Megőrizni a város közösségét

– Milyen volt 2021-es esztendő, hogyan tudná összefoglalni?

– Kihívásokkal teli, viszont nagyon hullámzóként jellemezném: voltak nagyon jó részei, és hozott nehézségeket is, nem lehet tömören összefoglalni. A vírus továbbra is alapvetően meghatározta ezt az évet. A hullámzás érzelmi is, amikor nagyon sok veszteség ér bennünket, nehéz távolról, városvezetőként szemlélni a történéseket, esténként bizony visszatértek ezek a dolgok, és mindig felmerült bennem, hogy mit lehetett volna még tenni. Emellett jöttek a gazdasági nehézségek, Szombathely alapvetően jól teljesítő város iparűzési adó szempontjából, és mégis szenvednünk kell. Ugyanis akkora összeget kell betennünk a közösbe, ami a jelen helyzetben igen méltánytalan – és emellett még rengeteg pénzt el is vonnak.  Pedig sok mindent tudnánk tenni, kevés pénzből is képesek lennénk létrehozni olyan dolgokat, amelyek javítanák az emberek komfortérzetét. Amikor azonban üres a kassza, akkor mindenen gondolkodni kell, hogy megtegyük vagy sem, pedig látványos eredményeket lehet elérni. Ilyen évtizedes adósság volt a háziorvosi rendszer rendbetétele, hogy legyen életpályamodell, lássuk előre, milyen lesz az orvosi ellátás Szombathelyen a következő évtizedekben – ebbe is kellett pénzt fektetünk. Vagy ott van a közösségi bérlakás rendszer, ez is igényelt minimális összeget. Annyira jól bevált, még a Belügyminisztérium is fődíjjal ismerte el. Ha hagynak bennünket kreatívan dolgozni, akkor jó eredményeket tudunk produkálni. Viszont nehéz úgy működni, hogy mindig azt nézzük, vajon melyik ujjunkat is harapjuk meg – ez nagyon visszafogja a gondolkodást. Gúzsba kötött bennünket az említett helyzet, de mindig kerestünk egy bicskát, hogy egy kicsit kiszabaduljunk, lazítsunk. Ilyenek voltak az iparfejlesztéshez kapcsolódó ingatlanértékesítések, vagy az, hogy a Söptétől átvett részekkel növeltük a város területét, ami a közép- és hosszú távú fejlesztés szempontjából nagyon fontos. Ezek jelzik, hogy a kötés ellenére mozgunk, nem hagyjunk magunkat, de ez rengeteg energiát visz el. Ha normális békeidőben egy ilyen fejlettségű városban mindazt megtehetnénk, amit terveztünk a Holnap városába, akkor az sokszorosan és látványosan látszódna. 

– A problémák minden várost érintenek, csak annyi a különbség, hogy a kormánypárti települések szabad felhasználású támogatást is kaptak, Szombathely pedig mindkét körből kimaradt.

– Ha mi is kaptunk volna tavaly karácsonykor közel 1,4 milliárd forintot, akkor most nem szólnék semmit, mert abból tudnánk gazdálkodni. Igaz, ingatlanértékesítésre akkor is szükség lett volna, de az abból befolyó pénzt további fejlesztésekre tudtuk volna fordítani. Így is a pénz egy részét az iparterület további fellendítésébe forgattuk bele, hogy kialakítsuk a további, hasznosítható ingatlanokat. Másik példa: lépnünk kellett buszügyben, mert azt láttuk, a Volánbusz gátlástalanul emeli az árakat úgy, hogy álláspontunk szerint a szerződésből ez nem következik. Most mégis sikerült olyan megoldást találni, aminek nyomán minőségi különbséget éreznek a szombathelyiek, a Blaguss végzi a szolgáltatást. A szerződés 10 évre szól, bárki vezeti is a várost, hosszú távon profitálni tud belőle, a fix, rögzített árak miatt. 

– A helyi kormánypárt, pontosabban a hozzá csatolt sajtó időről-időre elővezet olyan ügyeket, amelyekben egyébként politikai egyetértés van.

