„Én egy klasszik dalszerző vagyok“ – szólólemezzel rukkol elő az Anima Sound Systemből kilépő Prieger Szabolcs

Hamarosan szólólemezed jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan törekvéseid, amiket az Anima Sound System tagjaként nem tudtál megmutatni?

Ez már fokozottan igaz, hiszen január 1-től nem vagyok része az Anima Sound Systemnek, de a kiválás nem függ össze a szólólemezzel. Az önálló album bakancslistás sztori, belső késztetés volt, a munkálatok már múlt év nyarán elkezdődtek, mikor még a 30 éves zenekar jubileumi koncertjeit toltuk. De valóban sok minden maradt a fiókban az elmúlt években. Az Anima, mint manapság a legtöbb együttes, 2-3 évente csinált egy sorlemezt, s közben sok-sok dalom született, ami nem fért bele a zenekar épp aktuális irányába. Talán nem mindenki tudja, hogy mindig is az Anima meghatározó dalszerzője voltam. A klasszikus, sokak által ismert számok (68, Hajnal volt, Csinálj gyereket, Sose lesz vége, Tekerd, Tedd a napfényt, stb.) az én szerzeményeimből keletkeztek. A dalszerzői lét vonzott mindig is, ami többnyire semmilyen szinten nem volt elismerve a zenekaron belül. Ezzel párhuzamosan pedig egyéb történések is zajlottak, ami után úgy döntöttem, hogy 2024-ben új fejezetet kezdek. Olyan emberekkel, olyan projektekben folytatom a zenei tevékenységemet, amiben jól érzem magam, ahol kevés az ego, de rengeteg a közösségi munka. Az új fejezet fontos része a szólólemez, melyről az első dal, a Jelszó február 23-án jelenik majd meg, ezt követi majd egy újabb dal márciusban, és április 26-án  jön ki majd a teljes anyag. 

Ez arra enged következtetni, hogy az új lemez megidézi majd a hallgatókban a klasszikus Anima-éveket.

A lemez inkább olyan Prieger Szabi-s lesz. Igen, aki szerette az Anima klasszikus időszakát, az valami olyasmit fog kapni, olyan dalokkal, amelyek azt a korszakot sikeressé tették. Úgy gondolom, van erre még igény, egyrészt a saját korosztályunk körében, és talán a fiatalabbakat is be tudja vonzani. Magam sem tudom, mikor játszottam utoljára mondjuk a Két út van előttem vagy a Shalom című dalokat. Pedig ezek fontos korlenyomatok, és 20-25 éve nem szóltak élőben a ritka kivételektől eltekintve. A visszatekintés, akár ezzel a lemezzel az Anima eredeti hangzásvilágára, nem arról szól, hogy nem tudom elengedni a múltat, hanem arról, hogy vannak emberek, akik ezt nagyon szerették, akiknek ezek a dalok jelentettek valamit: egy életeseményt, egy szerelmet, egy barátságot, bármit. Ezt a hangulatot, ezt a zenei világot szeretném a 12 dalos szólólemezzel és a nyáron induló zenei projektemmel visszahozni. Belőlem ez jön: hiába akarnék blues-t vagy free jazz-t csinálni, az nem működne. És nem is az a cél, hogy a tizenéveseket meghódítsam, ez picit vicces is lenne – emellett persze öröm, ha ők is meghallgatják majd.  

Az egyik új dalból megmutattál egy részletet a közösségi oldaladon. Meditatív, melankolikus hangulatú.

Inkább "hallgatós" dolog lesz ez a lemez, kevésbé koncertszerű. Én egyébként mindig szomorú dalokat írok, függetlenül attól, hogy nem vagyok egy melankolikus alkat. De maga a hangzásvilág, a groove-ok, a hangszerelések nagyon trendiek lesznek.

Kik az alkotótársaid?

Én egy klasszik dalszerző vagyok, aki otthon egy gitáron, zongorán megírja a zenét, most a jelenlegi esetben a magyar nyelvű szövegeket is. Egy kedves énekes kolléganőt, Korponay Zsófit kértem meg, hogy fantasztikus zeneiségével segítsen a dalok véglegessé csiszolásában. Producertársam, pedig Varga György volt, aki hosszú ideje dolgozik a helyi zenei szcénában, és sokan nem is tudják, milyen kreatív tudást rejt személyében a szombathelyi Váci utca! Az anyag pedig a régi Anima-lemezek kiadójának, a Ko recordsnak gondozásában jelenik meg, ami az elmúlt években az ország legjelentősebb koncertszervező cégévé vált. Balogh Zsolt barátom segít abban, hogy minél szélesebb nyilvánossághoz eljussanak a friss zenéim. 

A népzene hatott az új lemezre is?

Jelentősen nem, de lesznek olyan részletek, bejátszások, hangszerek, amik az etnós vonalat hozzák. Az egyik új dalom például, A másik ország többek szerint, akik eddig hallották, népdalos ihletésű. Persze a magyar népzene hatása alól, még ha ez nem is tudatos, nem tudjuk kivonni magunkat. A nyáron induló zenekari projektem abszolút magán viseli majd a világzenei stílusjegyeket.

Ha nem zenét írsz, Szombathely kulturális nagyrendezvény-koordinátoraként dolgozol.

Mindig fontosnak tartottam, hogy az ember fél lábbal a realitások talaján maradjon. Az Anima indulásakor az oladi általános iskolában történelmet tanítottam, majd, mikor beindult az együttes, úgy éreztem, nem szabad kiszúrnom a gyerekekkel, hogy egy-egy hajnalig húzódó koncert után megyek be órát tartani. Ekkor kezdtem el a művelődésszervező diplomámat használni az OMK-ban, majd az AGORA-ban, most pedig a városnál. Ez egyébként ugyanolyan kreatív, csak kevésbé magányos feladat, mint a zeneszerzés. A kultúraszervezés közösségi projekt Szombathelyen, amiben olyan szívügyeim lehetnek, mint a Bloomsday, a teraszkoncertek, a Fő téri rendezvények vagy a most induló Szombathelyportré, amelyek a maguk módján mind-mind egyediek, csak Szombathelyre jellemzőek. Ez a munka, akárcsak a zene, az embert konzerválja, feltölti és fiatalon tartja, mert mindkettővel színt hozunk a hétköznapok szürkeségébe. 

Tar Patrícia

Fotók: Nagy Jácint