Tedd azt, amit Isten: légy Ember!

„Hogy miről is volt szó? Egy mindenperces kismamának útra kell kelnie. Teherhordó állaton el kell ’kutyagolni’ Názáretből Betlehembe. A népszámlálás miatt. Odaérkeznek, és nincs szállás. Istálló van. Heródes üldözi a gyereket, el kell menni Egyiptomba. Rettegés. Ez az első karácsony minden, csak nem idilli, nem békés. És mégis azért szép a karácsony, ha ezt a karácsonyt nézem, mert ez igaz. Nem attól, hogy kidíszítem, kicicomázom, kirózsaszínezem, kifestem. Csinálok belőle szirupos, szó szerint: gyomrot megfekvő ünnepet. Hanem meglátom ennek a karácsonynak a szépségét. Azért szép, mert tele van megpróbáltatással, nehézséggel, zárt ajtókkal, meneküléssel. Ebben a karácsonyban benne van gyerek tisztába tevése, benne van Heródes, üldözés, betlehemi gyerekmészárlás...

A karácsony azért szép, mert igaz. Mert igaz ünnep. Benne van a mi tragédiánk meg mindenünk. S hogy az Emberfia, az Isten, mindent vállal. A menekülést, a migrációs létet, az üldöztetést, a megpróbáltatást, a bezárt ajtókat. Az Isten mindenestül vállalja embersorsunkat! És Isten a Fiát nem csak Betlehembe, hanem a keresztre is odaadja. Gyökössy Bandi bácsinak (Gyökössy Endre: 1913-1997, református lelkész) van egy csodálatos képe a karácsonyról. Tegyük fel, van egy méhész, aki nagyon szereti a méheit, s ezt közölni is szeretné velük. Ezért méhecskévé változik. Berepül a kaptárba, elmondja nekik: szeretlek titeket! A karácsony ez. Isten, a nagy Méhesgazda méhévé, emberré lesz. Berepülne ebbe a kaptárba, amit Földnek hívunk. Nekünk, embereknek mondja el: szeretlek benneteket! Nem csak a bölcsőig, egészen a keresztig. Még ha ti le is köptetek, meg is öltetek. Akkor is. Ember: nem tudsz mit tenni, én szeretlek téged! Ezzel nekünk kezdeni kell valamit. Hogy van, aki értem halt meg. Úgy szeretett engem, hogy meghalt. Ez meg kell, hogy érintsen. Innentől kezdve értékes a létem. Én is legyek ilyen, mint az Isten. Karácsony fontos üzenete, hogy csináld azt, amit Isten. Légy ember! Ezt kell tenned.”


Mi kell ahhoz, hogy emberré lehessünk, s maradhassunk is meg annak? Ekként válaszol az atya: „Isten kell. Amikor az ember elveszíti a létének az okát, a célját, egyszerűen: az Istent – mert tőle vagyunk, hozzá térünk vissza –, akkor légüres térbe kerül. Akkor tényleg csak együnk-igyunk… Ha az ember elfelejti őt, akkor nem adatik más. Bejgli, halászlé; csillagszóró... Neki köszönhetem a létemet, hogy lelkem van. Ez az én minőségem. Meg az öröklét. Ezt se feledjük, merthogy örök életre lettünk alkotva erre a világra. Annak idején nemcsak néhány évtizedre szánt bennünket az Isten. A mai ember ezt elhiszi? De hát ez éppen olyan probléma, hogy is mondjam: ha van egy kő, annak hiába ’magyarázom’, van olyan létforma, hogy növény. Nem ’hiszi el’. Á, az csak egy furcsa kő. Egy növénynek is ’magyarázhatom’, van olyan, hogy állat.


Azt ’felelné’: az csak furcsa növény. Ugyanígy a mai ember, ha azt mondod neki: Jézus az Isten Fia! És van örök élet!  – csak legyintene, á, dehogy, olyan nincs, Jézus is csak egy furcsa ember volt. Azaz a mai ember tagad. Nem hiszi el. Mindenképpen Istenhez kellene visszatalálni. Mert akkor a létemnek a forrásához találok vissza. A megokolásomhoz. A célomhoz. Amiért, meg akiért itt, ezen a világon vagyok. Akkor válok önazonossá. Az leszek, aki. Megtalálom az identitásomat. Hogy én Istennek a teremtménye, szeretett gyermeke vagyok. És ennek a visszatalálásnak egyik állomása, hogy karácsony Jézus születésének ünnepe. És pont. Nem más. Nem több és nem kevesebb. Nem a szeretet ünnepe, nem az ajándékozás, és nem a fenyőfa ünnepe.


Micsoda képtelenség, hogy Európában ukrán meg orosz öli egymást! Keresztények ölik egymást. A sátán dörzsöli a kezét. Milyen karácsonya lesz annak az ukrán meg orosz anyának, akinek a gyereke ott van a fronton? Vagy akit már eltemetett. Alantas, ’magas’ érdekeknek vagyunk kiszolgáltatva, akárcsak az ukránok meg az oroszok. Nagyhatalmi érdekekről, fegyvergyárosok érdekeiről van szó. Világuralmi pozíciók megszerzéséről. Sok mindenről. Nem vesszük észre, manipulálnak bennünket. Nonszensz, ide jutottunk 2022-re.”


Mit tehet az Ember? „Segít a maga módján a háborúban szenvedőknek. A plébániánkon is él egy ukrajnai magyar család. A pápával az élen folyamatos az imalánc a békéért. Ferenc pápa a maga egyházfői mivoltában állandóan megszólal a béke mellett. Próbált is közvetíteni valamiképpen. De még nem alkalmas a helyzet, mondták annak idején. Biztos vagyok benne, hogyha azon múlik, ő rögtön megy, ha kell, Moszkvába, ha kell, Kijevbe. Mindent megpróbál.”

Szenkovits Péter