

– Egyszer tartottam egy előadást Márairól. Nem gondoltam, hogy ez valaki életét megváltoztathatja, de ez történt. A hallgatóságból valaki odajött hozzám, és azt mondta, most határozta el, hogy tanár lesz.

Soha nem lehet tudni, melyik mondat, melyik szó kelti fel az érdeklődést, mert ez egyéniségtől függ, és nagyon változó. Persze negatív vélemény is akadhat, ezt is tudni kell elviselni, elfogadni. Nem baj, ha nem szeretik az embert, csak tiszteljük és becsüljük egymást. Ez fontos – vallja dr. Czetter Ibolya.

Oktatói, kutatói munkáján túl közéleti, társadalmi és kulturális tevékenysége is jelentős. Mindig a magas színvonalú ismeretterjesztés híve volt: a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesületben öt évig alelnökként, majd újabb öt éven át elnökként dolgozott. Rendszeres előadója a helyi szervezet Hölgyklubjának, lebonyolítója a Magyar Nyelv Hete rendezvénysorozatnak, felkarolója az Urbanisztikai Nyári Egyetemnek. 2019-ben megalapította a Szinesztézia Egyetemi Színpadot, nagy lelkesedéssel készíti fel tanítványait a „Szép magyar beszéd” versenyekre. Nevéhez fűződik két nemzetközi Márai-konferencia Szombathelyre hozatala, ápolja szombathelyi írók és költők irodalmi munkásságát.

1999-ben jelent meg első önálló kötete, „A stílus és a formák” címmel, majd Márai Sándor naplóiból írt disszertációját az Akadémiai Könyvkiadó jelentette meg 2002-ben. Lokálpatriótaként 2011-ben jelent meg az igényes kivitelezésű Savariától Szombathelyig című városalbuma. Kristóf Ágotáról írt életrajzi kötete 2016-ban látott napvilágot.

– Publikációim közül a stilisztikai tanulmányaimat emelném ki. Mindent a nyelvhasználat felől próbálok megközelíteni. Úgy vettem észre, hogy a nagyobb összefüggésekbe való belehelyezés, a mélyebb értelem megtalálása, egy mű jelentésfeltárása a nyelv felől is lehetséges. Ez nagyon aprólékos munka, de én ilyen „szöszölős” típus vagyok. Akár egy vers, novella, regény értelmezése is lehetséges pusztán az alakzati kategóriák segítségével: az például, hogy mi ismétlődik egy szövegben, miért, melyek a visszatérő motívumok, nem véletlenszerűek. Bár lehet, hogy a szerző nem is tudatosan alkalmazza őket.

Gyakran kitekint az irodalomhoz kapcsolódó társművészetek – zene, képzőművészet, színház – világába. Részt vett a szombathelyi kőszínház alapítása körüli szervező munkában. Tagja számos alulról szerveződő egyetemi műhelynek, támogatja a hallgatók tudományos és előadói ambícióit, vezeti az egyetemi színpadot.  

– Ha én adhatnék át kultúra napi díjat, a kollégáimnak ítélném oda, akikkel összekapaszkodva szakmailag és emberileg is eljuthattam idáig. Illetve egykori tanáraimnak, akiktől tanulhattam, tapasztalatot gyűjthettem.

kzs