– Értem, hogy az ellenzéknek is mondania kell valamit, de közben tudom, hogy nem így gondolják. Ha csak a Falco gyár, illetve a kosárlabdacsapat esetét nézzük: az üzem esetében a környezetvédelmi kérdéseket a kormányhivatal szabályozza – őket kellene számonkérni emiatt. Azt látom, hogy a megyei lap bizonyos kérdésekben saját kommunikációt folytat. A Falco kosárcsapatának finanszírozása kapcsán hoztak fel olyan kérdéseket, amelyben politikai konszenzus van, és minden képviselő teljes felelősséget érez a 100 százalék városi tulajdonú csapat iránt, amelyik hozza is az eredményeket, és viszi Szombathely hírét. A nehéz anyagi helyzet a sportcsapatokat is megérintheti, de nagy bajnak gondolom a szándékosan generált feszültségkeltést ennek kapcsán. Ilyenkor kellene megszólalni Hende Csabának, hogy akkor mondja ki nyíltan, akarja vagy nem akarja támogatni a kosárlabdát. De a közgyűlésen a Fidesz-frakció tagjai egymás után álltak fel, hogy támogatják a Falcót, ezt köszönöm is. Amíg az a téma, hogy mennyit fordítunk a kosárcsapatra, vagy mennyibe került Ludovicus figurája, addig azt gondolom, nem csináljuk rosszul a dolgunkat. 

– Mit gondolnak erről a szombathelyiek, mit mutatnak a mérések?

– Az elmúlt évben négy-öt mérést végeztek a szakemberek az előválasztás kapcsán – nem mi voltunk a megrendelők. Ezek azt mutatták, hogy nagyon magas a városvezetés támogatottsága, ezt érzem a mindennapokban is. Kiderült az is, hogy a szombathelyiek értik, nagyon sok pénzt vontak el tőlünk, és nem örülnek ennek a kormánypárti választók sem. Mindent elmondunk a polgároknak, jót és rosszat is – erre vevők az emberek, és nem úgy gondolkodnak, ahogy azt a központi politika sugallja. 

– Mi foglalkoztatja a város lakóit leginkább?

– Országos kutatásokból látszik, hogy Szombathely élhető város, a lakók pedig igényesek. Sokkal jobb utakat, közlekedést szeretnének, azt látják, hogy a zöldterületek alapvetően rendben vannak a szemléletformáló programoknak is köszönhetően. Jogos igény, hogy ahol nehéz közlekedni, a város tegyen bele pénzt. Erre azt tudom mondani, minden pluszpénzt erre fordítunk, de egy ponton túl már nem tudunk szorítani a működésen. 

– A novemberi közgyűlésen többórás vita zajlott a város gazdasági helyzetéről, mint mindenről, erről is kétféle értelmezést hallottunk. Milyen a valós kép? 

– A jelenlegi tudásunk alapján nehéz helyzetben lesz Szombathely. Ahogy mindenkit, úgy a várost is érinti az infláció emelkedése, megkötött szerződéseinket nem tudják tartani a partnerek – például a közétkeztetésben jól látható, mennyivel nőttek az alapanyagok árai. Az energiaárak növekedése, a garantált bérminimum és a minimálbér emelésének a hatása is jelentkezik. Az utóbbi kettő jó dolog – viszont a járulékfizetés az önkormányzatoknak jelent jelentős kiadást, ami egyébként az állami kasszába kerül. Erre nem kapunk forrást, viszont sok százmilliós többletet jelent. Ezek a tételek tavaly még nem voltak, pedig már akkor nehéz helyzetet teremtett az iparűzési adó megfelezése. A gépjárműadó visszaadásáról szó nincs, pedig ez szólna arról, hogy ahol több kocsi van, ott magasabb összeget lehetne fordítani az utakra. Emellett pedig ki kell fizetnünk a 2,7 milliárd forintnyi szolidaritási adót. Kicsit olyan ez, mint Az öreg halász és a tengerben, hiába van meg a nagy hal, mire partot érünk vele, csak a csontváz marad.

– Erre lenne megoldás a hanyatló és haldokló Ausztria önkormányzati modellje: a feladatokhoz rendelt normatívát törvény garantálja.

– Ez megszüntetné az önkormányzatok kiszolgáltatottságát, ráadásul aki ügyesebb és több pluszpénzhez jut, az a saját településére fordíthatná. 

– A helyi politikáról beszélünk, mégsem lehet elmenni olyan történések mellett, mint a Pegazus-ügy, amelynek során izraeli kémszoftverrel figyeli az állam avagy valamelyik szerve az ellenzéki politikusokat, újságírókat, vagy éppen a köztársasági elnök testőreit. Vagy a Kövér-beszéd, amiben a házelnök nemzetbiztonsági kockázatnak nevezi az ellenzéket, innét nincsen már messze az a korszak, amiről azt hittük, végleg magunk mögött hagytuk. Milyen hatással van mindez a polgármesteri munkára?

