Törőcsik Mari: aki sohasem adta fel

Az egy évvel ezelőtt – 2021. április 16-án – Szombathelyen elhunyt Törőcsik Marinak volt miből hitet, erőt merítenie. Bár nincs még egy olyan magyar színésznő, akit annyi díjjal, elismeréssel halmoztak volna el, mint őt, az élete, a pályája mégsem csak virágesőről szól, hanem arról is: kínok-keservek közepette, s csalódások után sem szabad föladni. 

Még nem volt tizennégy éves, amikor élete első próbafelvételére indult. Az édesanyja kísérte el Budapestre, a Hunnia Filmgyárba. „Bementem. Az udvarig jutottam. Egy magas férfi megfogta az államat, fölemelte, jobbra-balra forgatta, és azt mondta: menjen el!” Odakint várta a mama, aki látta, mennyire kétségbe van esve: „Ne búsulj kislányom, kimegyünk a Vidámparkba!” „Végül is nevetőssé sikerült a nap. Majdnem lekéstük a vonatot. Magyarán, anyám azt tudta érzékeltetni velem, hogy több is veszett Mohácsnál.” 

Első nekifutásra nem sikerült bejutnia a színművészeti főiskolára. Megfogadta, soha többé nem próbálkozik. A következő évben mégis beadatta vele a jelentkezési lapját egyik barátja, igaz, az utolsó pillanatban, a rektornő lakásán. (A prózát lekéste, ezért az operett szakra.) 
Az első évben máris „fölkapta” az a bizonyos Körhinta (1955), ami az Európa-hírig röpítette. Szárnyalt, hódított a filmvásznon. Miközben a színpadon araszolgatott. Jóllehet elképesztő energiákat mozgósított. Harminchárom éves – krisztusi korú – 1968-ban, amikor A varsói melódia Helgájaként osztatlan sikert arat. 

„Jóakarók” néhányszor úgymond aknásított területre csalták. A győri teátrum művészeti vezetőjeként szálka volt egyes bürokraták szemében. A budapesti Művész Színház igazgatójaként aljas támadások érték. (Korántsem teljes a lista.) Ám hivatástudatában, teremtő erejében, küldetésében sohasem tudták megingatni. Mindig nekünk, értünk „játszott”. A legkiválóbb alkotótársaival az embertelenséget, a zsarnokságot, a gonoszt ostorozta. A nyitottságot, a toleranciát, a befogadni tudást, a szeretettel teli létet sugározta. 

2008-ban – rutinvizsgálat során – kómába esett. Rá egy évre főszerepben tért vissza Kaposváron. Ismét létvizsgálatra inspirált bennünket. Utolsó filmfőszerepében, Mészáros Márta Aurora Borealis-ában (2017) szintúgy lenyűgözött, s megindított. Sem Velemben, sem a szombathelyi kórházban egyetlen pillanatra sem adta fel. Szemének ragyogása jottányit nem kopott. Generációk immunrendszerét erősíti, míg világ a világ.   

Szenkovits Péter