Tolerancia és empátia a fő üzenet

– Szívből gratulálunk az elismeréshez! Mit jelent ez Önnek?

– Óriási megtiszteltetés, a hosszú munka egy állomása. Az alapítványt a magyar származású Geiger András hozta létre húsz évvel ezelőtt. Ez a kiemelten közhasznú nemzetközi szervezet – egy toleránsabb világ létrejötte érdekében – támogatja azokat a magánszemélyeket, tudományos, oktatási, kulturális intézményeket, amelyek azon munkálkodnak hosszú évtizedeken keresztül, hogy megteremtsék az elfogadást az emberek között, hogy elősegítsék a kisebbségek, felekezetek jogainak tiszteletben tartását. Díjakat és ösztöndíjakat adnak át az eredményes munka elismeréseként. Húsz év alatt sokan átvehették a Mensch-díjat Budapesttől San Franciscóig: a történészek közül például Randolph L. Braham holokausztkutató, vagy Gideon Greif, a Könnyek nélkül sírtunk című kötet szerzője, amely alapján a Saul fia című film készült; de ott van a díjazottak között Nemes Jeles László, Heller Ágnes, Röhrig Géza… Felemelő és megható érzés ilyen illusztris névsorba bekerülni!

– Több éve foglalkozik a szombathelyi zsidóság történetének kutatásával. Ezért járt az elismerés?

– A laudációban Márkus Sándor a Szombathelyi Zsidó Hitközség képviseletében elmondta, hogy egy csaknem tízéves folyamat végén járunk, amelynek központjában a Szemtől szemben – Képek a szombathelyi zsidóság történetéből című kiállítás és a hozzá tartozó album áll. Hosszú utat járt be a tárlat, egy mobil változatát áprilisban Izraelben – Szombathely testvérvárosában, Ramat Ganban – is bemutathattuk, ami újra felelevenítette a köztudatban a kiállítást, és azt, hogy a munka nem állt meg azzal, hogy Szombathelyen állandó otthonra talált a tárlat. Az izraeli út új lendületet, új impulzust hozott. Részt vettünk egy kerekasztal-beszélgetésen és az ünnepélyes megnyitón, ami azt az érzetet keltette bennünk, hogy ez a kiállítás egy második otthonát találta meg Izraelben.

– Mi az a többlet, ami világhírűvé tette ezt a kiállítást? Van-e küldetése, üzenete? 

– Módszerében és a forrásanyagában egyedülálló. Fényképeken alapul, amelyek nyelv nélkül képesek mesélni olyan érzésekről, amikre nincsenek szavak… A másik erőssége a személyesség. Arcokat társít a történelemkönyvekben olvasható számok mellé. Az egyes emberek szemével láthatjuk a múlt eseményeit, így közelebb kerül a szemlélőhöz a történelem. A látogatók azonosulnak a fotókon ábrázolt emberekkel, a tárlaton elhelyezett tükörfal segítségével pedig önmagukra is reflektálhatnak, miközben az áldozatokat, túlélőket nézik. Ez egy belső út megtételére is készteti őket, hogy vajon ők hogyan cselekedtek volna. A Szemtől szemben kiállítás arra tanít, hogyan lehet békében élni anélkül, hogy másokat kirekesztenénk, és milyen fontos egymást elfogadni, tisztelni, becsülni. Továbbá segít abban, hogy kialakuljon az empátia az emberek között.

– Milyen visszajelzések érkeznek a látogatóktól? 

– A 2014 óta vezetett vendégkönyvünkben angol, német, héber, spanyol, japán bejegyzések is vannak a magyar szövegek mellett. Azt vettük észre, hogy sok zsidó ember a gyökereit keresve jut el hozzánk. Átzarándokolják a fél világot, hogy megtalálják az őseiket, ami sokat jelent számukra. A bejegyzésekből ez mind kiolvasható. A kiállítás fontos küldetése, hogy az identitásukat kutató zsidó emberek idetaláljanak hozzánk. A Mensch-díj és a figyelem, ami ennek révén ismét a kiállításra vetül, ebben is segíthet.

– A tárlat szinte már beépült az iskolai tanrendbe, számos diákcsoportot fogad...

– Igen, amióta létrejött, felfedezték a pedagógusok. Kiemelném Várnainé Balogh Beátát, a Szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola tanárát, akinek missziója, hogy minden évben elhozza ide a diákjait, és kollégáit is erre biztatja. Nemrégiben a Centropa Alapítvány kétnapos szombathelyi tanárképző szemináriumára az ország minden tájáról érkeztek tanárok, akik megtekintették a kiállítást. Megrendítő volt az érdeklődésük, látni azt, hogy feladatuknak érzik továbbadni a gyerekeknek a kiállítás mondanivalóját. Ez azért is fontos, mert az én szavam nem jut el olyan messzire, mint egy tanáré, aki diákok százainak tolmácsolhatja a tárlat üzenetét.

– Mivel foglalkozik mostanában?

– A Savaria Múzeum Történettudományi osztályát vezetem, emellett dolgozom a doktori disszertációmon, amelyben a szombathelyi nőegyesületeket és társadalomtörténeti hátterüket vizsgálom európai kontextusban. Nem ért véget a Szemtől szemben kiállításhoz kapcsolódó munka sem, hiszen a Szombathelyi Zsidó Hitközség tervei közt szerepel, hogy bővítse a tárlat lehetőségeit. Mayer Lászlóval szeretnénk tovább kutatni a szombathelyi zsidó gyermekek sorsát és történetét, ami a kiállítás részévé válhat a jövőben.

kzs