Törőcsik Mari emlékhelyet avattak Budapesten, a Feneketlen tónál

Törőcsik Mari az idén lenne kilencvenéves. Még életében díszpolgárrá fogadta szülőfaluja, Pély. Velemben is (ahol 1973-ban vett házat) megtisztelték e címmel. A fővárosban Újbudán élt, ahol ugyancsak díszpolgár lett. 2021 tavaszán (április 16-án) a szombathelyi Markusovszky Kórházban hunyt el. 
 
Újbuda önkormányzata vetette föl az ötletet, hogy a park, amely a nevét viseli, több lehetne: mementó, az elmélyültség és a csend tere, melyet mégis az a rengeteg szerep, dialóg és monológ tölt be tudat alatt, ami fémjelzi Törőcsik Marit. A két fiatal építész pályázatában az ő egyik mondását idézték vezérmotívumként: „Mint jelenség létezem. Ennek a lánynak jelenléte volt, és a jelenlétének jelentése.”     

Dr. László Imre, Újbuda polgármestere ünnepi köszöntőjében elmondta: „Vannak emberek, akik nem kérkednek azzal, hogy nagy dolgokat tettek. Akik nem harsányak, nem igényelnek különös figyelmet. És mégis minden mozdulatuk, minden mondatuk, jelenlétük emlékezetes. Törőcsik Mari ilyen volt. Mari éveken át itt lakott közöttünk, a Kökörcsin és a Vincellér utca sarkán. Ez a környék volt az otthona. Ezért is éreztük úgy, hogy ez a kerület tartozik neki valamivel. Egy hellyel, ahol vissza lehet térni hozzá.” 

Bodrogi Gyula, Kossuth-díjas színművész – aki kilenc évig volt Törőcsik Mari férje – néhány emlékét idézte föl. „Nagy boldogságban házasodtunk össze 1956-ban, aztán gyalog mentünk haza, a Városmajor utca 1/C-be. Miközben lőttek az úton. Ahogy mentünk, be-be kellett állni kapualjakba, mikor egy-egy sorozat ’elment’. Az ő egész élete ilyen volt; boldogság, aztán baki. Jó és rossz. Csodálom, és díjazom azt, aki kitalálta, hogy Marinak emlékhelyet kell létrehozni. Ráadásul nem fél, vagy egész szobrot, hanem valami olyat, amiben benne van a pályája. Ez egyszerűen gyönyörű!” Fölnézett az égre, boldog-szomorúan mosolygott, sóhajtott: „Remélem, te is látod oda föntről!” 

Szabó Levente Ybl-díjas építész, az emlékpark-pályázatot bíráló bizottság elnöke életre szóló személyes színházi élményét osztotta meg, majd idézett egy kritikából:

„Törőcsik Mari attól olyan titokzatos, hogy látszólag nem csinál semmit. Egyszerűen csak jelen van. Az úgynevezett eszköztelen színjátszás magasiskoláját mutatja be előttünk.”

Hozzáfűzte, hogy ez az ’egyszerűen csak jelen van” mindennél találóbb megállapítás az emlékhelyére éppúgy.  

Barabás Richárd, Újbuda főtanácsnoka Törőcsik Marit idézte: „Van néhány olyan pillanat, amikor azt érezzük – a csillagok állásának, a nézőknek, a kollégáknak s az egész világnak köszönhetően –, hogy ott van a Jóisten.” „Találjuk meg azokat az embereket, dolgokat, alkotásokat, akik/amik összekötnek bennünket”. Arra bíztatott: legyünk kicsit mi is Törőcsik Marik!

Szenkovits Péter újságíró, a Savaria Fórum munkatársa, aki az emlékhely tervezőinek konzultánsaként kísérte végig az alkotás létrejöttének folyamatát, Pilinszky Jánost idézte, aki így jellemezte Törőcsik Marit a 40. születésnapján (1975-ben):

„Úgy koncentrált, mint egy artista, aki sose véti el a halálugrás pillanatát.”
 

Hegedűs József ének- és gitárművész egyszerű, szívbemaró, lélektisztító dalokat szólaltatott meg. Méltón Törőcsik Marihoz. 

Benkő Sándor felvételei