Vár a cirkuszporond! - elképesztő sikerű a darab

Kálmán Imre (1882-1953) A cirkuszhercegnő (1926) című világhírű operettjét Eszenyi Enikő állította színre a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. Elképesztő a siker. Bár mintegy hat héttel az előtt volt a premier, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, ám az egyik főszereplőnek – Vlagyimir nagyhercegnek – és kompániájának a sötét, gépfegyveres üzelmei utalnak a maffiózós összefonódásra, agresszivitásra. 

Megrendítő és felemelő is Eszenyi profizmusa. Maximalizmusa. Egy operett(ecské)ben is képes tükröt tartani elénk: fölskicceli az emberiség cirkuszi-bohóci tragikomikumát. Esendőségét. Gyarlóságát. Ugyanakkor rávilágít arra, igenis, képesek vagyunk változtatni a káoszon. Az ember újra Emberré tud válni. Ha vezekel. Megbocsát. Hogy meg tudjuk fogni egymás kezét. Könnyesen, összemosolyogva. Mese? Az. De hiszen erre van a legnagyobb szükségünk. Egymás eltiprása, árkok mélyítése, a frontvonalak kiszélesítése, a háború eszkalálódása helyett. 
A szombathelyieket Eszenyi Enikő 2012-ben, a Karneválszínházban lepte meg, nyűgözte le az Átváltozások című produkcióban. S el-elugrott Velembe. Törőcsik Marihoz. A diófa alatt még szorosabb szövetséget kötöttek. Jó fél évre rá Eszenyi színre vitte a Vígszínházban az Átutazókat – Törőcsik Marival. Sugallták (akkor is): e földi portyázásunkon találjuk meg önmagunkat. Egymást! Erről is szól a Cirkuszhercegnő: „Trombita zeng és pereg a dob, / Lesi a nép az attrakciót, / Kifestett, lisztes arccal, / Mint a bolond, előre hát, / Vár a cirkuszporond!”   

Szenkovits Péter
Fotó: Kiss Teodóra