Nem fordul a bírósághoz az elbocsátott zenetanár

A levelet szó szerint idézzük: „Dr. Czeglédy Csaba ügyvéd úr nem azért vállalta védelmemet ingyenesen, hogy pert veszítsen. Ő tudja (és más ügyvédek is), hogy elbocsátásom indoklása gyenge lábakon áll. Ennek ellenére úgy döntöttem, állásom visszaszerzése érdekében nem fordulok bírósághoz. Ezzel a döntésemmel tehát nem megfutamodok, hanem ellenkezőleg, újabb kockázatot vállalok. A jogi út kihagyásával a kártérítés lehetőségét is veszni hagyom.

Az igazságot feltártam, a nyilvánosság számára minden világos. A tanügyi vezetők is kimerítően megismerhették az ügy részleteit, tudnak a kollégák, a szülők és támogatók petíciójáról is, tőlük várok igazságos döntést! Nem elégszem meg egy számomra kedvező bírósági döntéssel, ennél többre van szükség: a vezetők álláspontjának kell megváltoznia!

Volt olyan pont, mikor elfogadtam, hogy a zeneiskolai igazgató súlyos erkölcsi vétsége ellenére a helyén marad, de az általa elgáncsolt igazgatóhelyettes lefokozása, majd a másik igazgatóhelyettes kényszerű lemondása új szakaszt indított az ügyben. Szakmai múltjukhoz, az intézmény életében betöltött szerepükhöz méltatlan és igazságtalan ellehetetlenítésük, megalázottságuk, anyagi veszteségük felháborít, fájdalmas, elfogadhatatlan számomra!
Meg kell érteni, hogy míg a szívességet, a segítséget általában szelíden kérjük, az igazságszolgáltatást nem kérjük, hanem megköveteljük! Sajnálatos, hogy a tankerületi igazgató a jogos követelést a tanári „hatásköröm” túllépéseként kezeli.

Különös, hogy három nemzeti ünnepünk (márc. 15., aug. 20. és okt. 23.) kétharmada elvesztett harcok győzelemittas ünnepe. A mi küzdelmünk ugyan nagyságrendekkel kisebb jelentőségű, mégis, erőt adhat ez a tény. Lehet, hogy az igazság most is elbukik, nem tudjuk érvényre juttatni, de feladni, és nem megpróbálni méltatlan lenne! Megígérem, hogy nem ez az utolsó hír az üggyel kapcsolatban!”

A zeneiskolai botrányról többször is írtunk már: legutóbbi cikkünkben összefoglaltuk az eddig történtet.