Wagner András: járatlan úton a rendszerváltás után
Wagner András nem készült politikusnak. Egy 2005-ben készült interjúban azt mesélte, hogy a 80-as évek vége felé kezdett belehallgatni a formálódó alternatív csoportok, civil mozgalmak vitáiba, s akkor az SZDSZ nagyjait érezte legmeggyőzőbbnek. A szabaddemokraták színeiben került be az első önkormányzati testületbe, amely polgármesterré választotta. Két cikluson keresztül, 1990-től 1998-ig vezette a várost. Képviselőtársait így jellemezte: „…remek csapat jött össze. Orvosok, jogászok, mérnökök, ügyvédek, a helyi értelmiség színe-java… Szakmai tudásukat tekintve méltók voltak a rendszerváltás által megfogalmazott kihívásokhoz.”
Háromnapos polgármesterként esett át a „tűzkeresztségen”, amikor a taxisblokád kellős közepén találta magát. Kompromisszumot kereső, megegyezésre törekvő személyisége mutatkozott meg abban, ahogy a taxisokkal beszélt, a feszültséget oldotta.
Wagner András már kezdetben egységkormányzásra törekedett: mivel az SZDSZ a Fidesszel közösen indult 1990-ben, az egyik alpolgármesteri tisztséget a fiatal demokrata Spitz György kapta, míg a másik helyet az ellenzék jelöltjének, a kereszténydemokrata Harangozó Bertalannak ajánlották fel. A bizottsági struktúra kialakítása is az ő nevéhez fűződik. Működésüket igyekezett szakmapolitikai irányba vinni.
Első feladatai közé tartozott a megváltozott jogi környezetben és a piacgazdaság viszonyai között a napi működés biztosítása, a hivatal újjászervezése. Ez utóbbi szemléletváltást is jelentett, még kommunikációs tréningeket is szerveztek a köztisztviselőknek. Wagner András maga is fontosnak tartotta, hogy mindig legyen a titkárságán valaki, aki felveszi a telefont, bárki fordulhatott hozzá a problémájával.
1991 márciusában kapta meg önkormányzat az addig állami tulajdonban lévő lakásokat és a közművek egy részét. A vagyonátadás lebonyolítása, az önkormányzati cégek megalakítása is erre az időre esik. Mindez a város érdekeinek közös képviseletével történt, csak a következő ciklusban váltak markánsabbá a pártok közötti törésvonalak.
Wagner András lehetőség szerint minden ügyben megegyezésre törekedett. Türelmes ember volt, aki mindig igyekezett meggyőzni értetlen vagy éppen akadékoskodó partnereit. Emiatt a közgyűlések is maratoniak voltak, nem ritkán az éjszakába nyúltak. Igyekezett minden döntést alaposan előkészíteni, a parttalan vitáknak elejét venni, ezért vezette be a frakcióegyeztetést. A közgyűlés előtti este leült a frakcióvezetőkkel, hogy átbeszéljék a napirendeket és kiderüljön, van-e valakinek kifogása valamelyik előterjesztéssel kapcsolatban. De ugyanezért alakult meg valamennyi közgyűlési párt részvételével a konszenzus-bizottság is, amelynek médiaügyekben kellett egységes álláspontra jutni.
A város gazdálkodását igyekezett egyensúlyban tartani, a bevételeket gyarapítani. Ezért is támogatta a telekeladást a Total-benzinkút céljára, amelyre ráadásul közgyűlési felhatalmazása is volt. Nem számított arra az ellenállásra, ami az ügy miatt kibontakozott. Sokak szerint ez is közrejátszott abban, hogy 1998-ban alulmaradt a polgármester-választáson. Rosszul élte meg a párton belüli és kívüli konfliktusokat, de a legdurvább politikai küzdelmekben is úriember tudott maradni, soha senkivel nem volt goromba vagy elutasító.
1998 után még négy évig városi képviselő volt, majd oktatási területen vállalt közfeladatot. Visszatekintve úgy látta: a nyolc év polgármesterség különleges értelmet adott az életének.
Fotó: Czika László
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.