Ízelítő a fémművesség emlékeiből a Skanzenben

Óntányér, bicska, ezüst pityke és apácamunka. Ezek a jellegzetes fémtárgyak mindennaposak voltak a 19-20. századi falu életében. A hagyományos fémművesség emlékei most a Vasi Skanzen kiállításában láthatók, lakásberendezések, tűzi eszközök, edények, mezőgazdasági szerszámok és más eszközök kíséretében. A falusi közösségek életében évszázadokon át a fa használata volt a meghatározó, a fémek csak a 19. században terjedtek el, s lassan mindenütt elkezdett működni egy kovácsműhely. Horváth Sándor néprajzkutató, a Vasi Skanzen intézményvezetője elmondta, hogy a falu kovácsa is mintegy albérlőként lakott a település házában. Megkapta a házát, és közben megvolt a normája, hogy milyen értékben lehet ezt vagy azt a munkát elvállani, és mi az, amit köteles elvégezni a falu érdekében. 

Nemcsak kovácsból volt többféle, a fémek - a vas, réz, a bronz és különféle ötvözetek - megmunkálására számtalan mesterség alakult ki: a látogatók megismerhetik a bádogosok, lakatosok, vándorköszörűsök, késesek, rézművesek, drótosok tevékenységét. A kiállítás olyan tárgyi és nyelvi kultúrát jelenít meg, amely mára szinte teljesen feledésbe merült - a régi mesterségek és eszközök eltűnésével a mögöttük lévő ismeret és szókincs is a múlté lett - hangzott el a megnyitón.

Az intézmény régóta készült erre a kiállításra, amely a tervek szerint stájerországi partnerekkel valósult volna meg, amire a járvány miatt most nem volt lehetőség. 

A kiállítás emléket állít az egykori szentgotthárdi kaszagyárnak és bemutatja a nagymúltú, ma is működő körmendi késes műhelyt. De olyan érdekességeket is megtudhatnak az érdeklődők, hogy hogyan drótozták meg régen az összetört cserépedényeket, vagy hogy hol mostak aranyat Vas megyében.

Fotó: Nagy Jácint