WSSZ: segít átlendülni a nehézségeken

Orosz Róbert színművész a WSSZ indulásakor (2008-ban) érkezett Szombathelyre. Rá egy évre jött utána Budapestről a család: felesége és két kisfia. „Gyed, illetve gyes után kezdtem újra dolgozni, a színház gazdasági osztályán kaptam állást. Javarészt humán terület az enyém, ami harmonizál pedagógus, illetve HR-es végzettségemmel. Szeretek emberekkel foglalkozni. Jó itt”, summáz Oroszné Koleszár Mária – akit mindenki Lujzának ismer/szólít – gazdasági titkár. „Természetesen minden előadást megnézek. Szerintem a műsor megfelel annak az elvárásnak, hogy legyen könnyedebb meg fajsúlyosabb, elgondolkodtatóbb darab is. Robi valamennyi szerepformálásával elégedett vagyok. Máig emlékezetes számomra, amikor boszorkányt játszott A peleskei nótáriusban. Igen szerettem Az ügynök halálában, és persze sok minden másban.”

A tizennyolc éves Marcit arról is kérdeztük, miként csöppent bele A Pál utcai fiúkba. „Eredetileg nem gondoltam arra, hogy színpadra, vagy akár csak a közelébe is kerüljek. De aztán megláttam a felhívást 2020 nyarán, hogy szereplőket keresnek. Jelentkeztem a castingra. Apa ezt csak a legutolsó pillanatban tudta meg. Először annyira nem pártfogolta, de aztán már – a tapasztalatok alapján – kibékült vele. Leszik és Gruber szerepét kaptam meg, illetve még vörösingesnek is be kell(ett) ugrani. Igazándiból nagy változást jelentett ez számomra. Kapuk nyíltak ki előttem. Becsatlakoztam a WSSZ diákszínjátszó körébe, illetve van szerencsém a celli Soltis Színházban is játszani. Kacsintgatok a pályával, de van időm még dönteni… Apát mindenben megnézem, és ismerem az összes előadást. Szeretem a színházat.”

„Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a bátyám is szerepel”, jegyzi meg a tizenötéves Miksa. „Igazából először fura volt őt színpadon látni.” Édesanyja kérdésére, „mire is mondtad azt, hogy ilyen jót még nem láttál?”, ekként felel: „A Candide-ra. Az igen teszett!” Édesanyja firtatására, „már néha válogatsz is, igaz?”, bólogatás Miksa válasza.

Ki ne tudná, hogy A Pál utcaikban apa és nagyfia együtt játszik. Orosz Róbert Rácz tanár úr, Marci, amiként már említettük, Leszik, vagy Gruber meg vörösinges.

„Az hagyján, hogy együtt játszunk, de egymás mellett is öltözünk”, így az édesapa. „Amikor pedig azt látom, hogy a fiatal társulat fáradt kicsit, mert pénteken, szombaton, vasárnap két-két előadást játszunk, tehát hatot egymás után – ami bizony kemény, megterhelő fizikailag, lelkileg, szellemileg is –, akkor mindig mondom nekik, hogy próbáljanak apró célokat kitűzni.Tehát nem lehet belefásulni, és nem szabad ’dobni’, mert ennek borzalmas következményei lennének évek múltán.  Mindenéppen meg kell találni a kis örömöket, akár úgy is, hogy kreálunk olyanokat. Komolyan kell venni, oda kell figyelni. Frissnek kell maradni mindig!”  

„Megható őket együtt látni a színpadon!”, sóhajt/mosolyog Lujza. „Réthly Attila rendező arra is figyelt, hogy a tapsnál egymás mellett álljunk”, meséli Róbert. „Amikor azt éneklik, énekeljük, ’miért élnénk, ha nem egy álomért?”, akkor mindig a Marcira nézek. Amúgy nem szeretek elérzékenyülni, de ott én mindig elérzékenyülök. Mert hiszen nekem az álmom – nem a grund, hanem – a gyerekek, a Marci és a Miksa!”

Valamennyien mély levegőt veszünk. Aztán „bravúros huszárvágással” rátérünk a WSSZ új évadára. „Nagyon örülök annak, hogy három darabban (Sirály, Egy kanál víz, Bolha a fülbe) is nagyszerű szerepeket kaptam. De ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy az egész társulat szempontjából erős, ütős lesz az idei évad, még a korábbi évekhez képest is. A remek darabválasztásoknak köszönhetően szórakoztatás, zenés műfaj éppúgy lesz, akárcsak mélyebb témák érintése”, újságolja Orosz Robi. „Az a legfontosabb számunkra, hogy a bérletesek szeretete továbbra is megmaradjon felénk. Tiszta szívvel biztatok mindenkit arra, hogy vegyen bérletet! Színházunk gazdálkodásában ez igen fontos tényező. Hiszen az egyik alappillérünk. A szabadbérlet pedig választási szabadságot ad, hiszen aki szabadbérletet vásárol, az öt előadás áráért a hatodikat ingyen nézheti meg, bármilyen napon. Az lenne a legnagyobb boldogság, ha a nézők számát tekintve is sikeres évadot tudnánk majd zárni! Színházunk e mostani keserűbb időszakban is azon van, hogy a szürke hétköznapokból kiragadja az embereket, és a maga módján segítse őket átlendülni a nehézségeken.”

Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint