Vásárok nyomában

– Frekventált helyen fekszik a város – ez mennyire játszott közre abban, hogy élénk volt a kereskedelem? A források szerint mikor tartották az első vásárokat Szombathelyen?

– Savaria területén a római időkben fontos kereskedelmi útvonal haladt át, a Borostyánkő út, amely a császárkori város gazdagságához jelentős mértékben járult hozzá. Ezen az úton bonyolódott le a birodalom árucseréje észak-dél irányban, a Balti-tengertől az Adria partjáig, amelyen borostyánt, olajat, és különböző luxuscikkeket szállítottak. A kereskedelem serkentette a helyi ipar fejlődését és a kézműves mesterségek elterjedését, kultúrák és szokások keveredését. A birodalom bukása után és az azt követő évszázadokban az útvonal és a város is elvesztette jelentőségét, ám van egy jelentős dátum, amely a várost újrapozícionálja. 1407-ben Hédervári János győri püspök Szombathely mezővárosnak privilégiumlevelet adományoz, amely a vásártartás jogát is jelenti többek között. Ennek előzményeként kell megemlíteni, hogy már a 11-12. században a településen tartottak hetipiacokat, szombati piacokat, ahonnan egyébként a város neve is származik. Ezeknek a piacoknak a jelentőségét mutatja, hogy később a királytól országos vásár tartására is engedélyt kaptak.

– Mikor voltak az éves vásárok?

– A szükséges termékeket a két hetipiacon, egy hetivásáron és az évi öt alkalommal megtartott országos vásáron szerezték be a város polgárai: Farsang napján, Szent György napján (április 24.), Szentháromság napján (Pünkösdöt követő első vasárnap), Kisasszony napkor (szeptember 8.) és Szent András napkor (november 30.) A szombathelyi piac 104 heti- és 5 országos vásárnak adott helyet évente, ami a városi tulajdonban lévő, bérlők által működtetett boltokkal körülvéve működött a város központjában. A vásár az egyik legerősebb városképző tényező volt, amely a javak cseréje mellett mindenekelőtt találkozási alkalom és az információk terjesztésének helyszíne is volt. Oklevelek tanúskodnak arról, hogy persze bűnesetek is előfordultak a vásárokban: verekedés, rablás, tolvajlás, orgazdaság, hamis mértékegységek alkalmazása, és hasonló esetek.

– Hol voltak a vásárok Szombathelyen? Melyek voltak a legjellegzetesebb termékek a piacon?

– Az újkorban a mai Fő tér elődjeként működő Piactérre kőből, vályogból, fából épült kis boltok és árusítóbódék kerültek felállításra, de asztalokról, ponyváról is árusítottak itt. Az 1817. évi nagy tűzvész után a piaci kápolnát és az árusító bódékat lebontották, majd a Megyetéri, úgynevezett kispiacot is bevonták az árucserébe. Szabók, kalaposok, csizmadiák, vargák, tímárok, kenyeresek, bábosok, gyümölcsösök árulták portékáikat a téren. A gabonát, a bort és a sót szekerekről árulták a téren kívül, akárcsak az állatokat. Külön árusítottak a helyiek és a vidékiek. A nyitvatartási időt szabályozták, ellenőrizték a mértékeket, megakadályozták az elővásárlást, a házalást. Érdekesség, hogy egészen 1848-ig a helybeli polgárok a saját készítményeik után nem fizettek helypénzt. A város piactere 1952-ig a sok évszázados eredeti helyén működött, majd 1977-ig a Savaria Múzeum mögötti parkoló helyén, aztán megépült a Vásárcsarnok.

– Mit lehet tudni a Szent Márton napi vásár eredetéről?

– A búcsúkkal kapcsolatos vásárok voltak az úgynevezett búcsúvásárok, amelyek a település templomának védőszentjével, illetve a védőszent ünnepével voltak kapcsolatosak. Szokás volt a régiségben, például a város védőszentjéhez kapcsolódóan vásárt rendezni: Szt. Márton a Szombathelyi Egyházmegye védőszentje, Savaria méltán híres és tisztelt szülötte. A mezőgazdasági időszak végét, ami erre a napra - november 11-re - esik, évszázadok óta megünnepelték, ekkor volt az újbor, az új étel ünnepe és az év lezárását is jelentette. Ez az emlék kapcsolódott össze a keresztény kultúrkörben Szent Márton napjával és öröklődött tovább. Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani a mondás szerint.

– Miért a Skanzenben lelt otthonra a modernkori Szent Márton vásár?

– A régmúlthoz, a hagyományokhoz való erős kötődés, a hagyományokban megőrződött örökség őrzése és a kultúraközvetítés lehetőségei múzeumi környezetben – mindezek örömteli szakmai kihívás elé állítottak bennünket, amikor 1996-ban útjára indult a Skanzenben a Szent György vásártól a Szent Márton vásárig tartó programsorozat. Hiteles helyszín a Skanzen a régmúlt értékeinek bemutatására, és mindemellett természetesen a látogatottság növelése is cél. Igazi ünnepi érzés, amikor élettel, elevenséggel telik meg a múzeumi terület, még a hideg novemberi napokon is, Szent Márton tiszteletére.

Fotó: Nagy Jácint