– Nehéz három hónap jön, nagyon véres kampánnyal. A polgármesteri munkát, a várospolitikát mindig igyekszem elkülöníteni a nagypolitikától, de ezt akkor lehet megtenni, ha központilag mondják meg a ránk vonatkozó számokat.  Mindig próbálok szövetségeseket keresni, legutóbb a Megyei Jogú Városok Szövetségében sikerült elérni, hogy együtt kérjük a kormánytól, hogy a településektől elvett iparűzési adót kompenzálja – amivel ugyan még csak nullán leszünk, de az is több a semminél. És ne maradjon belőle ki senki – mint ahogy Szombathelyt tavaly kihagyták. Most megy a javaslat a miniszterelnöknek, remélem, pozitív válasz érkezik. A várospolitikától függetlenül azt látom, hogy Szombathelynek a kormányváltás lenne az érdeke, mert csak be nem teljesült ígéreteket kaptunk. Számomra egyértelmű, hogy országgyűlési képviselő esetében is változásnak kell lennie, mert az előző év bizonyította, hogy más városokban kiálltak a fideszes képviselők, hogy ők intézték a kompenzációt, addig nálunk csönd volt.  Ami szomorú, mert szívesen köszönném meg neki (és meg is teszem, ha ilyen van), amit Szombathelyért tett.  Nekünk a következő hónapokban a helyi ügyekkel kell foglalkoznunk: stabil költségvetést kell készíteni, hogy bármi is történjen tavasszal, azt tartani is tudjuk év végéig. Ahogy mondtam, a változásban vagyok érdekelt, segítem a jelöltet, de szakmai alapon teszem ezt.

– A jelenlegi adatok szerint a választás kétesélyes, benne van, hogy marad a jelenlegi felállás.

– A részletek lesznek fontosak, hogy milyen arányú lesz az esetleges kormánypárti győzelem, látni kell azt is, hogy kik lesznek az új szereplők a kormányban, mi lesz a stratégia az önkormányzatokkal szemben. Ha az jön, aminek a jelei látszanak, azt minden település megérzi majd, pedig nem lehet büntetlenül mindent elvenni az önkormányzatoktól.  Egyébként a kormánypárti településvezetők sem tudják, hogy milyen központi lépések várhatóak, nem osztják meg velük sem. Ők is méltatlankodnak, de nem sajtó előtt, amit megértek, hasonló helyzetben én is így tennék. 

– Tart-e karácsonyi szünetet?

– A két ünnep között is dolgozom, és karácsony előtt is, a három napot igyekszem nagyon intenzíven a családommal tölteni. 

– Idén nem lesz szilveszteri városi ünnepség, miért döntöttek így?

– A szabályok szerint 500 fő lehet védettségi igazolvánnyal elkülönítve egy ilyen rendezvényen – a Fő téren ennél sokkal többen szoktak lenni. Álságosnak tartom, hogy bent állnak a kordonon belül pár százan, kívül pedig sokkal többen, összetömörülve. A negyedik hullám tetőzése körül vagyunk, talán már lefele is megy, azonban egy ilyen rendezvényen, ahol oltottak és oltatlanok vannak együtt, nem várható el az emberektől, hogy bármilyen távolságot tartsanak ünneplés közben. Ennél a gyorsan terjedő vírusnál ez komoly veszélyt jelent. A héten a mentőkkel, egészségügyisekkel találkoztam – ők azért teljesen más helyzetet mutatnak be, mint amit a külvilág lát. Amikor ilyen döntéseket hozunk, rájuk is tekintettel vagyunk, hiszen ők már lassan két éve dolgoznak a járványban, mindennap látják az eseteket, és felelősen vigyáznunk kell a szombathelyiekre.

– Ha egy rövid, újévi üzenetet kellene küldenie a polgároknak, mi lenne az?

– A csapatommal úgy gondoljuk, hogy Szombathelyért mindent, mindenkivel együtt, továbbra is partnert keresek a polgárokban, függetlenül a politikai beállítottságuktól, mindegy, hogyan szavaznak az országgyűlési választáson. Az elmúlt két év azt mutatta meg, hogy az igazán nagy nehézségeket együtt lehet legyőzni. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a szombathelyiek közössége megmaradjon, bármilyen kihívásokkal is nézünk szembe. 

Fotó: Nagy Jácint