Nyitottság, tolerancia, megértő szeretet: Parais István a kitüntetéséről

Névjegy: Parais István (1957). Népművelő, irodalomtanár, néptánc-pedagógus, koreográfus, komplex művészeti módszertan kidolgozója/vezetője. Felnőttképzési szakember. Szombathely Ifjúságáért-díjas. Vasi Príma-díjas. 2013-tól az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ igazgatója.

Vallja: „A mai fiatalok ugyanolyan zseniálisak, tüneményesen aranyosak, mint annak idején talán mi is voltunk. Nagy információfogyasztók. Kritikusak. Lázadók. S hogy mire használják a talentumukat? Valószínűleg, hogy jóra.”

 – Bessenyei György-díjat kapott a közkultúrában hosszú ideje végzett kiemelkedő tevékenységéért. Gratulálunk! 

– Köszönöm szépen! Bessenyei György (1747-1811) Bécsben magyar testőr-íróként tesz szert franciás műveltségre, utóbb hazajön, s nagyon egyedül marad. Ugyanakkor sokan követik a példáját, hiszen a felvilágosodás korszaka – szerintem a mai napig áthallásos történet – a megújítás, a nemzeti ethosz, az erkölcsi megtartás kora. Ez számunkra nagyon fontos.  A díj nyilván az AGORÁ-hoz is köthető, hiszen évente félmillióan keresik fel, ötvennégy különböző közművelődési, közösségi funkciója van. Jól teljesítő kulturális, nevezzük így: nagyüzem. Most már elmondható, hogy meghatározó szerepet tölt be Szombathely életében. Ez az, ami „látható” belőlünk, belőlem. Nagyon szerethető a története. Aminek, persze, a korai előzménye, már ami engem illet, Pécsre nyúlik vissza. Fantasztikusan jó volt ott gyereknek lenni. Mediterrán módon sütött a nap, hétvégenként megállt az élet, a belvárosban egyedül lehetett csatangolnia egy hat-hét éves kisfiúnak. Békebeli nyugalomsziget volt. Szerencsémre bekerülhettem, válogatást követően, zenei általános iskolába, ahol Kodály Zoltán anyósa volt az osztályfőnököm, Péczely Saci néni. Kodály és Bárdos Lajos tanár úr rendszeres vendégünk volt. Egyetemmel ért fel az a nyolc év. Kvalifikált pedagógusok tanítottak, tartottak bemutató órákat, kialakult s meg is maradt a vonzalmam a művészetek felé. Lehetőség adódott az ottani Mecsek Együtteshez csatlakozni. Andrásfalvy Bertalan kiváló néprajzkutató akadémista lehetett az egyik mesterem. Majd kis váltással Szombathely következett. Úgymond ős – s egyben ellenzéki – mozdulatműhelyt alapítottunk 1978-ban. Domokos Pál Péter bácsi néprajzkutató (1991-ben kapott Széchenyi-díjat – szp) akkortájt csak bujtatva volt jelen mifelénk. Csoóri Sándor írásait, Szilágyi Domokos verseit olvastuk, alkalmanként elénekeltük a Székely himnuszt a főiskola dísztermében. Ez akkor nem aratott osztatlan sikert. Utána általában engem szoktak behívatni raportra… De remek dunántúli műhely volt. Pesovár Ernő, Pesi bácsi européer karakterével mondhatnám száguldó egyetemi szinten végezte az oktatásunkat, olyan társakkal dolgozhattam együtt, mint Kondora Pisti, Korbacsics Tibi, és természetesen Antal Laci, Horváth János/Gedi. Utóbbiakat mestereimnek is nevezhetem. A tánc, a közösségi mozgásforma általuk vált lételememmé. Ötvenöt éves koromig rendesen ott is ragadtam abban a szakmában. Teljes korosztályi palettát volt szerencsém tanítani óvodástól egyetemistáig, s akár tanár kollégaként közreműködni a táncművészeti főiskoláig bezáróan. Termékeny korszak volt. S mindig is közünk volt – egyre közelebb és közelebb kerültünk - a tágabban értelmezett közkultúrához, a kultúra közvetítéséhez. Az Ungaresca Táncegyüttesben, a Szökősben, a Néptáncműhelyben is óhatatlanul, akár direkt módon az MMIK-ban, a megyei módszertani munkákban meg az országos közművelődési fejlesztésekben szintúgy. A mai agorás munkatársaim – a slam poetry-től (élő szóban hatásos költészeti stílus, „városi népköltészet” – szp) a bloggerekig – az új típusú kultúraközvetítésben is élen járnak. A művészet, mint kommunikáció is hallatlanul fontos. Értéket közvetít, ugyanakkor animál: sarkall, buzdít, lelkesít. Az otthonról, a mediterrán Pécsről hozott nyitottságot, toleranciát talán mindmáig meg tudtam őrizni. Nincsenek merev behatárolások, nincs kizárólagosság.  Hiszek, nevezhetjük egyszerűen csak így, a megértő szeretetben.

Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint