Orvosi kamara: Nem ilyen lovat akartak

A Magyar Orvosi Kamara új elnökségének célja az új bértábla elfogadtatása volt. Hogy egy orvos napi 8 órában képes legyen megkeresni az életszínvonalának fenntartásához szükséges bért, és ne kelljen 2-3 munkahelyen dolgoznia. Megegyeztek a kormánnyal továbbá, hogy kidolgozzák a hálapénz adásának és elfogadásának büntethetőségét.

– A koronavírus-járvány közepette a kormány fogékonynak bizonyult a bérrendezésre, aminek nagyon örültünk, hiszen ez már régi adósság az orvostársadalom felé. Szombaton leültek egyeztetni a Kamara vezetésével, három nappal később benyújtották a törvényjavaslatot, és akkor derültek ki a feltételek, amiről nem történt semmilyen egyeztetés. Nem sokáig tartott az örömünk – mondta el dr. Kovács László, a Magyar Orvosi Kamara Vas megyei szervezetének elnöke. A törvény szövege olyan váratlan „aknákat” tartalmaz, amelyek elfogadhatatlanok az orvosok számára. Az egyik kifogásolható pont a kivezényelhetőség – egy plusz egy évre áthelyezhetik az orvosokat más kórházba. A Munka Törvénykönyve eddig is tartalmazta, hogy katasztrófa- vagy veszélyhelyzetben átvezényelhető az orvos, kivéve bizonyos eseteket, például ha valaki 3 év alatti gyermeket nevel vagy családtagját ápolja. A mostani rendelkezés azonban nem tartalmaz konkrétumokat. Nem minden a pénz, az orvosok a szabadságukat féltik, összegezte dr. Kovács László.

A kormány szándéka az állami és magánellátás szétválasztása, az orvosoknak dönteniük kell, melyikben folytatják a munkát január elsejétől. November 30-ig meg kell kapniuk a szerződéstervezetet. 

– Nem értjük, miért tiltják, pontosabban miért kötik engedélyhez a másodállást. Ha valaki a 8 órán túl is dolgozni akar, miért ne tehetné meg? – tette fel a kérdést a Kamara helyi elnöke. – Nincs annyi orvos, hogy mindkét területen elegen legyenek. A magánellátás nem az orvos érdeke, hanem elsősorban a betegé, hiszen ott sok esetben előbb kapja meg a szolgáltatást, mint a túlterhelt állami szférában. Ha az orvosok tömegesen választják a magánellátást, bedől az egészségügy, mert a kórházak belefulladnak a beteganyagba. Kérdés az is, mely szerv dönti majd el, ki vállalhat másodállást, ehhez ugyanis jól kell ismerni a helyi viszonyokat. Ráadásul a rendszer több kiskaput is hagy, hiszen komplex betegség esetén  lehetőséget ad arra, hogy a beteget ugyanaz az orvos lássa el ugyanazzal a diagnózissal magán- és állami szférában is. Ilyen például a szülészet-nőgyógyászat területe. Aggályos az is, hogy a korlátozások életbe lépnek már január elsejével, miközben a béremelés három év alatt, több lépcsőben valósul meg.

Vezető beosztású orvos, például kórházigazgató nem vehet részt a betegellátásban. Rosszabbak lesznek a végkielégítés feltételei. Leírták, hogy minősíteni kell az orvost, de nincs lefektetve, hogy ki minősíti, és mi alapján. A háziorvosok zúgolódnak, mert teljesen kimaradtak a szabályozásból, az ő helyzetüket később rendezik.

A béremeléstől várható, hogy kevesebb fiatal orvos megy külföldre, de arra kevés az esély, hogy hazajönne, aki már kint dolgozik, mert még mindig nagy a különbség. Ausztriában és Svédországban például életpályamodell alapján kiszámítható a bérezés. Amit itthon negyven év praktizálás után keres majd meg egy orvos, azt külföldön fiatalon is megkapja.

– Miután ez egy salátatörvény, a részleteket kormányrendeletek szabályozzák majd. Bízunk benne, hogy a kidolgozásban részt vehet a Kamara és a szakszervezetek. Ez az utolsó reményünk – fűzte hozzá dr. Kovács László.