Székesfehérvári polgármester: ha nem lenne szolidaritási hozzájárulás, sok mindent meg tudnánk oldani helyben

Interjút adott a Mandinernek Cser-Palkovics András (Fidesz-KDNP) Székesfehérvár polgármestere annak kapcsán, hogy a az NB I-es fehérvári futballcsapat kiesett az első osztályból és annak tulajdonosa, a NER-hez tartozó nagyvállalkozó Garancsi István a városvezető értelmezése szerint tulajdonképpen megzsarolta az önkormányzatot, hogy vegye át a profi labdarúgóklub működtetését.

A Videoton Székesfehérvár identitásának a része

Cser-Palkovics az alábbiakról beszélt az interjúban:

• Elkezdődtek a tárgyalások a klubbal. Az önkormányzat megkapta a szükséges dokumentumokat, adatokat, pénzügyi kimutatásokat és jogi információkat annak érdekében, hogy egy gyors, részletes, bár az idő rövidsége miatt nem teljes körű átvilágítást le tudjon folytatni.
   
• Elismerte a klub tulajdonosának és korábbi főszponzorának eredményeit, köztük a bajnoki címeket és kupagyőzelmeket. Rámutatott a működésben és a jövőképet illetően tapasztalt alapvető problémákra. Két lehetséges utat vázolt: vagy a jelenlegi tulajdonos komolyabban veszi az üzemeltetést, vagy felelős gazdaként átadja a klubot egy új, elhivatott tulajdonosnak.  
   
• A Videoton Székesfehérvár identitásának a része.
   
• Két évvel ezelőtt a tulajdonos két kéréssel fordult hozzá: a város támogassa az utánpótlást, és vegye át a stadion működtetését. Az utánpótlás támogatása megtörtént (évi 150 millió), és a stadion működtetéséről is megállapodtak, a klub számára kedvező feltételekkel. A hosszabbításhoz szükséges dokumentumokat már hetekkel ezelőtt elküldték, de azokat azóta sem kapták vissza aláírva, reméli, hogy ez a kérdés hamarosan rendeződik.
   
• Korábban a  a stadiont is a klub működtette és jelentős részben tartotta fenn, tehát pénzügyi értelemben is felelt érte.
   
• Beszélt arról is, hogy miért nehéz a helyben működő gyárakat bevonni a sporttámogatásba (a cégek elsősorban nem végterméket gyártanak. Magyar viszonylatban tényleg nagy, sőt kiemelkedő gazdasági teljesítményt tesznek le az asztalra, de semmit nem adnak el közvetlenül a kiskereskedelmi láncok üzleteiben.
   

Sokszor, sok helyen elmondtam már, de ismét megerősítem: Garancsi István egy nagyon-nagyon nehéz helyzetben lévő klubot vett át annak idején. Egy olyan egyesületet, ami akkoriban és az azt megelőző esztendőkben, időről időre városi megmentésre szorult. Éves szinten ez több százmillió forintot jelentett a településünknek, ami akkor óriási pénz volt. Vagyis: a labdarúgás soha nem került olyan sokba a városnak, mint Garancsi István előtt.

Nincs erős közösség sport és kultúra nélkül

Az interjú egyik legérdekesebb része, amikor Cser-Palkovics András arról beszél, hogy az évről évre emelkedő szoldaritási hozzájárulás komoly terhet jelent a városnak, amelynek költségvetéséből hiányzik az elvont összeg.

Térjünk rá az önkormányzatra. Ki merem jelenteni, ha nem lenne szolidaritási hozzájárulás, akkor mi ezeket a kérdéseket a helyi adóbevételek terhére meg tudnánk oldani. 

Már csak azért is, mert mondjuk egy-másfél milliárd forintos költségvetésről beszélünk az NB II esetében, miközben csak az idei esztendőben kilencmilliárd forintot megközelítő összeget fizetünk be szolidaritási hozzájárulás címén.

Könnyen be lehetne tehát látni, hogy nem szorulnánk mi senkinek a támogatására, a helyi gazdaság elég erős ahhoz, hogy ezeket a tág értelemben vett közszolgáltatásokat is tudja támogatni. Nem szponzorként, hanem adófizetőként. Ha azonban nekünk ennek a gazdasági teljesítménynek egy jelentős részét be kell fizetni az állami költségvetésbe, akkor sajnos ilyenekre nem futja. Úgyhogy itt el kell dönteni nekünk és az államnak is, hogy a kultúrában, a sportban, az oktatásban, az egészségügyben milyen szerepet szánunk az önkormányzatoknak.

