Választás 2019: két férfi, egy eset

Előzmények: egy kőkemény döntetlen 

A 2014-es önkormányzati választásokon döntetlen született Szombathelyen: az Éljen Szombathely! –MSZP–DK–Együtt szövetség és a Fidesz–KDNP egyaránt 7-7 körzetet nyert meg a 14-ből, listátról 2-2 jelöltet tudtak bejuttatni a 21 tagú közgyűlésbe. A Pro Savaria listáján Molnár Miklós, a Jobbikén Balassa Péter jutott be, a polgármestert Puskás Tivadar személyében a kormánypárt adta, a 11 fős biztos többséghez végül Hende Csaba országgyűlési képviselő irodájában született meg az egyezség Molnárral, hogy biztosítja a jobboldali többséget. Az alpolgármesteri posztot kapó politikus a megállapodás szerint előre egyeztetett kérdésekben támogatja a polgármestert. Ez utóbbi borult fel 2019 elején, amikor is Molnár jelenlétével a baloldali ellenzék egy rendkívüli ülésen (a Fidesz távolmaradása mellett) napirendre tudta vetetni az úgynevezett rabszolgatörvény tárgyalását, ami gyakorlatilag arról szólt, a városi cégek nem alkalmazzák a 400 órás túlórakeretet. Hasonló döntés Székesfehérváron is született, a kormánypárt simán megszavazta ezt a határozatot.

Szombathelyen azonban mindez kilenc hónappal a választások előtt komoly fordulatot hozott. Molnár Miklóst leárulózta a helyi Fidesz és Hende Csaba, a ki nem kényszerített hibának pedig komoly következményei lettek. Egyrészt az egyre jobban eldurvuló támadások miatt Molnár a 10 tagú ellenzékkel szavazott együtt (és ott volt még Balassa is, bár a Jobbik akkor komoly belső gondokkal és külső támadásokkal küzdött a 2018-as országgyűlési választás után), amivel amellett, hogy baloldali összefogásé lett a többség a közgyűlésben, az ellenzéki szövetség jobb pozíciót nyert az októberi voksolásra. Másrészt a helyi médiából folyó árulózás, aminek az egyik arca dr. Puskás Tivadar polgármester lett (a megyei lap címoldalon hozta a vonatkozó nyilatkozatát – volt olyan jobboldali forrásunk, aki szerint a megszólaló is csak az újságban látta először a „mondandóját”), komoly népszerűségvesztést hozott a városvezetőnek, aki egyébként potenciális polgármesterjelöltként jött szóba. 

Pedig a verseny már 2014-ben is szoros volt, dr. Puskás 12 582, a baloldali koalíció indulója, dr. Ipkovich György 12 022 szavazatot kapott. Balassa 1995, Molnár (Pro Savaria) 1421, az LMP-s Horváth Zoltán 686 vokssal zárt.  Hat éve még elképzelhetetlennek tűnt a széles körű, a jelöltek számát minimalizáló ellenzéki összefogás (nem nehéz belátni, hogy miért), de 2019-re változott a helyzet: az egészpályás letámadást játszó Fidesz ellen más, győzelmet ígérő stratégia nem látszott. A szombathelyi baloldal (vagy ha úgy tetszik: nem-Fidesz) 2018 őszén egy időközi önkormányzati választással hangolt az egy év múlva esedékes meccsre: a különböző gazdasági ügyekkel gyanúsított dr. Czeglédy Csaba körzetében kellett új képviselőt választani. A Fidesz-KDNP Melega Miklóst, az ellenzék dr. László Győzőt küldte a szorítóba – az utóbbi nyert 927-696 arányban. A lehető leghosszabb kampányunk volt, emlékezett vissza az egyik stábtag, gyakorlatilag innét indítottuk a 2019-es menetünket, közben pedig a városi közgyűlésben is sikerült átvenni a többséget.  

