A gyűjtés lelki szükséglet: interjú Nagy Ádám numizmatikussal, himnuszgyűjtővel

 – Úgy tudom, személyes az ok, amiért éppen a Himnusz lett gyűjtésének tárgya.

–  Mindkét szülőm erdélyi származású, a két világháború között kerültek Magyarországra. 
1956-ban jutottunk el először az erdélyi rokonokhoz, ekkor ismerkedtem meg nagyapámmal is. Ő volt a családban a gyűjtögető, aki jó érzékkel elindított ezen az úton, ami idővel összetalálkozott az én beállítottságommal. Szép, népmesébe illő történet ez. A rokonok többször beszéltek arról, hogy Romániában nem énekelhetik szabadon a Himnuszt és, ha mégis, templomban vagy zárt körben, akkor megkönnyezik. Aztán a '60-as évek elején vásároltunk egy lemezjátszót. Szüleim kívánságára a Himnuszt is beszereztem bakeliten, majd tudatosan kezdtem más népek himnuszát is gyűjteni: ezek az események alapozták meg a tevékenységet, melynek hozadéka a Himnusszal, a nemzeti himnuszokkal kapcsolatos gyűjteményem.

– Miben más a miénk?

– Hankiss Elemér Diagnózisok című, a ’80-as évek közepén megjelent  könyvében
írta, hogy megvizsgálta 100 ország himnuszát, és véleménye szerint a magyar a
legszomorúbb. Sem irodalomtörténész, sem zenetudós nem vagyok – érzések alapján tudok válaszolni. 99 nemzeti himnuszom van az eredeti országból származó lemezen. Én 70 ország himnuszának történetét, szövegét vettem szemügyre és hallgattam meg. A versek tartalma Kölcsey szövegéhez képest gyenge: dicsérik a természeti környezetet, a királyt... a zenék zömmel indulózenék, eleve nem mérhetők Erkel korhoz és témához igazodóan magasrendű zenéjéhez. Kölcsey versszövege történelmi összefoglalás, s hangsúlyozom, nem pesszimista, hanem mélységesen mély gondolati tartalommal bír. Az iskolában rontják el ezt, mikor pesszimista versként tanítják. Elég csak arra gondolni, hogy Kölcsey országgyűlési képviselő is volt Pozsonyban évekig, hogy fért volna össze ez a feladat egy pesszimista látásmóddal?

– Hangsúlyozza, hogy a Himnusz gyűjtője, és nem kutatója.

– Elsősorban a himnusszal kapcsolatos érzelmi kör érdekel, amit prof. Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész  úgy fogalmazott meg, hogy: a Himnusz kultuszának köre. E kultusz tárgyi anyagát gyűjtöm, hogyan is terjedt, milyen formákban jelenik meg a bélyegektől az érmekig.

– Nyomtatványok, hangzó anyagok, művészi alkotások sokasága alkotja a gyűjteményt. Kiemelne párat közülük?

– Szeretett eleme a gyűjteménynek Kass János grafikusművész bélyegterve, amelyet az 1990-es Kölcsey-évfordulóra készített, s ajándékba kaptam tőle ajánlással vagy Csúcs Ferenc Kölcsey-érme. Talányos darab egy régi papírszalvéta, sarkában díszes, grafikus Kölcsey-ábrázolással: hogy milyen alkalomra készült, nem ismert. Hirtelen az is eszembe jut, hogyan is szóltam bele a népművészet alakulásába... A rendszerváltás idején sokan jöttek át Székről, Kalotaszegről kézimunkát árulni. Szegedre is járt nyaranta házi áldásokkal egy Posta Mari nevű néni. Egyszer megkérdeztem tőle, a háziáldások mellett miért nem hímeznek darabokat a Himnusz szövegével. Posta Mari egy hónap múlva elkészítette, azóta sok helyen látni ilyet. Hogy mennyi ebben az én hatásom, néprajzilag megerősíteni nem tudom. Az apróságok között van két nagyobb, jelentős darab is, két XIX. századi zenélő ingaóra a Himnusszal és a Szózattal.

– Van, amire még vágyik?

– Mindenre, amit meg lehet szerezni a témában. Ez egy folyton épülő gyűjtemény, sok-sok kapcsolódással, nem olyan, amit végleg ki lehet gyűjteni, le lehet zárni. Ez adja a szépségét és a nehézségét is esetleges múzeumi rendszerezésének. Jó lenne, ha a Himnusz kottáinak első kiadásai meglennének: kétségtelenül emelnék a gyűjtemény fényét. Információ szempontjából viszont a sok érdekesség, apróság többet jelenthet, mint a köztudomású emlékek.

– Most hol van ez a gyűjtemény?

– Feleségem halála után a középső fiamékhoz költöztem, a mostani szobámban a Himnusszal kapcsolatos dolgok, mappák, könyvek, kiadványok vesznek körül. Nincs mód arra, hogy minden itt legyen, ez gond. Szerencsére a garázsban sok minden elfér, de nem ideális. Sajnálom, hogy nincs érdeklődés a gyűjtemény iránt. Pedig széthulló világunkban különösen fontosak a nemzeti kultusz elemei. Azon dolgozom, hogy ez a gyűjtemény egyben maradhasson, és közgyűjteménybe kerüljön: tematikája megérdemelne egy folyton fejlődő, állandó kiállítást.

– Azt írta egyszer, hogy himnuszunk "annál sokkal jelentőségteljesebb, mint hogy nyekeregve, erőtlenül játsszák zenekarok, kedvetlenül, sőt értelmetlenül mélabúsan énekeljék énekkarok és a nagyközönség, hogy a megváltoztatásán kellene gondolkoznunk, vagy hogy azon kellene berzenkednünk, vigyázban kell-e állnunk hallatán vagy sem."

– Volt kollégám morgott egyszer a futballista szurkolókra, hogy hogyan éneklik a Himnuszt. Szerintem ez esetben az a lényeg, hogy lelkesen énekeljék. A vigyázzban állással pedig a kellő tiszteletet adjuk meg egy olyan jelképnek, mely határokon és távolságokon át kapcsolja össze a magyarságot. Lelki szükséglet számomra, hogy ezzel tudjak foglalkozni. 

Tar Patrícia

Fotók:Nagy Ádám / Borítókép: Kass János bélyegterve