Tóth Kálmán: a város peremén is mindenki szombathelyi

Tóth Kálmán Kőszegen gyerekeskedett. Benne volt a Jurisich Gimnázium diákközösségét szervezők első sorában. Máig büszke arra, hogy négy év alatt három diákigazgató-választást megnyertek, s csupán egyet veszítettek el (ő maga jelöltséget soha nem vállalt). Szombathelyi tanárképzős évek következtek: biológia-testnevelés szakon végzett. Amikor első felesége az MMIK-ban helyezkedett el, akkor ismerkedett meg Horváth Györggyel, az intézmény igazgatójával, az MSZP városi elnökével. 

„Az ő hatása volt az, ami behúzott a politikába. Amikor 1998-ban Orbán Viktor először nyert, bementem Gyurihoz, és azt mondtam, most már valamit tényleg tenni kell. Beléptem az MSZP-be. 2000-ben a városi szervezet alelnöke lettem, a 2002-es önkormányzati választásokon a Derkovitson (az 5-ös körzetben) megválasztottak képviselőnek, hatvan százalék fölötti eredménnyel. Engem alapvetően az a típusú baloldaliság motivál, aminek a lényege a szolidaritás meg az egymás segítése. Ezekhez kell(ene) hozzáigazítani a társadalmi berendezkedést, illetve annak formáit. Az akkori MSZP-ben még ez dominált. Úgy éreztem, hogy szeretnek a Derkovitson. Nagyon sok mindent sikerült megvalósítani ott. Aztán jött 2006. Győztes képviselőt illik újraindítani, legalábbis ez a gyakorlat. Engem viszont akkor nem sikerült az MSZP-nek újrajelöltetnie. Jó nagy pácba kerültem, hogy finom legyek. Igaz, hogy a párt városi elnökségének a tagja voltam, de ez akkor sok mindent nem jelentett. Kicsit jóvátételként, meg a tapasztalataimat hasznosítva bekerültem a SZOVA igazgatóságába, s 2007-től el is indítottunk egy nagy ívű vállalatfejlesztést az akkori vezérigazgatóval, Kovács Előddel, s elég nívós csapattal. Ám amikor a baloldal 2008-ban elvesztette a többségét, töröltek bennünket. Lenulláztak mindent és mindenkit. Másfél év után kivettek minket a rendszerből. A Fidesz a saját embereit ültette oda. Addig az soha nem volt cél vagy eszköz, hogy embereket egzisztenciájukban is megsemmisítsenek. Ott kezdődött ennek az úgymond kialakulása, ami tragédia. Szerintem az természetes, hogy a politikában vannak nézetkülönbségek. Ne is legyen egy vélemény, mert akkor abból szükségszerűen diktatúra alakul ki. De az nagyon nem járja, hogy azért, mert valakinek más a véleménye, akkor őt emberileg is lenullázom. Meg utánamegyek a családoknak… Én elmenekültem a munkába. De valamennyire oda is belenyúlt a politika. Akkor döntöttem úgy, hogy Ausztriában dolgozom. Az egzisztenciámhoz ne férhessen hozzá a politika. 2010-ben azért még odatartottam az arcomat a helyhatósági választásokon a párt színeiben, az MSZP 20-22 százalékon szerepelt, én 33-at kaptam. Előtte volt vita a pártban, ki kerüljön vagy ne kerüljön a listára, de ebből sem jöttem ki jól. Valahogy a politikában nekem mindig a sajátjaimtól jött a csalódás, talán, mert onnan várja az ember legkevésbé…

2010-ben már Gyöngyöshermánban laktam: 2004 óta élek ott. Érzékelték, észrevették az emberek, hogy benne vagyok sok mindenben. Szükségszerűen a részese lettem a tervezett biomassza üzemet – amit a város akkor igen forszírozott – ellenző civil mozgalomnak, miközben az akkori ottani képviselő felemás magatartást tanúsított. 2014-ben már leváltam az MSZP központi kampányáról, úgy indultam, mint Éljen Szombathely! Egyesület, sikerült nyernem a körzetben. Bődületes mennyiségű munkát fektettünk bele. Eleve nyilván esélytelen vagy bármire, ha nem vagy jelen folyamatosan. De akkorra már olyan társaság alakult ki a déli városrészen, melynek úgy a bal-, mint a jobboldali tagjaival az óta is remekül dolgozunk együtt. Mert nem a pártpolitika érdekli őket, hanem az, hogy minél élhetőbb legyen a hely, ahol élünk. Nekem pedig képviselőként mindig is a legfontosabb feladatom lesz a déli városrész felzárkóztatása.   Frakcióvezetőként is úgy vélem, hogy az Éljen Szombathely! Egyesület remek dolog, országosan is példamutató. A menedzselése, fejlesztése nemcsak fontos vízió, hanem szerintem a város közéletének kihagyhatatlan része.  Szombathelynek muszáj kitörnie a szürke masszából. Hiszek a sportjában, a színházában. Egyedibb, dinamikusabb, jobb, okosabb, szebb Savariában – és városrészekben – gondolkodunk. 

Szenkovits Péter 

Fotó: Nagy Jácint