Közös ellenzéki jelölt

Az országban Szombathelyen elsőként kötött megállapodást az MSZP, a DK, az LMP és a Momentum arról, hogy közös jelöltet indítanak, Nemény András személyét és az addig ismert indulókat be is jelentette az Éljen Szombathely! választási szövetség 2019 januárjában. (A teljes csapatot és a programot nyáron ismerhették meg a választók.) Nemény dolgozott parlamenti képviselőként (listáról jutott be 2010-ben), 2014-ben megnyerte a körzetét az önkormányzati választáson, azaz ismert arcnak számított a városban. Azonban 2019-re a kormánypárt komoly médiafölényre tett szert országos és a helyi szinten, vagyis a jelöltet fel kellett építeni az októberi szavazásra, az pedig már az időközi választáson látszott, a Fidesz kommunikációs és hatalmi gépezetével szemben ez nem lesz egyszerű feladat. Érdekes módon a beszélgetésekben másik oldal is arra hivatkozott, hogy az ellenzéki szövetségnek pénz, paripa, fegyver komoly mennyiségben állt a rendelkezésére. Egyedül talán a helyi online médiatérre igaz ez, de ebben vastagon benne van a másik fél bénázása is: műkedvelők, outsiderek próbálkoztak tapasztalt szerkesztők és újságírók nélkül hírportálokat építeni, előre borítékolható eredménnyel.  

A másik térfélen nem voltak ilyen gyorsak: előbb meg (vagy ki) kellett találni, ki lesz a jobboldal jelöltje. Ahogy jeleztük, dr. Puskás Tivadar ellen és mellett szóltak érvek. Sokáig esélyes volt Illés Károly alpolgármester is, az ő esetében alacsony ismertségi és népszerűségi adatokat mértek. A sajtóban még két jelölt neve futott: az egyik Németh István, az ELTE-SEK rektorhelyettese – neki más feladatot szántak. A másik a magyar válogatott és a Haladás kapusa, Király Gábor – úgy értesültünk, ezt az információt már a választási kavarás részeként dobták be a köztudatba, a hálóőrnek (aki ugyanezt nyilatkozta) nem voltak politikai ambíciói.  

Nem volt könnyű helyzetben a kormánypárt, mert konfliktusos volt a szombathelyi Fidesz 2010-től tartó története, nyilatkozta az egyik, nem helybeli forrásunk, szervezeti és személyi ügyekről szóltak a hírek, amivel nemcsak a 2013-ban kirobbant Lazáry-botrányra utalt, amikor az akkori alpolgármester politikai pályafutásának egy napvilágra került videó vetett véget. A megszólaló szerint távolról nézve a baloldal csak azért nem nyert 2014-ben Szombathelyen, mert nem hitték el, hogy a helyben megtépázott jobboldal verhető. 

Jobboldal: csak elrontani lehet  

A Fidesz végül nyáron dr. Balázsy Pétert, az akkor 33 éves, EU-s és Európai Parlamenti gyakorlattal is rendelkező, párton kívüli Vas megyei főjegyzőt jelölte. Információink szerint őt korábban Hende Csaba már megkínálta egy leendő alpolgármesteri poszttal, de Balázsy ezt nem vállalta. A polgármester-kérdés – nem helybeli nyilatkozótól származó információk szerint – a Fidesz valamennyi szintjét, így a miniszterelnökit is megjárta, végül a hivatalos formula alapján a helyi szervezet szavazta meg, és az eredményt Hende közölte az érintettel. Balázsy bemutatása elég furára sikeredett, a Smidt Múzeumba a Szombathelyen pár ezres példányszámmal jelenlévő Vas Népét hívták meg, a többi szerkesztőséget elfelejtették értesíteni, ami súlyos kommunikációs öngólt jelent egy politikus felépítésénél.


