Müller Péter Sziámi: Úgy vágyunk rád, szabadság!

Müller Péter Sziámi szerteágazó tehetségű, mély melankóliával átitatott, fanyarkás humorú, szárnyalni képes, nemes lelkű clown/cirkuszi bohóc. A legelső pillanatban akár úgy is tűnhetett volna, fényévekre van a legendás Leonard Cohen izzásától, zsenialitásától. Ám szinte percek alatt belénk hasított a felismerés: milliók példaképének tiszteletet parancsoló követője. Lelkeket tápláló fáklyalángjának – e mostani félhomályban, majdnem sötétségben – tántoríthatatlan élesztője, éltetője. Utat mutat, miközben ránk, belénk világít. Kérdéseket szegeztet önmagunknak. Egymás felé. Végre mossuk tisztára azt a bizonyos fehérneműt! „Ha én, hogyha vétettem én, / remélem nem is emlékszel rá. / Ha én, hogyha vétettem én, / nem neked szólt, ugye megérted már.”

Sziámi nyomatékkal idézte e Cohen-bölcseletet: „Mindenen van repedés, így jön be a fény”. Kováts Kriszta (1957) és Novák Péter (1970) hűséges barátként teljesítette penzumát. Ám ezúttal Gubik Petra (1989) bizonyult elsőnek az egyenlők között. A Junior Príma díjas, Honthy Hanna-díjas énekesnő-színésznő két dalával emelt dózisú, maradandó hatású Cohen-infúziót áramoltatott belénk intenzíven. „Mint egy madár fönn a dróton, / részeg kórus az utcasarkon, / én is úgy vágytam rád; szabadság.” Végül együtt dicsértük az Urat: Halleluja!

Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint