Ötvözni hagyományt és jelenkort - interjú Darvas István főrabbival

– Miért vállalta el a felkérést, hogy a szombathelyi zsidó közösség vallási vezetője legyen?

– Öt éve tanítok Szombathelyen, jó a kapcsolatom az itteni hittestvérekkel. Év elején felmerült, hogy jó volna, ha viszonylag rendszeres oktatási és vallási felügyelete lenne a hitközségnek. Kevés a rabbi Magyarországon, és az, hogy valaki kizárólag Szombathellyel foglalkozzon, kivitelezhetetlen, de megállapodtunk, hogy bizonyos ünnepeken jövök, és havonta egy alkalommal biztosan itt leszek, ha bármilyen iránymutatásra van szükség. Örömmel vállalom a közösség képviseletét.

– Milyen alapokra lehet építkezni Szombathelyen?

– Évek óta tapasztalom, hogy a közösség folyamatosan fejlődik, rengeteg energiát mozgósítanak a helyiek. Tavaly tartottak egy Hanuka ünnepséget, amire meghívtak, és nagyon jól sikerült. Öröm volt látni, hogy a város vezetése, zsidó és nem zsidó emberek milyen jól érzik magukat együtt. A közösségek sorsa elsősorban a vezetőktől függ, hogy ők mennyit tesznek a fejlődés érdekében. Vannak egészen kis lélekszámú közösségek az országban, ahol nem lehet reális elvárás az előrehaladás, de Szombathelyen valós cél lehet, hogy jól működjön, lassan, de határozottan bővüljön a zsidóság. A siker titka, hogy a helyi vezetők dolgozzanak érte, és ez itt teljesül, köszönhetően Márkus Sándor volt és Sugár Judit jelenlegi elnöknek. Arra lehet építeni, hogy nagyon sok elszánt ember van – köztük fiatalok is. A bennük élő lelkesedés és kíváncsiság nagy hajtóerő, és jó alap.

– Mi vezette ehhez a hivatáshoz?

– Szociális munkás szakra jártam egyetemre, és valahogy egyik pillanatról a másikra ráeszméltem, hogy nekem nem ez az utam. Csak mentem a társaim után, nem volt semmi trauma vagy fordulat az életemben. Ez még 1998-ban történt. Igyekszem minden élethelyzetben természetesen viselkedni, nem vagyok ijedős, szeretem az élet pozitív oldalát látni és sugározni, jól szót értek mindenkivel.

.– Ön szerint mi a rabbi feladata manapság?

– Meggyőződésem, hogy a zsidó közösségek többsége akkor tud igazán működni és fejlődni, ha van rabbijuk. Legfontosabb feladata a tanítás, ebben különbözik például a papoktól, akik elsősorban összekötő kapocsként szolgálnak a hívek és Isten között. A rabbi küldetése, hogy a gazdag zsidó hagyományokból megmutasson olyan elemeket, amelyek tükörként funkcionálnak, s ha ebbe az emberek belenéznek, meglátják, hol tartanak az életükben. Nem az a cél, hogy vallásos embereket neveljünk, inkább az, hogy a zsidó hagyomány a személyiségük fontos építőeleme legyen, megtanulják, hogy számíthatnak rá, ha örömük, ha bánatuk van, ha konfliktusokkal, nehézségekkel küzdenek, és általa segítséget kaphatnak az útkeresésben. Éreztetni szeretném a hittestvérekkel, hogy hozzám bármilyen problémával fordulhatnak. Nincs olyan élethelyzet, amire ne lenne forrás az elmúlt háromezer évből. Együtt megtaláljuk a válaszokat minden kérdésre.

– Milyen új kihívásoknak kell megfelelni?

– Nehéz művészet manapság kortársnak lenni... Sok új problémával és lehetőséggel szembesülünk, amihez alkalmazkodni kell. Nekem az a célom, hogy összeegyeztessem a hagyományt és a jelenkort. A zsinagógának ma már többfunkciósnak kell lennie, a rabbi pedig legalább annyira menedzser, mint vallási vezető. Olyan eszközöket is fel kell használunk, amelyek nem szigorúan vallási, inkább kulturális jellegűek, ez lehet a hívó szó. Jómagam eléggé viszolygok a Facebooktól, de tisztában vagyok vele, hogy online csatornákon keresztül is meg kell tudni szólítani az embereket, és elérni, hogy a zsinagógába jöjjenek imádkozni, tanulni, feltöltődni, és onnan ne üres szívvel, hanem valami plusszal térjenek haza.

Krizsán Zsuzsanna

Fotó: Házi Gábor