A Fidesz jelöltjének az ismertsége 60 százalék körüli volt az indulásnál, ráadásul a mérések alapján az LMP és a Momentum szavazóinak egy része is hajlandó lett volna rá szavazni. Nem volt érintett a politikai ügyekben, viszont pozíciója révén ismerte a városi történéseket (valamennyi közgyűlési anyagot megkapta), jó kapcsolatokkal rendelkezett Budapesten és Brüsszelben is – bár utóbbi a kormánypropaganda aktuális állása szerint annyira nem volt jó pont a jobboldalon. Külső szemlélőnek is feltűnt, hogy más stílust és politikai kultúrát képvisel, a nyáron felpörgő kampányban láthatóan új elemek és platformok is megjelentek (közösségi média), sőt, egy időre a hangnem is változott. Úgy tűnt, megvan a megfelelő jelölt, nyilatkozta a közéleti összefeszülést közelről végigkísérő aktivista, bizakodó volt a hangulat, hogy ezt csak elrontani lehet. 

Végül több fontos kérdésben sikerült a rontás. Úgy értesültünk, hogy Balázsy hét új és hét régi jelölttel vágott volna neki az egyéni választókerületeknek, helyben lakó, ismert arcokat szeretett volna. A kérdésre, hogy végül miért csak kettőt  tudott rajthoz állítani, annyit kaptunk válaszként, hogy a többiek elakadtak a Fidesz eljárásrendjében.  A háttérbeszélgetések során hat-hét olyan körzetet soroltak fel a nyilatkozók, amelyekben szerintük komoly jelöltállítási hibák történtek – sokan nem értették, hogy miért kell egy fanatikus Körmend-drukkert elindítani Szombathelyen, vagy miért tesznek egyébként erőteljes szereplőt egy hagyományosan baloldali terepre, illetve mit keres egy sokat dolgozó baloldali képviselő körzetében egy friss induló. 

Coelho-könyvbe illő alapvetés, hogy a jelöltek személye meghatározó a helyi választásokon. „Minden ellenzéki jelölőszervezettel megállapodtunk, a jelöltek kiválasztásakor arra helyeztük a hangsúlyt, hogy olyanokat állítsunk, akik nagy teherbírásúak, tenni akarnak, megbízhatóak és motiváltak, ismerik a körzetet”, foglalta össze az egyik stábtag a szempontokat az ellenzéki oldalon. A terhelhetőséget nem véletlenül emelte ki: aki képviselő akar lenni, annak végig kell járnia a körzetben többezer háztartást. Beszéltünk olyan, már rutinos indulóval, aki elmondta, egy kör nem kör, a győzelemhez kettő kell, és a bizonytalannak érzett helyekre még vissza is kell menni. Kormányoldali beszélgetésekben felmerült, hogy akadt olyan, aki ezt kiszervezte aktivistáknak, vagy éppen a polgármester csapatának. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a kampány gigászi mennyiségű munka, kevés alvás, leadott vagy éppen felszedett kilók és végeláthatatlan feladattenger. Az ellenzék egyik kampányembere arra hívta fel a figyelmet, hogy a közös cél volt még egy szempont, ami összekovácsolta választási szövetség indulóit. „Míg a Fidesz kvázi mindent készen kapott, addig mi mindent magunk terveztünk meg, gyártottunk le, csináltunk végig. A közterülteken úgy tudtunk jelen lenni, hogy a villanyoszlopokra mi készítettük el az elefántfüleket, mert senki nem vállalta el – ez volt az egyetlen esélyünk, mert óriásplakáthoz hozzá sem juthattunk. Nem kaptunk terjesztőt a szórólapokhoz, hát kihordtuk mi magunk. Eközben eltűntek az egyéni és pártérdekek, a célra koncentráltunk, amit úgy fogalmaztunk meg, tegyük élhető várossá Szombathelyt.” 

