Savaria: szív és lélek gazdagsága - Balló László új könyvének bemutatójáról

„Ma is elcsodálkozom, kicsi gyermekként mennyi motívumot gyűjtöttem be hangyaszorgalommal”, idézte fel Balló László (1953) költő a Neves utczák – Barangolás térben és időben – című kötetének ünnepélyes bemutatóján a Berzsenyi Dániel Könyvtárban múlt szombaton. „Emlékeim közül fölsorakoznak a Fő téri Béke eszpresszó kirakatai előtt állt vastag kovácsoltvas rostélyok, a volt Torkos étterem selyemtapétái, kristálycsillárjai és falikarjai. Stühmerék színes faliképe a régi Szombathelyről. Legáthék fenyődeszkából rótt lisztesládái, ahonnan lapáttal mérték a vevőnek a kiló lisztet. A Macoun-ház cukrászdája, amely talán e név köznyelvi magyarításából lett Mackó…” 

Seregnyien voltunk kíváncsiak az új Balló-kötet premierjére, amely mondhatni egyenes ágú leszármazottja a szerző tavaly napvilágot látott Neves házak – szombathelyi etűdök című könyvének. Dr. Baráthné Molnár Mónika a bibliotéka igazgatója csupa szív vendéglátóként örömmel állapította meg, hogy – ebben az ínséges időszakban is – nagy igény van a könyvtári programokra. /Tegyük hozzá, ez idő tájt hetente mindössze három napig lehet nyitva az intézmény: csütörtökön, pénteken és szombaton. Szomorú, hogy ilyen drasztikusan korlátozzák (rezsimegszorítás ürügyén) a humanizmus fellegvárainak, a könyvtáraknak, de a színházaknak, a múzeumoknak is – melyek a szabad gondolkodásnak, az érzelmi színskála kibontakoztatásának inspirátorai – hatás- és hatókörét./ Az igazgatónő méltatta a könyvben lévő mai fotókat készítő Tátrainé Kulcsár Irénnek, valamint a Szülőföld Könyvkiadó vezetőjének, Farkas Csabának a munkáját.

  Igazi lokálpatriótaként jellemezte Balló Lászlót Putz Attila önkormányzati képviselő, a Kulturális, Oktatási és Civil Bizottság elnöke. Kiemelte felkészültségét, alaposságát, hitelességét. S nem utolsósorban azt is, hogy élvezet olvasni a szerző köteteit, nem könnyű letenni azokat. 
Feiszt György nyugalmazott fő levéltáros arról is beszélt, hogy neki elsőként a szubjektivitás jut eszébe Balló László könyveiről. Ugyanakkor levéltárosként ő a történetiségre helyezi a hangsúlyt. Egyebek között méltatta Szily Jánost (1735-1799), akit européernek nevezett. Mint ismeretes: ő volt Szombathely első püspöke, aki az egyházmegye megszervezése mellett Hefele Menyhért (Melchior Hefele, 1716-1794) osztrák építésszel terveztette meg, építtette föl a püspöki palotát és szemináriumot. Szily János érdeme az is, hogy Szombathely az egyházi műveltség és szellemi élet központja lett. „Nem az egyéni gyarapodás vezérelte”, jegyezte meg Feiszt György.

A könyvpremier moderátora, a Weöres Sándor Színház művésze, Kelemen Zoltán A város című saját versét olvasta fel. „Hová tűnt a város, szívemmel határos, / hol bolyongtam a fényben és vaksötétben, / hol repültek évek, hová visszatérek / ha fázom egy másik városban álmomban, / vagy ébrenlétben lakótelepi szélben, / mikor zakatolok éppen külvárosi / télben, hol koptatnak napok, hol az vagyok / ki nem voltam a szívemmel határosban...” Balló László-költeményeket „nyújtott át” a publikumnak Szabó Tibor, a WSSZ direktora, Jászai-díjas színművésze. „Ahogy rám néz mintha kutatna / az emlékeiben a város / Itt és itt lakott apám s amott / hullott kályhából a samott / nem lehetett kihagyni ezt / emlékkép ekképp nem ereszt…” (Ahogy rám néz) „Kívül-belül fények, / A városon. Meg rajtam. / Kívül-belül zene /A városon. Meg rajtam. /…de meg se látszik mindez / a városon. Meg rajtam. / Feléltük már. / Pitymallik már…/ kívül is, belül is / A városon / Meg rajtam”. (Pitymallik)
Bujtás Ervin dalszerző-előadóművész Szombathely című dalát szólaltatta meg: „Ez az otthonod, az otthonod is marad.” 
Balló László ekként szólt az érdeklődők népes táborához: „Emlékszem a gyönyörű palotákra, amelyek sivár bérházzá alakultak a szemem láttára, emlékszem az eltűnt csodálatos villákra, amelyeknek alig maradt hírmondója. Az eltűnt sikátorokra. Az iparosokra. Emberek, családok; megannyi kedves, segítőkész, bajban megbízható jó barát, mosolygós arc...” Arra bíztatott: „Vigyétek tovább az emlékeket arról, hogy volt egy derűsebb és gazdagabb Szombathely is, amelyben az anyagi szegénységet feledtette velünk a szív és a lélek gazdagsága.”

Szenkovits Péter

Fotó: Hírplusz