Kérdésre válaszolva, így folytatta:
 

Én abban hiszek, hogy nincs erős közösség sport és kultúra nélkül, tehát a fehérváriak esetében Vidi nélkül, de említhetném még a jégkorongcsapatunkat vagy a színházunkat is. A lényeg, hogy a helyi közösségeknek is erőfeszítéseket kell tenniük, mint ahogy az önkormányzatoknak is az a dolguk, hogy segítsék a kórházakat, az iskolákat, függetlenül attól, hogy nem ők a fenntartók, hanem mondjuk az állam, mert ezek mind a közösségeinknek a részei. Hadd tegyük ezeket meg a helyi adónk terhére, ne kelljen már befizetni olyat és annyit, amiből és amennyiből aztán nem az a hely lát vissza eredményeket, ahol megtermelték ezt az összeget.

Hadd költsünk ezekből akár állami feladatok támogatására is, önként vállalt, a közösségeket szolgáló projektekre, vagy akár fejlesztésekre. A vidék felzárkóztatása kifejezetten jó példa erre, ami nálunk nem csak a székesfehérváriak ügye, sokkal inkább egy agglomerációs kérdés. A Vidi-szurkolókon, -bérleteseken látjuk, tapasztaljuk ezt, nagyon-nagyon sok érkeznek messziről, akár még Budapestről is.

Ez a kérdés tehát jóval túlmutat a város közigazgatási határain. Tehát végre szakítani kellene azzal a gondolkodással, hogy egy polgármesternek, közgyűlésnek csak a közigazgatási területen belül vannak lehetőségei, feladatai, felelősségei vagy jogosítványai. A kormányzati szándékot illetően egyébként látok elmozdulást jó irányba, amit kifejezetten üdvözlök és nagyra értékelek. Minden kezdeti hibája ellenére a versenyképes járások programot is ezek közé sorolom, sportnyelven szólva szurkolok ezeknek a törekvéseknek. Ha viszont marad a szolidaritási hozzájárulás, akkor nincs miről beszélni.

Két városvezető hasonló véleménnyel

Szombathely esetében dr. Nemény András polgármester az év eleji videójában arról beszélt, a szolidaritási hozzájárulás és a költségek növekedése miatt milyen lépésekre kényszerült a város.
 

Szombathely idén 3,833 milliárd forintot (a bevétel 11,6 milliárdos bevételből) fizet be a költségvetésbe, Székesfehérvár a negyedik legnagyobb befizető, 8,7 milliárd forintttal.  

A Versenyképes Járások Programmal további összegeket visznek el a településektől - a helyi iparűzési adó növekményét viszi el - majd a fenti program ekretében osztja vissza az állam. Az idéntől működő megoldással szembe komoly kritikát fogalmaztak meg a városvezetők tavaly, majd idén is a  Megyei Jogú Városok Szövetségénének debreceni ülésén. 
 

A székesfehérvári és a szombathelyi polgármester tavaly márciusban Ungár Péter podcastjében mondta el a véleményét aktuális kérdésekről, ekkor szóba került a szolidaritási hozzájárulás is.

Cser-Palkovics akkor azt mondta,  az elvont pénzt lehetne állami „dolgokra” kórházra, iskolákra, szociális területre  is fordítani – ezek nem csak a városlakókat szolgálják ki, hanem a környékbelieket is. Azok a vállalkozások, amelyek befizetik a helyi adót, szeretnék látni, hogy fejlődik a város, nő a szolgálatások színvonala – ezért kellene visszahozni oda, ahol megtermelik. 
 

Nemény András arról beszélt az adó aránya nagyon rossz, már-már a működést, a többletet veszélyezteti. Szombathelynek 3,6 milliárdot kell fizetnie a  10,4 milliárdból (tavalyi adatok). A helyben maradó 7,7 milliárd az annyi, mint 2017-ben volt – de 2019-ben csak 800 millió volt az elvonás. A város ebből a pénzből tud költeni az utakra, a fejlesztésekre, a jóléti intézkedésekre, kulturális és sporteseményekre – utóbbiak  közösséget is teremtenek, „mindketten így gondolkodunk a városunkról. Ezt nem lehet forrás nélkül, amikor ez a pénz elmegy, a színeket veszítjük el.”