Hazaárulózás és a Borkai-ügy

Ezalatt a másik oldalon ismét előkerült a katasztrofális következményekkel járó januári árulózás, igaz, továbbfejlesztett változatban. Balázsy programbemutatója ugyanis nem a jelölt terveiről szólt, hanem az ellenzéknek feladott magas labdáról, ami azonban a saját oldalról érkezett.  Az  eseményen felszólaló Hende Csaba fontosnak tartotta elmondani, hogy Nemény András korábban támogatta az EU bevándorlási kvótarendszerét (a migránsozás a kormányoldal azóta is visszatérő kötelező mantrája). Minek is hívják az ilyen embert, tette fel akkor a kérdést a közönségnek a képviselő. A publikum pedig előbb halkan, majd hangosabban is kimondta: hazaáruló. 

„Ott álltunk, és hallgattuk, szó nem volt arról, hogy ilyesmi elhangzik, mondta az egyik stábtag, komoly diskurzus alakult ki, hogy el kell-e határolódnunk, de az az álláspont győzött, hogy a tábort nem bonthatjuk meg”.  Nem kell különösebb média- és kommunikációs képzettség ahhoz, hogy ezek után a híradásoknak mi volt a témája. A központilag kiagyalt mentés sem sikerült igazán, a „Nemény is hazaárulózott” üzenet nem igazán szólt nagyot a kampányzajban. 


Hogy a pálya még nehezebb legyen a kormánypárti jelöltnek, a kampányfinisére időzítve kirobbant a Borkai-botrány, a győri polgármester Fekete Pákó-zenére elkövetett szexkalandjait megörökítő képsorok minden bizonnyal hatással voltak a szombathelyi választási eredményre. Talán még Török Gábor politológus sem vállalkozna arra, hogy ezt szavazati százalékban kifejezze az egyrészt-másrészt tengelyeken, mindenesetre mindkét oldal felhozta, hogy a győri történések nem múltak el nyomtalanul. A győztesek szerint minimális befolyása volt a végeredményre, de számokat nem említettek. A kormányoldalon úgy fogalmaztak, a finisben 7-8 százalék előnye volt Balázsynak (az ellenzék ennél kevesebbet mért), ez olvadt el a választás napjára. (Külső szemlélőként egyébként úgy tűnt, hogy valamelyik kampánystratéga agyában az az ötlet transzformálódott csodafegyverré, hogyha minden előzetes mérési adattal a kormánypárti indulót hozzák ki győztesnek, és a tényként megfogalmazott vágyat a médiában szétterítik, akkor ez a szavazókat majd arra sarkallja, hogy ennek alapján húzzák be az ikszet. Sok helyen nem jött be, az első jobboldali reakciók elég markánsan el is küldték a fenébe az ötletgazdát.)

A választók Szombathelyen mindenesetre aktívnak bizonyultak, Nemény 16 762 (48.82 százalék), Balázsy 16 363 (47.66 százalék) szavazatot kapott – 399 voks lett a különbség, közben pedig mindkét jelölt rekordot döntött, szombathelyi polgármesterjelölt ennyi szavazatot még nem kapott. A beszélgetésekből kiderült, a felek levonták a tanulságokat a négy év múlva esedékes visszavágóra.

– A legfontosabb alaptézisünk az volt, hogy csak olyat ígérünk, amit be tudunk tartani, ez fontos elemnek bizonyult – a koronavírus-járványt nem láthattuk előre. A titok alapvetően ennyi: ipari mennyiségű munka és jó csapat – foglalták össze a siker receptjét az ellenzéki oldalon.

– A hibáink és az ellenfél helyenként durva fellépése mellett sikerült pozitív, jövőbe mutató kampányt folytatnunk – hangzott a másik oldal összegzése. – Ha nincs Borkai-ügy, hazaárulózás és huzavona a jelöltek körül, illetve, ha nagyobb egység van az oldalunkon, akkor fordítva alakult volna az eredmény.
 

Borítókép: dr. Nemény András és dr. Balázsy Péter a Szombathelyi Crushers - Eger Heroes döntőjén 2019. júliusában