Törőcsik Mari 85. születésnapjára

Marika már a legelső filmjével, a Körhintával (1955, rendező Fábri Zoltán) feljutott a filmművészet legmagasabb csúcsaira. Színpadi „berobbanását” 1968-ra teszik. A varsói melódia (rendező Iglódi István) Helgájaként bizonyította végérvényesen, hogy „jól áll neki a színpad” (Major Tamás szavaival). Jóllehet már huszonöt éves korában (1960-ban) ekként írt róla a Film Színház Muzsika, amikor Garcia Lorca A csodálatos Vargánéjában játszott a Katona József Színházban (a Nemzeti Színház akkori kamarájában): „Törőcsik Mari kisfiúja igazán gyermeki. Nemcsak maszkban, mozgásban, lélekben is. Vadóc báj és szívet melengető líra lengi körül”. Ezidőtájban mutatták be a Nemzetiben Shakespeare Vízkeresztjét, Marika Violája kapcsán így summáz a közkedvelt újság: „Immár színész a javából!”.  

Szintén 1960-ban jelent meg e lapban a neves filmoperatőr, Széchényi Ferenc jellemzése: „Törőcsik Mari arca ’könnyen formálható’, sokféle mély jellemvonás és érzelem kifejezésére alkalmas arc. Ez azonban nem az arcának, hanem benső átélésének, színészi tehetségének tulajdonsága.” Ekkor forgatják a Légy jó mindhalálig filmváltozatát (rendező Ranódy László), amiben Bella kisasszony.

A Fábri Zoltán rendezte A Pál utcai fiúkban (1969) Nemecsek édesanyjaként fájdalmasan megkapó. (Az alkotást a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában jelölték Oscar-díjra.) Szerb Antal (1901-1945) lét-sűrítményével kívánunk boldog születésnapot Marikának: „Egy napba belefér az ember egész múltja, és egy ember élete évszázadokig tart néha. Az idő a lélek magánügye.”
                                                                         

Szenkovits Péter 

Képaláírás: Törőcsik Mari hatvanadik születésnapján, Szolnokon, a Tisza-parton  
Fotó: Benkő Sándor